„Komoly felelősséggel járó misszió ez, hiszen olyan épületeket, amelyeket a XIX-XX. század fordulóján egészen más funkcióval hoztak létre, a XXI. század műszaki-minőségi elvárásaihoz értő és gondos kézzel kell igazítanunk, új funkciókkal és tartalommal megtölteni, ami hosszú távon fenntartható marad. Nem csekély dilemma és feladat ez, elhiheti.”
Képzeljük el, hogy ül velünk szemben Tiborcz István, a miniszterelnök veje – akiről ez annyira nyilvánvaló, hogy erre rá sem kérdezünk a beszélgetés során –, és kérdezhetjük bármiről, hiszen csak interjút csinálunk vele (csak épp nem érdekel minket, hogy ki az apósa, hát van ilyen, annyi após él a Földön). És amikor kérdezzük, ilyen válaszok kunkorodnak elő a szájából a magyar népmesék intrójának se vége, se hossza stílusában.
A Tiborcz kezébe került épületekhez hasonlóan dicső múltú Octogon magazinnak volt módja arra, hogy kérdezzen, és hasonlóan magvas válaszokat hallgasson (ha fennakadna azon, hogy egy magazin nem tud kérdezni és hallgatni, igazat kell adnom, de sajnos ennél jobban nem tudtam személyesíteni azt a helyzetet, amiben Tiborcz megszólalt, a cikk ugyanis tényleges szerző nélkül jelent meg). Egy olyan helyzetben, amikor a miniszterelnök vejéhez bizonyítottan legalább 36 luxusberuházás kötődik, és azokhoz tízmilliárdos nagyságrendben kapott állami támogatást és százmilliárdosban egyéb módon közpénzeket, van mit kérdezni, ha már ilyen lehetőség nyílik, ugye?
Bele is csapnak a lecsóba. „Jellemzően túl sok dolgot vállal túlzottan is szűk határidőkre” – így, kegyetlen kritikai szavakkal kezdődik a cikk. És a beszélgetés sem akárhogy: az első két kérdése így hangzik:
Nem csoda, hogy ilyen keménység után Tiborcz nem fél a sarkos kijelentésektől. Jöjjön néhány gyöngyszem a minden sorában örökbecsű darabból:
„Büszkeséggel tölt el, hogy az előző generációk tudásához, erőfeszítéseihez, gondosságához mi is értéket tudunk hozzáadni (...) ezekben a döntésekben nyilván benne vannak az én emocionális elköteleződéseim is”;
„Komoly felelősséggel járó misszió ez, hiszen olyan épületeket, amelyeket a XIX-XX. század fordulóján egészen más funkcióval hoztak létre, a XXI. század műszaki-minőségi elvárásaihoz értő és gondos kézzel kell igazítanunk, új funkciókkal és tartalommal megtölteni, ami hosszú távon fenntartható marad. Nem csekély dilemma és feladat ez, elhiheti”;
„Új épületet bármikor lehet építeni, az csak pénz kérdése”
„Megértem azokat is, akiknek ez a jelző [a luxus – 444.hu] pejoratív, de a mi épületeink nem érdemelhetnek mást”
„Persze, akkor is megvoltak a politikai csatározások, ami a város fejlődésére is nagy mértékben kihatott” [arra a "kérdésre", hogy Felfedezhető némi párhuzamosság a XIX. század vége és a XXI. század eleje között];
„Bizonyos értelemben társadalmi felelősségvállalásként értelmezem a befektetéseink jó részét is”.