A jéghegy csúcsát látjuk: sokkal több lehet a kórházi fertőzés, mint amennyit a kórházak bevallanak

Évről évre több súlyos, akár halált is okozó kórházi fertőzésekről számolnak be a kórházak, de a valóságban még rosszabb a helyzet – írja a Direkt36 legújabb, a kórházi fertőzésekről szóló négyrészes cikksorozatának első fejezetében.

2021-ben mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak az egészségügyi intézmények, és az esetek csaknem fele halállal végződött. Ebből 1400 esetben maguk a kórházak elismerték azt is, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 2022-ről még nincs elérhető adat - írja a Direkt36, egyben emlékeztetve arra is, hogy még a meglévő számok sem feltétlenül tükrözik a valós helyzetet.

Egy európai vizsgálat ugyanis még 2017-ben arra jutott, hogy Magyarországon évente akár 78 ezer kórházi fertőzés is történhet, ami annyit tesz: a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka (csaknem minden 25. ember) fertőzést kap. Ez a becslés azonban többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által legutóbb 2017-ben készíttetett felmérés méri például a laborvizsgálatok számát, azzal a feltételezéssel, hogy ahol kevesebbet vizsgálódnak, ott sok fertőzés rejtve marad. Azt veszik például figyelembe, hogy 1000 ápolási nap (egy fekvőbeteg teljes napi kórházi ápolása egy ápolási nap) alatt hány hemokultúrát végeznek, ami a vér mikrobiológiai vizsgálatát jelenti.

Magyarországon ez mindössze 3, míg például a sikeres infekciókontroll szempontjából bezzegországnak számító Angliában 45 felett volt - írja a Direkt36. Az NNGYK maga is elismerte a lapnak, hogy az alacsony mintavételszám befolyásolja az adatok pontosságát. Dr. Galgóczi Ágnes, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Kórházhigiénés és Hatósági Osztályának osztályvezetője a Direkt36-nak arról beszélt, az NNGYK tisztában van azzal, hogy Magyarországon kevés a mintavétel, és ezen változtatni szeretnének, de ha növelik a mintavételszámot, akkor kezdetben még nagyobb növekedés lesz a fertőzésszámokban is.

A fentebb említett európai felmérés egy másik, szintén beszédes adata az alkoholos kézfertőtlenítő használatára vonatkozik: míg az egész EU-ban utolsó előtti helyen szereplő Magyarországon 1000 ápolási nap alatt mindössze 7,4 liter alkoholos kézfertőtlenítőt használtak el a kórházakban, míg a sor másik végén álló országokban bőven 50 liter felett fogyott a kézfertőtlenítő ugyanennyi idő alatt. Az uniós átlag egyébként 20 liter.

És még két adat, amelyek a magyar egészségügy túlterheltségét szemléltetik:

• 100 kórházi ágyra Magyarországon 43 nővér jutott, ezzel a legutolsók lettünk az összes ország közül (Angliában ugyanez a szám 270 volt).
• A magyar kórházakban az ágyak 1,4 százaléka van egyágyas kórtermekben, ez a legalacsonyabb arány volt EU-szerte (a sor másik végén álló Franciaországban 50 százalék volt ugyanez az arány).

A tisztánlátást a kormányzat és a hatóságok titkolózása nehezíti: az ÁNTSZ csak országos statisztikákat tesz közzé, nehezen érthető, bonyolult szövegekben, a romló adatok okait fel nem tárva, ráadásul a honlapon is eldugva, nehogy véletlenül valaki belefusson csak úgy. Nem véletlen, hogy a TASZ régebben kampányt és pert is indított a kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságáért.

„Az, hogy melyik kórház hogyan teljesít, egyáltalán nem derül ki ezekből az éves jelentésekből” – mondta Asbóth Márton, a TASZ jogásza a Direkt36-nak.

A titkolózás mögött azonban nemcsak az áll, hogy romlanak a hivatalos statisztikák, a Direkt36 információi szerint az okok között volt az is, hogy az egészségpolitikusok és az állami szervek tényleg azt gondolták, hogy a nyílt kommunikáció pánikot okozhat.

Erről beszélt a Direkt36-nak egy korábban az egészségügyi vezetésben dolgozó forrás, aki szerint senki nem volt igazán érdekelt abban, hogy „a mélyére menjenek a problémának”, bár voltak kampányok, kísérleti programok, és volt az ÁNTSZ-ben „pár nagyon lelkes kolléga, aki próbálta előre mozdítani az ügyet”. Általános javulás azonban nem következett ezekből a törekvésekből.

A forrás szerint a tisztifőorvos sem érdekelt abban, hogy „megmutassa a lakosság felé, hogy milyen súlyos a helyzet”, hiszen akkor felmerülne az ő felelőssége is. Ezért választják az állami szervek rendre a titkolózást ma is.

„A valóság az, hogy a kórházak kevesebb esetet jelentenek, mint amennyi történik, és kevesebb mikrobiológiai vizsgálat történik, mint kellene. Tehát a statisztikákban nem a valóságot látjuk, hanem a jéghegy csúcsát” – mondta a forrás.