Ember nem révült még ekkorát Kosztolányi- és Weöres-versekre
A zenei spektrumon egymástól távol eső stílusok találkozása leginkább vagy gyötrelmesen vagy csodálatosan sülhet el - a langyosokat kiköpi az algoritmus. A Kaláka környékén rengeteg ilyen találkozás történt, leginkább szülinapokon, amiből több mint 50 éves fennállásuk alatt akadt néhány. Ezek közül önkényesen a Platon Karataev féle Valaki jár a fák hegyén és a ColorStar féle Emlékdal feldolgozásokat emelném ki, mint a szerencsés katasztrófák legszebb gyermekeit.
Hogy gyerekkorom egyik legmeghatározóbb együttese - amelyet évente legalább kétszer illik leporolni -, valamint a hip-hop és jazz határterületeinek egyik legizgalmasabb csapata egyszer majd közös koncertet ad, remélni sem mertem.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!