A walesi Wrexham futballcsapatának sztoriját ott hagytuk abba fél évvel ezelőtt, hogy az angol ötödosztályban robog a feljutás felé, az FA-kupából pedig a legjobb 32 között esett csak ki – hollywoodi tulajdonosai, Ryan Reynolds és Rob McElhenney legnagyobb megelégedésére.

A Wrexham azóta feljutott a League Two-ba, ez az angol negyedosztály, és már profliga. (Van néhány angol ligákban játszó walesi csapat, így a Cardiff, a Swansea vagy a Newport, ahogy határ menti angol csapat is játszik walesi ligában.) Sőt nemcsak feljutott, egy meccsen már túl is van. A nyáron a League One-ból kiesett Milton Keynes Dons rögtön le is kevert egy jókora pofont, a vendégek a Wrexham közel két éve tartó hazai bajnoki alapszakas-veretlenségét megszakítva 5-3-ra nyertek. A búslakodás nem tartott sokáig, a Wrexham kedden már a ligakupából verte ki a több mint tíz éve még Premier League-es, ma már csak harmadosztályú Wigant.

A Wrexhamet a negyedosztályba juttató Phil Parkinson a bajnoki rajt előtt még arról beszélt, amiről a tulajdonosok is lépten-nyomon nyilatkoznak: nem lehet más cél, csakis a Premier League. Az edző a tavasszal feljutó lutoniak példáját hozta fel, akik 2014-ben nyerték meg az ötödosztályt, és kilenc év alatt jutottak el az első vonalba. Kerkez Milos csapatával, a Bournemouthszal is példálóztak, ők a megszűnés szélén álltak, amikor megindultak felfelé, és történetük során először 2015/16-ban jutottak a legmagasabb osztályba.

Dől a pénz

A klubra jóval nagyobb figyelem jut, mint néhány Premier League-klubra. Köszönhető ez a Welcome to Wrexham dokusorozatnak is, ami a Sunderland sztoriját feldolgozó Till I Die-hoz hasonlóan követi nyomon a csapat életét a Disney+ csatornán. Mi több: McElhenney épp akkor kezdett érdeklődni egy brit csapat megvásárlása iránt, amikor egy hollywoodi kollégája megmutatta neki a Till I Die-t.

A figyelem mellett a pénz is dől. A sorozat vonzza a nézőket, a csapat nyáron Amerikában turnézott, ezen a szinten ilyen nem szokott történni, a Chelsea és a Manchester United második csapata ellen is játszott. (Utóbbi meccsen sérült meg a tüdeje a csapat sztárjának, a 28 éves Paul Mullinnak, aki az előző bajnokságot 38 góllal zárta, és most jó fél évre kidőlt. Ő volt az, aki tavaly ősszel a konzervatívokat gyalázó F*** THE TORIES! feliratú cipőben akart pályára lépni, de klubja nem engedte, mellesleg a stadion is egy konzervatív választókerületben található.)

A városba soha ennyi amerikai és kanadai turista nem látogatott, a meccsekre pedig, ahová néhány éve még pont akkora kihívás volt bejutni, mint egy Salgótarján-Füzesgyarmatra az NB III.-ban, most szinte lehetetlen jegyet szerezni.

A Wrexham átépítés alatt álló létesítménye – tízezresről 15 ezresre bővítik éppen – a világ legrégibb válogatott meccsnek otthont adó pályája, 1877-ben itt fogadta Wales Skóciát, és kapott ki tőle 4 ezer néző előtt. Ezen a szinten szintén szokatlan, hogy története során először névszponzora (egy kávés cég) lesz a stadionnak, ezt az alábbi a vicces videóban jelentették be a tulajdonosok, valamint a csészét törő Paul Mullin:

This sponsorship’s already a smashing success. Welcome to the @Wrexham_AFC team, official stadium sponsor @stokcoldbrew.

🔴⚪️ #WxmAFC pic.twitter.com/4Ps95MIVtd

— Wrexham AFC (@Wrexham_AFC) May 25, 2023

És ez még semmi. A még mindig csak negyedosztályú csapatnak a világ egyik legnagyobb légitársasága, az amerikai United Airlines a mezszponzora, ez ugyancsak kivételes ezen a szinten. Érdekes kontraszt, hogy a League Two másik walesi csapatának, a Newportnak is új mezszponzpora lett, a furgonok adásvételével, lízingjével foglalkozó helyi vállalkozás, a Pure Vans Ltd.

James McClean, az ír csoda

Az ember azt gondolná, a Wrexham ekkora pénzeső után alaposan megerősítve vágott neki a negyedosztálynak. Nos, eddig csupán két játékost igazoltak, igaz, mindkettőnek bőven van tapasztalata magasabb osztályokból. A Sunderland és a West Bromwich Albion színeiben 158 Premier League-meccsen pályára lépett, 100-szoros ír válogatott szélső, a 34 éves James McClean az egyik, a 27 éves Will Boyle középhátvéd a másik. Ő a Premier League-ben nem játszott, a skót első osztályban, valamint az angol futball második, harmadik és negyedik vonalában igen.

