Már a neve is jelzi, hogy a Szinódus a szinodalitásról nem olyasmi, amit pár szóban el lehet magyarázni, egy ilyen rövidhírben nem is teszek rá kísérletet, a témának szentelt honlapot érdemes búvárolni. Röviden és leegyszerűsítve arról van szó, hogy Ferenc pápa meg akarja reformálni a katolikus egyház működését, de nem az egyébként meglévő, királyokéhoz hasonló abszolút hatalmával, hanem a hívők minél szélesebb körének meghallgatásával. Ennek érdekében az egész világon, helyi szinten kezdtek el beszélgetni arról, merre haladjon az egyház. Ezeket a püspökök összesítették, majd országos szinten elemezgették, aztán elküldték a Vatikánba, ahol tovább beszélgetnek róla.
Most épp ott tart a folyamat, hogy az ún. Püspöki Szinódus tárgyalja Rómában a fontos kérdéseket, és komoly viták és szavazás után kiadott egy levelet, amelyet a világ minden katolikusának címeztek. Ennek a Püspöki Szinódusnak - a dermesztően tekintélyelvű katolikus egyházban forradalminak ható - újítása, hogy nem csak püspökök vesznek rajta részt, sőt nem csak papok, sőt, most kapaszkodjanak meg: még nőket is beengedtek. Akik ráadásul szavazhattak is!
A világegyház jövőjét formáló közgyűlésen Csiszár Klára teológus és Szabó Péter kánonjogász például szakértőként van jelen, a magyarországi római katolikusok közösségét Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke képviseli, a görögkatolikusokat a 444 olvasói számára jól ismert Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita. De a szomszédos országok magyar főpapjai is ott vannak, Német László belgrádi érsek, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Pál József Csaba temesvári püspök.
Nagyon más a hangneme és a fókusza az alighanem általuk is aláírt (nagyon kevés ellenszavazat volt, 336-12 volt az igenek és nemek aránya) szinódusi levélnek, mint az elvileg a magyarországi hívek és papság véleményét összegző záródokumentumnak. Ebben például az az egyik tételmondat, hogy „Az istengyermeki szabadság megélése lehet a liberális szabadosság alternatívája.” Továbbá, a magyar egyház úgy értelmezte a szinódus egyik legfontosabb üzenetét, a párbeszéd és egymás meghallgatásának követelményét, hogy a papok és munkatársaik „befogadó közösségként forduljanak minden jóakaratú istenkereső ember felé”.
A Püspöki Szinódus levele ennél radikálisan nyitottabb és problémacentrikusabb. Pontokba szedve idézek a Magyar Kuríron teljes terjedelmében olvasható levélből, a kiemelések tőlem:
Az „Isten népének” küldött üzenet emlékeztet: „Közgyűlésünkre egy válságban lévő világban került sor, melynek sebei és botrányos egyenlőtlenségei fájdalmasan voltak jelen szívünkben, és különös súlyt kölcsönöztek munkánknak, annál is inkább, mivel néhányan közülünk olyan országokból érkeztek, ahol háború dúl. Imádkoztunk a gyilkos erőszak áldozataiért, de azokról sem feledkeztünk meg, akiket a nyomor és a korrupció a migráció veszélyes útjaira sodort.”
A püspöki szinódus a hétvégén véget ér, de a munka folytatódik, és várhatóan egy év múlva fejeződik be.