„A pap ilyet biztos nem csinált, a lány biztos csak kitalálja”

• Sz. atya egy gyermekvédelmi intézmény vezetője volt, amikor a Gyermekvédelmi Szakszolgálat feljelentette egy kamasz lány molesztálása miatt.
  
• Az eljárást lezárták, Sz. atyát áthelyezték a megye másik végébe, de nem sokkal később már az új szolgálati helyén is feljelentette egy 9 éves kislány anyja. A rendőrségi nyomozás még tart.
• Sz. atya felettese, Kocsis Fülöp érsek szerint is „izgalmas a dolog, hogy két éven belül most két ilyen eset van”, de interjúnkban kijelentette: szerinte „koholt vádról” van szó.
• A bíróság végül megtette, amit az egyház nem: bűnügyi felügyelet alá vonta a papot, ezzel eltávolította a gyerekek közeléből.
• Aztán egy harmadik kislány is jelentkezett a rendőrségen, a nyomozás pedig folytatódik szexuális erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt.
  

A román határ közelében, ahogy egy helyi asszony fogalmaz: az Isten háta mögött járunk. A falusi templom előtt várom a délutáni misére érkezőket, de nem jön senki. A kerítésre szerelt faliújságon hirdetés: a pap jótékonysági bált szervez aznap estére a szomszéd faluba. Állok a sötét művelődési ház előtt, nincs ott senki. Hivatalos értesítést ugyan sehol sem találni, de úgy tűnik, a környéken mindenki tudja, hogy Sz. atya se misét nem tart, se bálozni nem fog a közeljövőben.

A ritka eset, amikor a rendőrség nyomoz

A katolikus egyházon belüli, kiskorúakkal szemben elkövetett visszaélésekről szóló sorozatunkban szinte kizárólag olyan elkövetőkről volt szó, akiket az egyház valamilyen módon szankcionált, de bírósági ítélet nem született ellenük. Az eddigi eseteket összegyűjtő Makróban egyetlen olyan szerzetes szerepel, N. Gábor Tamás, akit 2015-ben jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, és öt évre eltiltottak a tanári hivatástól. A Hodász Andrást kamasz korában zaklató papot kizárta az egyház, és indult ellene rendőrségi eljárás, de ennek kimenetelét nem ismerjük, és sem az esztergomi érsekség, sem a rendőrség nem ad tájékoztatást.

Ezeken kívül számos ismert és még több ismeretlen ügy van, de ezek vagy elévültek a világi jog szerint, mire az áldozatok az egyházhoz vagy a médiához fordultak, vagy az érintettek nem akartak feljelentést tenni. Ezért különleges Sz. atya ügye, mert itt legalább három kiskorú gondviselői is a rendőrséghez fordultak, és egyszerre fut a világi és az egyházi eljárás. Az is egyedülálló, hogy a megvádolt pap felettese, érseke részletesen nyilatkozik az ügyről, és így

Magyarországon első ízben láthatunk rá, hogyan működnek a gyakorlatban a Ferenc pápa által nemrég kötelezően előírt szabályok.

A megvádolt férfi görögkatolikus pap - róluk először az szokott mindenkinek eszébe jutni, hogy a katolikus papokkal ellentétben ők élhetnek házasságban, Sz. atyának is nagy családja van. A magyarországi görögkatolikusok Ferenc pápa 2015-ös döntése értelmében önálló egyházzá váltak, ennek vezetője Kocsis Fülöp metropolita, hajdúdorogi érsek. A sajátján kívül még két egyházmegye, a miskolci és a nyíregyházi tartozik alá, benne mintegy 200-300 ezer hívővel. De itt fontos hangsúlyozni, hogy bár mások a rítusaik és külön kánonjog szabályozza szervezeti életüket, ők is a katolikus egyház részei, Ferenc pápa fennhatósága alatt, a vatikáni törvények és gyermekvédelmi előírások ugyanúgy vonatkoznak rájuk.

„Bűncselekmény hiányában”

Az első ügyről keveset tudunk. 2022 elején egy hajdúsági városban a megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat feljelentést tett Sz. atya, egy görögkatolikus fenntartású gyermekvédelmi intézmény lelki vezetője ellen. Ezt a rendőrség - egy 2023. március végén keletkezett irat szerint -

fiatalkorú sérelmére „egyéb hatalmi befolyási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés bűntett” kategóriába sorolta.

