Buda Péter: Őszentsége piszkos szolgálata

444.hu
külföld
2023 szeptember 21., 17:25

„Nagyon megtisztelő Őszentsége, Kirill ortodox pátriárka elismerése! Azonban ezt minden magyar ember kapta, aki segítette az ortodoxiát és a békét támogatja!” – írta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, miután a napokban kitüntetést kapott az orosz ortodox egyház vezetőjétől, az orosz katonai agresszió egyik legvéresebb szájú propagandistájától.A híradások is emlékeztetnek rá, hogy az orosz egyházfő korábban a magyar miniszterelnök-helyettest tüntette ki: ő a „Dicsőség és Becsület” rend II. fokozatát kapta, illetve magát a miniszterelnököt, akit pedig a „Dicsőség és Becsület” rend I. fokozatában részesített.

link Forrás

E gesztusok és még inkább büszke fogadtatásuk minimum meghökkentőek. Jóérzésű ember számára a kitüntetés átadója nem különbözik Oszama Bin Ladentől vagy bármelyik hasonszőrű vallási terroristától, aki az üdvösség ígéretével szólítja fel öldökölni híveit a – szerinte – hitehagyókkal szemben. Még mielőtt bárki felhorkanna, hogy ugyan hogyan lehet ilyet mondani egy keresztény egyházvezetőről, hadd idézem Cyril Hovorun neves ortodox teológust és papot, a Moszkvai Patriarchátus korábbi vezető munkatársát, aki szerint Moszkva egyfajta keresztesháborúként tekint az Ukrajnával szembeni katonai agresszióra, amelyben a magát tisztahitűnek tartó, putyinizálódott orosz ortodoxia csap össze az eretneknek tekintett – mert szekuláris, katolikus és protestáns – Nyugattal.

Hovorun egyenesen fasiszta tendenciának nevezi ezt az eszmeiséget, amelytől nagyon sürgősen meg kellene egyházának szabadulnia. De például a római katolikus – mélyen konzervatív keresztény – George Weigel szerint Kirill szó szerint „istenkáromlást” követett el azzal, hogy kijelentette: akik részt vesznek az Ukrajnával szembeni tömegmészárlásban („speciális katonai műveletben”), vallási áldozattal egyenértékű cselekedetet követnek el, „[é]s ezért hisszük, hogy ez az áldozat elmossa az összes bűnt, amit az illető elkövetett”. Tehát ne keverjük ide a kereszténységet: tőről metszett fasiszta istenkáromlásról, vagyis a pogányság egyik barbár megnyilvánulásáról van szó.

Már önmagában ezen a háttéren eleve megütközést keltő dolog kitüntetést elfogadni a fentebb említett háborús uszítótól. Van itt azonban egy állami vezetők számára talán még a fentieknél is egzaktabb bökkenő. Kirill és egyháza orosz – korábban szovjet – titkosszolgálatokkal való együttműködéséről eddig is szép számmal jelentek meg tanulmányok, cikkek, nem utolsó sorban a KGB és legutóbb a svájci rendőrség archívuma alapján. (Kirill Genfben végzett ügynöki „béketevékenységet” a szovjet diktatúra titkosszolgálata számára.)

Ha mindez nem lett volna elég (elégnek kellett volna lennie), idén tavasszal az FBI által lefülelt orosz ortodox pap adathordozójáról előkerült egy „bizalmas” jelzéssel ellátott memorandum, amely az egyház és több orosz kémügynökség, köztük az SZVR [az orosz hírszerző szolgálat], a GRU [az orosz katonai titkosszolgálat] és az FSZB [az orosz titkosszolgálati elhárítás] közötti „együttműködési rendszer” létrehozását vázolta fel.

Ahogyan arra legutóbb az orosz Andrej Szoldatov és Irina Borogan – az orosz titkosszolgálatok elismert szakértői – hívták fel a figyelmet a Foreign Affairsban megjelent tanulmányukban, a dokumentum „[a]z egyház és a kémügynökségek közötti együttműködési területek felsorolásakor felszólít úgy az egyház, mint az SZVR személyzetének felkészítésére, és javasolja, hogy az egyházi személyzetet vonják be az SZVR operatív tevékenységeibe, kikötve, hogy ez kizárólag a pátriárka [Kirill] közvetlen jóváhagyásával történhet. Azt is kijelenti, hogy a GRU kész kiterjeszteni az együttműködést az egyházzal, amely nagyon fokozatosan kiterjedhetne valódi tereptevékenységre”.

