Szűkszavú, a primitívség határáig egyszerű, mégis gyomorba vág. Ez a leírás egyaránt igaz a Hemingway- és Móricz Zsigmond-novellák legjobb mondataira, az 1-es villamos legtöbb utasára és a 177 forintos Tutti Juice-ra, amit az előbb próbáltam ki.
A Tutti Juice az energiaitalt mint olyant a fókuszba állító XXI. század eleji filozófiai vizsgálódások egyik legfontosabb eredménye. Majdnem azt írtam, hogy gyümölcse, de ez a kifejezés a Tutti Juice-ra alkalmazva egyenesen blaszfémia lenne.
A Tutti Juice igazi konceptuális műalkotás, amennyiben a mögötte álló gondolat az igazán fontos benne, annak fizikai megvalósítása ahhoz képest másodlagos. Ez a gondolat a következő:
energiaital, de energia, vagyis koffein nélkül.
És valóban, a Tutti Juice, amit kizárólag a neve miatt vettem le a polcról, úgy néz ki, mint egy energiaital, olyan neve van, mint egy energiaitalnak, sőt pontosan olyan íze is, csak éppen nincsen benne semmi pörgető.
Léteznek persze olyan termékek, amiket az energiaital-divatra rájátszva, arra hajazó csomagolásban, de egészségesnek kamuzott, mondjuk vitaminban gazdag italként dobnak piacra. De ez nem olyan. A TJ csomagolásán semmi sem utal arra, hogy ne átlagos energiaital lenne, az csak a bolhabetűkkel írott részből derül ki.
Az íze, állaga, nyitókortya és lassú lecsengése pontosan olyan, mint az összes, stevia típusú cukorpótlót is tartalmazó, tutti frutti aromájú olcsó fajtársának. Csak éppen még azt az egy dolgot sem nyújtja, amit a legócskább hasonló termék is, miközben pont olyan visszataszító az íze, mint azoknak. Nincs az a soha semmin el nem gondolkodó ember, aki az első doboz lehajtása után ne fordulna az ég felé és széttárt karokkal ne azt kérdezné:
MIÉRT?Az képtelenség, hogy sima átverésről legyen szó, úgyhogy ez nem lehet más, mint zseniális műalkotás, amit én saját használatra a “gondolkodásserkentő gép ritkán gondolkodóknak” címet adtam. Becsüljük meg a Magyar Piacot, hogy nálunk ilyen kvalitásos műveket árulnak 200 forint alatt a mai világban!