Azt interjúnkban Kocsis érsek is megerősíti, hogy folyt rendőrségi vizsgálat, de azt „bűncselekmény hiányában” lezárták. Kocsis elmondása szerint egyházi eljárás is indult, amelyet a pápai rendelkezésre 2019-ben mindenhol felállított gyermekvédelmi bizottság folytatott le. Ellentétben más egyházmegyékkel, a hajdúdorogi érsekség honlapján elérhető az is, hogy kik ennek a tagjai: két görögkatolikus pap, egy-egy egyházi intézményben dolgozó pszichológus és pedagógus, illetve egy, az érsekséget is képviselő ügyvéd. Ők arra jutottak, hogy megvárják a rendőrségi vizsgálat eredményét, mondja Kocsis érsek, aki a rendőrségi nyomozás megszüntetése után „természetesen” nem tett „semmiféle lépést”.

Interjúnkban, amelyet külön is közlünk, később ezt azzal egészítette ki, hogy áthelyezte ugyan Sz. atyát szinte rögtön az eset után, de ezt nem azért tette, mert a gyerekeket féltette tőle, hanem mert megindult a „susmus”. „Közvetett módon tehát mégiscsak volt ebben némi bölcsesség a részemről, hogy jobb, ha ebből a környezetből kikerül” - emlékezik az érsek.

Sz. atyát a megye másik végébe helyezte, egy határmenti faluba, mintegy 100 kilométernyire az előző szolgálati helyétől.

„Az iskolában fogdosta a pap bácsi”

Itt történt a második eset, amiről már sokkal többet tudunk, köszönhetően annak, hogy a családnak van jogi képviselője, aki ismertette a 444-gyel az ügy részleteit. A feljelentést tevő anya engedélyével megismerhettük a tanúvallomását, illetve az igazságügyi klinikai szakpszichológus szakvéleményét is.

Az anya a rendőrségnek elmondta, hogy 9 éves lánya tavaly októberben egyszercsak közölte, hogy nem akar iskolába menni. Az anya ennek ellenére bevitte, de amikor délután érte ment, látta, hogy nagyon zaklatott.

Kérdezgetni kezdte, mire a lány sírva fakadt, és azt mondta, hogy „az iskolában fogdosta a pap bácsi”.

Az anyja először nem hitt neki, de aztán elkezdte kérdezgetni, hogy „mit csinált vele, és ő magától elkezdte mondani, hogy a hittanórán maga mellé ültette, és belenyúlt a bugyijába [a] nadrágján keresztül, és utána azt vette észre, hogy a keze a mellénél van a pólója alatt. Én kérdeztem tőle, hogy ilyet mikor csinált, és mondta nekem, hogy ma is és korábban is, olyan szeptember közepe fele, mikor iskolába járt, és mindig óra közben és utána is.”

Másnap bementek az iskolába, emlékszik az anya: „ott beszéltem az igazgatóval, és akkor ott volt az osztályfőnök, és Sz. atya és a lányom is, de ott nem mondott semmit, meg se mert szólalni, csak akkor, amikor a Pap kiment az irodából, és akkor elmondta az igazgatónak”. Két hónappal később tett tanúvallomása szerint „az utcán megszóltak minket számomra idegenek is, hogy a lányom biztos hazudik, illetve trágár szavakkal illettek, olyat mondtak, hogy a Pap ilyet biztos nem csinált, ezt nem hiszik el, a lány biztos csak kitalálja. Ilyen többször is előfordult.” Az előző pap - akivel amúgy a család és az egyházközség is elégedett volt, szemben a komoly ellenállást kiváltó Sz. atyával - szintén azt mondta az anyának, hogy nem tud ilyet elképzelni paptársáról.

Helyben aktív forrásaim szerint, ahogy haladt előre a rendőrségi eljárás, az ellenséges közhangulat idővel megváltozott, de továbbra is feszült. Olyannyira közszájon forgott az eset a két érintett faluban, hogy egy képviselő közmeghallgatást is szervezett, kiposztolva az anya és a kislány nevét - ez jól mutatja, hogy a család mennyire nyíltan kommunikál az ügyről.