Ezek a kijelentések egészen elképesztőek, de csak azokat lephetik meg, akik eddig nem foglalkoztak az orosz titkosszolgálatok és az ortodox egyház összefonódásával. Nem így kellene lennie ennek a hazai állami szervek vezetői esetében. Különösen így van ez, ha hozzátesszük: a fent említett dokumentum vélhetően még 2009 tavaszán született. Ennek a dátumnak két szempontból van jelentősége. Egyfelől jelzi, hogy a nem sokkal korábban (2009 elején) hatalomra került Kirill pátriárka nemhogy eltávolította volna egyházát a hatalomtól, hanem sokkal szorosabb kapcsolat kiépítésébe kezdett, mely tevékenysége immár 14 éve tart.

Másfelől ne felejtsük el, hogy éppen ebben az évben került sor a jelenlegi magyar kormánypárt vezetőjének 180 fokos fordulatára is a Vlagyimir Putyin rendszeréhez fűződő viszonya kapcsán. És ez a fordulat nagymértékben éppen az orosz ortodox egyház azon törekvéséhez való csatlakozásban nyilvánult meg, amely a magukat a „hagyományos keresztény értékrend” védelmezőinek tartó nyugati egyházi és politikai körökkel kialakítandó „szent szövetséget” tűzte – most már tudjuk: véres – zászlajára, azok orosz érdekeknek megfelelő megnyerése és befolyásolása céljából. Tehát érdekes módon éppen ettől az évtől vált a korábban a jelenlegi miniszterelnök által teljesen jogosan a szabadság ellenségeként kritizált putyini Oroszország – és az ortodox egyház – egyre inkább a hagyományos értékek „utolsó bástyájává” a hazai kormányzati kommunikációban is. (Hogy ténylegesen mennyire „hagyományos keresztény értékek” azok, amelyek mellett elkötelezett a pátriárka, arra vonatkozóan lásd ismételten a fent hivatkozott Hovorun és Weigel megállapításait.)

Szoldatovék orosz forrásokra hivatkozva állítják, hogy az említett memorandumot „valószínűleg az egyházi adminisztráció készítette Kirill pátriárka közvetlen kérésére. Ha ez igaz, akkor további bizonyítékot szolgáltatna arra, hogy Kirill szinte azonnal nekilátott az egyház és az orosz biztonsági szolgálatok közötti együttműködés új szintjének kialakításához, amely kapcsolat a jelek szerint a 2022-es ukrajnai inváziót megelőző évtizedben erősödött meg”. Az időbeli összefüggés hazai szempontból mindezek hátterében azért érdekes, mert alátámasztja azt a korábbi írásokban már a sorok között utalásszerűen említett feltételezést, hogy a fentebb említett külpolitikai fordulat megtételére valójában egy orosz titkosszolgálati befolyásolási művelet eredményeként került sor, melynek hátterét az itt tárgyalt memorandum adja.

Megesik az ilyen, nem kevesen lettek áldozatai már orosz – és korábban szovjet – befolyásolási műveleteknek. Szoldatovék amerikai orosz ortodox forrásait például az FBI figyelmeztette arra, hogy az orosz pátriárka égisze alatt titkosszolgálati beszervezési művelet zajlik irányukban, melynek célja, hogy Moszkva érdekeit képviselő befolyásolási ügynök váljon belőlük. Még ilyen helyzetekből is vissza lehet jönni egy ehhez hasonló figyelmeztetés elfogadásával. Egyetlen dolgot nem lehet, annak kockáztatása nélkül, hogy ne idegen titkosszolgálat ügynökének tekintsék az embert: „nagyon megtisztelőnek” nevezni e művelet egyik főszereplőjétől (alias „Őszentsége”) kapott kitüntetést.

A szerző volt nemzetbiztonsági főtiszt

buda péter oroszország kirill pátriárka