Az olimpiai férfi magasugráshoz hasonlóan a budapesti világbajnokságon is előfordult az a különleges helyzet, hogy az élen álló két versenyző megállapodott abban, megosztják a győzelmet.
Az mezőnyből csak ketten, az amerikai Katie Moon és az ausztrál Nina Kennedy vitte át a 490 centit, a 495-öt viszont már egyikük sem. Pontosan ugyanúgy álltak minden összevetésben (az utolsó sikeres magasságon hányadik kísérletre jutottak át, és összesen hány rontott kísérletük volt a döntőben), így aztán feltették nekik a kérdést: akarják folytatni, vagy mindketten kapják meg az aranyérmet.
Miközben az olimpián történ hasonló esetnek Gianmarco Tamberi és Mutaz Essa Barshim között zömmel pozitív visszhangja volt, a női rúdugrók bőven kaptak kritikát. Az amerikai atléta, Katie Moon ezért az Instagramon elmagyarázta a döntést. Mint írja, enyhe kifejezés lenne azt mondani, hogy vegyes véleményeket kapott, és bár valahol nem akar foglalkozni a negatív megjegyezésekkel, mégis szeretné felvilágosítani azokat, akik "gyáváknak", "szégyenletesnek", "szánalmasnak" és ilyesmik nevezik őket. Hogy megértsék a rúdugrást és azt, milyen mentális állapotban egyeztek meg.
Azt írja, hogy ha a rúdugrásban a sportolók fáradni kezdenek, az nagyon veszélyessé teszi a versenyt. Órákon keresztül majdnem 30 fokban versenyeztek, fizikailag és érzelmileg is elfáradtak.
Moon szerint éppen azért jutottak idáig, mert hallgattak a testükre, ismerik a korlátaikat. „Úgy döntöttünk, hogy ebben a helyzetben pont olyan jó megosztani, mint megszerezni a dicsőséget” - írta, szerinte teljesen rendben van, hogy egészségesen és aranyéremmel fejezik be úgy, hogy barátként tudnak ennek örülni.
„Megértem, hogy az emberek egyértelmű győztest akarnak látni, ez a sport része. Kétségtelenül ez volt a helyes döntés, amit soha nem fogok megbánni” - fogalmazott az amerikai, aki szerint a közhiedelemmel ellentétben nincs szükség a „mindenáron nyerni” akarásra ahhoz, hogy valaki bajnoki mentalitással rendelkezzen.