Orbán: Valódi esélyünk volt kivívni a függetlenségünket 1956-ban, de aztán a Nyugat elárult minket
2022 október 23., 09:41
Orbán Viktor és a békepárti forradalom
- Orbán Viktor Brusznyai Árpád '56-os mártírt tette meg Veszprémben megtartott október 23-i beszéde főszereplőjének.
- A középiskolai tanár Brusznyai forradalmi csapatba szervezte tanítványait, de óvta őket attól, hogy véres harcba keveredjenek.
- Vele vont aktuálpolitikai párhuzamot a miniszterelnök, mert "a hősiessége lehet józan, mértéktartó és felelősségteljes” is.
- „Elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, elsők, akik békét javasoltunk háború helyett"
- Figyelmeztetett, a végén rendre az árulók döfik le az igazakat.
Miként tavaly, idén sem nyilvános rendezvényen mondta el október 23-i beszédét Orbán Viktor. A miniszterelnök egy éve Zalaegerszegen, idén Veszprémben emlékezett meg az 1956-os forradalom hőseiről.
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fordul elő, hogy Orbán nem nyilvánosan mond ünnepi beszédet. Ahogy az idei március 15-i megemlékezésen is történt, ezúttal sem engedték a sajtót a színpad közelébe.
Orbán a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is azzal indított, hogy megindokolja a helyszínválasztást. Veszprém mindig egy lépéssel az ország előtt járt, nem csak ezer évvel ezelőtt, hiszen ez az egyik legkorábban megalapított magyar város, de később, 1956-ban is - itt ugyanis október 22-én kikiáltották a követeléseiket a forradalmárok, és másnap már kalapáccsal bontották a vörös csillagot.
Az a beszéd vége felé lett csak igazán tiszta, mi is volt a helyszínválasztás tényleges oka: Orbán Európa Kulturális Fővárosából akart ráfordulni a jövő évi Európai Parlamenti-választásokra.
„Lekezelő és hiba ha valaki '56-ot csak a rivaldafényben álló Főváros forradalmának látja” – magyarázta a miniszterelnök, miért ismét Budapesttől távol állt színpadra a nemzeti ünnepen.
Egy rendhagyó mártír
Orbán szokás szerint történeti távlatból indulva közelített a napi politika témái felé. A beszéd középpontjába Brusznyai Árpád '56-os mártír, történetét emelte.
A forradalom idején a 32 éves Brusznyai Veszprémben tanított görög–magyar történelem szakos tanárként. Tanítványaival forradalmi csoportot szervezett, október 23. után a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács tagja, majd november 1-től elnöke volt, de nem engedte a fiataloknak, hogy harcba keveredjenek, azon dolgozott, hogy a városban ne szabaduljanak el az indulatok; több foglyul ejtett ÁVH-st és pártembert mentett meg a lincseléstől.
Orbán Brusznyait a „megfontolt forradalmárként” mutatta be; aki értette ugyanis, hogy 1956 hosszú időkre „az utolsó esély kiszakítani a magyarságot a nemzetek létjogát tagadó bolsevizmus korából”, de azt is, hogy
„a forradalom nem artikulálatlan üvöltés, nem az elnyomottak dührohama, nem bosszúért lihegők zihálása, és nem is a szabadságvágy zabolátlan kitörése, hanem hősiessége mellett józan, mértéktartó és felelősségteljes mozdulat volt.”
Orbán szerint Brusznyai története példaértékű, mert vállalta ugyan, amit vállalni kellett, de
„nem akarta, hogy a magyar ifjúság vérével bárki rendelkezzen; nem engedte az utcai elégtételt sem, megvédte tanítványait a lincseléstől, gátat vetett az indulatoknak”.
Brusznyait a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg és 1958-ban kivégezték. Orbán szerint
„nem azért ölték meg mert bűnös volt, hanem mert ártatlan; magyar sors volt, a mi sorsunk”.
A miniszterelnök szerint abban érthető tetten Brusznyai jellegzetesen magyar sorsa, hogy jellemezte a felebarátainkért érzett felelősség, tettrekészség, de a méltányos bánásmód is és a lovagiasság is - utóbbi túlságosan is; gyakran az ésszerűség rovására menően. „Ezért fordul elő újra és újra, hogy végül azok törnek ellenünk, akiket megmentettünk” – utalt Orbán többször is arra, hogy rendre árulók okozzák vesztünket. Szerinte Brusznyai története jól példázza, hogy „a forradalom maga volt a magyar Géniusz felvillanása.”
A beszéd közepével nyilvánvalóvá vált, milyen párhuzamot kíván húzni Orbán Brusznyai sorsa és a mai magyar politikai valóság között. A forradalmi hév és az előrelátás ott van bennünk, de a fontolva és ésszel haladás gondolata is, a végén pedig sajátjaink döfik a hátunkba a kést. Ezen a ponton meg is teremtette az átkötést Brusznyai forradalma és a retorikájában békepárti politika között.
„Elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól, elsők, akik békét javasoltunk háború helyett, és megmenthettük volna százezrek életét. Elsők és egyetlenek vagyunk, akik vissza akarják tartani az európai népeket, hogy önként és vakon meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba. Köszönetet, méltánylást, jóakaratot sohasem, gáncsot, hátbatámadást, baráti tüzet viszont gyakorta kaptunk.”