(A 2012-es Eb előtt és alatt vezetett ír blogomban érdekes visszaolvasni a James McClean válogatottbeli bemutatkozását övező mizériát, a lényeg: Giovanni Trapattoni kapitány nem akarta behívni a Sunderlandben szárnyaló játékost, de végül a közvélemény és a klubjának észak-ír menedzsere kikövetelte, 22 évesen bemutatkozhatott. Amúgy ő azon kevés ír válogatott játékosok egyike, aki valóban Írországban született, és nem Angliából lett honosítva.)

McClean mellett még egy nemzetközileg is ismert játékosa van a csapatnak, a 40 éves Ben Foster, aki nyolcszor védett az angol válogatottban, és még az Alex Ferguson-féle Manchester Unitedben is volt néhány meccse Edwin van der Sar mögött.

A Wrexham Lager felült a focivonatra

A Wrexham globális márkává kezd ugyan válni – ami egy ötödosztályból frissen feljutó csapat esetében példa nélküli –, de a helyi közösség életében is egyre erőteljesebb szerepet játszik. Északon Wrexham a legnagyobb város, éppen akkora, mint Nagykanizsa, vagyis úgy 44 ezres. A délen fekvő ipari gyökerű városok – Cardiff, Swansea és Newport – jóval nagyobbak nála.

A klub sikere Edward Thomas Jones, a Bangor Egyetem közgazdásza szerint magával húzhatja az egész régiót, Wrexhamnek jobb marketing nem kell. A futballsikerek hatására az emberek is magabiztosabbak lehetnek, nem beszélve a győzelmekből profitáló vállalkozásokról. Ilyenekből vett sorra néhányat a BBC.

A legérdekesebb közülük Mark Roberts története, aki 2011-től viszi a Wrexham Lagert, a céget a semmiből kellett újraépítenie. A hollywoodi páros megjelenésével az amerikai szurkolóknak köszönhetően megnőtt az érdeklődés a sör iránt. Roberts nem is olyan régen még tengődő vállalkozása szintlépés előtt áll, nemrég már az Egyesült Államokban tárgyalt az értékesítésről. Egy átlagos wrexhami általában a közeli Liverpool vagy Manchester valamelyik csapatának drukkol, eddig legfeljebb másodiknak választották a Wrexhamet. Ez is változóban van, amit Roberts a söreladásokon is le tud mérni.

Reynolds a walesi nyelvért

A wrexhami csodának van még egy aspektusa, ami már-már túl szép, hogy igaz legyen. Walesben nincs napirenden a függetlenség, de egy 1997-es népszavazás nyomán elég nagy önállóságot élvez az Egyesült Királyságon belül. Az angolhoz egyáltalán nem hasonlító kelta eredetű walesi nyelvet 538 ezren beszélik, ez a tartomány lakosságának mindössze 18 százaléka. A tévében van kizárólag walesi nyelven, angol felirattal sugárzó csatorna, én egyet találtam, amikor nemrég ott jártam, a műsorok nem voltak túl izgalmasak, egyszer két horgászó férfi beszélgetett a kapásról hosszan, máskor egy ősi kastélyt mutattak be hatalmas fotelekben ülő emberek.

A nyelv tehát nem túl elterjedt, a feliratok mégis kötelezően kétnyelvűek, van walesi, aki több éve pereskedik az állammal egy be nem fizetett parkolási díj miatt, a szabályzat ugyanis csak angolul volt kifüggesztve.

Az Angliához közeli Wrexhamben (walesiül Wrecsam) jóval az országos átlag alatti a walesi nyelv ismerete, ezzel együtt a walesi gyökerekkel egyáltalán nem rendelkező Ryan Reynolds elhatározta, hogy eredeti walesi nyelvű tartalmat kínál az USA-ban működő tévécsatornáján. Szerdánként az általam látott műsoroknál vélhetően izgalmasabb dokusorozatot indít, az egyik az aberystwythi állatorvosokról szól (ebben a nyugat-walesi tengerparti városban beszélik talán legtöbben a walesit, itt van a nemzeti könyvtár is), a másik az észak-walesi fiatalok különös autóit mutatja be (ne kérdezzék, mi bennük a különös). De lesz egy film minden idők legnagyobb walesi futballistájáról, Gareth Bale-ről is. Róla elterjedt, hogy leigazolja a Wrexham, de ez csak pletyka volt. A film címe különben az, hogy Valósítsd meg az álmaidat.

Angolul: Living the Dream.

Walesiül: Byw'r Freuddwyd.

(Címpakép és borítókép: a feljutást ünneplő szurkolók 2023 tavaszán. Fotó: Oli Scarff / AFP)