A géniusz magyarok sorsa ismétli önmagát, mondta, és az sem vigasztalhat bennünket, hogy a nyugatiak most aztán megehetik mindazt, amit maguknak főztek.
Orbán szerint az elmúlt évtizedekben megtanultunk emlékezni nem csak a gyilkosok, de a hőseink nevére is, övék a főhajtás, az öröm emlékezet és a dicsőség.
„A dicsőség nem jelenti azt, hogy elsétálhatnánk a kínos tanulságok mellett; elég erősek vagyunk szembenézni hibáinkkal, tudjuk hogy a hazaárulók is a nemzet részei, benne vannak a történeteinkben, ahogy a balsors a himnuszban”.
Ezek ugyanazok
A történelem sorsszerűségéről beszélt. Visszaemlékezett 1990-re, amikor ezeknek a szabadságharcosoknak az emléke adott nekik erőt, hogy megvívjanak a kommunisták utódaival. Azóta az MSZMP utódpártja „mikroszkópikus méretűre zsugorodott" és „nincs kétségem afelől, hogy az utolsó kommunisták által alapított párt is ott végzi majd, ahol 56 szelleme szerint végeznie kell”.
Orbán szerint Brusznyai szelleme tükröződik mindabban, ami az elmúlt 33 évben az országban történt. A demokratikus átmenet és a kommunisták elzavarása emberáldozat és polgárháború, politikai és gazdasági összeomlás nélkül zajlott le.
Szembeötlő volt, hogy Orbán hevület helyett nyugalmat kívánt sugározni. Higgadtságot forradalmi meggondolatlanság helyett. A kiszámíthatóság és az előrelátás fontosságára utalt többször is: „A mai napig mi vagyunk az egyetlen európai ország, ahol 33 év alatt nem volt egyetlen előrehozott választás; mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában”.
„A történelmi elégtétel részeként visszacsatlakoztunk az európai népek közösségéhez, csak ez a hely már nem az, ahonnan kiszakítottak bennünket” - folytatta Orbán, előkészítve a menetrend szerinti nyugatozást és genderezést.
„Szembe kell néznünk azzal, hogy mást értünk szabadság alatt: a nyugatiak számára a szabadság valamiféle menekülés: önmagától, attól, aminek születtél, de legalábbis változtasd meg, nődd ki a múltadat, válts nemet, nemzetet, identitást, rakd össze magad a legújabb alkatrészek szerint”.
Ellenben a magyarok ennek épp az ellenkezőjére vágytak; hogy lehessenek azok, akik valójában: „A gondolat, hogy ne legyek férfi magyar és keresztény se, mintha a szívünket tépné ki.”
Nekünk nem menekülés a szabadság – folytatta –, hanem megérkezés, vállalás, az légy aki vagy, nő, férfi, gyermek, társ, szülő, vállald, hogy barát vagy és a hazád fia. Erről se '56-ban, se '90-ben, se Moszkva, se Brüsszel kedvéért nem voltunk hajlandóak lemondani, – tette hozzá –, és most sem fogunk.
Orbán szerint a magyar ember számára a szabadság és az azért zajló harc életösztön, ezt Istvántól az '56-os harcosokig mindenki tudta, ez egy életstratégia, ezért van az, hogy végül „minden megszálló birodalom sírjánál ott állunk”. Ezt követte a szovjet múlt és a brüsszeli jelen összevetése. A történelem ismétli ugyan önmagát, de a műfaj változik:
„Moszkva tragédia volt, Brüsszel egy kortárs komédia. Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült, de ha Brüsszel fütyül, akkor se táncolunk, akkor táncolunk, amikor mi akarunk.”
Azt is különbségként említette, hogy Moszkva javíthatatlan volt, Brüsszel és az unió ellenben nem az, ez is a tétje a jövő évi európai választásoknak. Mert igaz ugyan, hogy magára húzta a migrációt, és képtelen kihúzni a lábát a háborúból, ami belelépett, de az is igaz, hogy olyan vezetőkre bízta a sorsát, akik képtelenek megvédeni; választások viszont még lesznek, még nem késő javítani.
„Ma már nem a tankok gurulnak be keletről, hanem a dollárok nyugatról” - dobta be ezen a ponton a Rogán-művek hónapok óta polírozott szövegpaneljeit.
A beszéde végén újra visszatért Veszprémhez, 2023 Európa Kulturális Fővárosához. „Itt még dolgozik a lélekerő”: Brusznyák otthona ma is fontos hely Európában, ennél nem kellhet nagyobb biztatás a jövő évi választásokra, mondta Orbán.
Elvégre, zárt a kormányfő, azért vagyunk itt, hogy emlékeztessük magunkat régi ígéreteinkre; az 56-osok áldozata csak akkor nyer értelmet, ha a szabadságot éljük és örökül hagyjuk, ha nem haltak hiába, ha olyat adunk a világnak, amit csak mi adhatunk, Veszprém pedig épp ezt teszi: „Mi még tudjuk, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk.”