„Súlyos szexuális trauma”

November végére elkészült az igazságügyi pszichológiai szakvélemény. Az amúgy a köz- és kormánypárti médiában is sokat szereplő klinikai szakpszichológus állásfoglalása szokatlan egyértelműséggel jelenti ki: a kislányt „az ügy tárgyából kifolyólag súlyos mértékű szexuális trauma érte”. A vizsgálat alapján

• a kislány közlései „valós élményen alapulnak, azok nem a képzelet (konfabuláció) vagy valamilyen ráhatás művei.”
• „Kétséget kizáróan érhette hittanórán [Sz. atya] által a vizsgált kiskorút értelmi, érzelmi fejlődését veszélyeztető behatás.”
• „Pszichológiai eszközökkel megállapítható, hogy hittanórán [Sz. atya] a vizsgált kiskorút szexuálisan molesztálta.”

A szakvélemény megállapítja továbbá, hogy a kiskorú átlagos, korának megfelelő szexuális ismeretekkel rendelkezik, és nem volt még szexuális kapcsolata. „Jelenleg nem észlelhetők a vizsgált személyen közvetlen, egyéb pszichés rendellenességek, azonban észlelhető súlyos mértékű szexuális trauma” - olvasható a szakvéleményben, amely szerint ennek „hátterében az ügy tárgyát képező cselekmények állhatnak”. A lány „törekszik kontrollálni az általa megélt traumából eredő érzelmi feszültségeket, [de] azok a jövőben pszichés tünetképződést okozhatnak, és meghatározhatják szexuális viselkedésének alakulását.”

Egyházi eljárás: maradhatott a helyén

Miközben folyt a rendőrségi nyomozás a második kislány ügyében, meghallgatták a tanúkat és megszületett a klinikai szakpszichológus állásfoglalása, a pap ellen semmilyen intézkedést nem hozott Kocsis Fülöp érsek. Ez ma már merőben szokatlan, a katolikus elöljárók világszerte és itthon is sokat beszéltek róla, hogy ha nem látványosan megalapozatlan a kiskorúval szembeni visszaélés vádja, akkor a vizsgálat idejére felfüggesztik a papot.

Ez történt a Pető Attilát molesztáló pappal 2015-ben az esztergomi érsekségben, illetve a piarista és a ferences rend által szankcionált szerzetesekkel, de nemrég a kalocsai érsek is felfüggesztett egy papot kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja miatt az előzetes vizsgálat után. Egyik esetben sem indult rendőrségi nyomozás, és a döntéskor még az egyházi vizsgálat sem zárult le, de a felfüggesztéshez - és ezzel a gyerekek közeléből való eltávolításhoz - a gyanú is elég volt.

A magyarországi görögkatolikus egyház feje ezzel szemben nem függesztette fel a papot sem az első, sem a második rendőrségi feljelentés után.

Az Kocsis érsek szerint is „kétségtelen, hogy izgalmas a dolog, hogyan lehet, hogy két éven belül most két ilyen eset van. Én azt tudom gondolni, hogy mind a két élethelyzetben érzelmileg nagyon sérülékeny gyermekekről van szó. És igen, talán túl természetes vagy túl közvetlen a gyerekkel ez az atya.”

Az érsek elmondása szerint az egyházi vizsgálat során nem beszéltek az áldozattal, csak a megvádolt pappal és más papokkal. Ezek alapján azonban már előre kijelenti, hogy „koholt vádról” van szó.

Az egyházi törvény (5. cikkely) szerint az áldozat meghallgatása a püspök kötelessége. A vatikánit követő magyar szabályozás szerint a püspök „a botrányok megelőzésére, a tanúk szabadságának védelmére és az igazságszolgáltatás menetének biztosítására”, a vádlott megidézése után, „az eljárás bármely pontján eltilthatja a vádlottat a szent szolgálattól, valamely egyházi hivataltól vagy feladattól, előírhatja vagy megtilthatja számára egy bizonyos helyen vagy területen való tartózkodást”. Ez a lehetőség tehát adott, de nem kötelező.

Világi eljárás: végül eltávolították

Érdeklődésemre a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság azt válaszolta, hogy a Vizsgálati Osztály „büntetőeljárást folytat, melyről a nyomozás érdekeire tekintettel bővebb tájékoztatást nem kívánunk adni.”

A 9 éves kislány jogi képviselője szerint az ügy felderítésével megbízott nyomozók rendkívül korrektül és lelkiismeretesen jártak el, a nyomozás ütemesen zajlott. Azt ugyanakkor „egyszerűen nem tudta felfogni” az ügyvéd, hogy súlyos, kétséget kizáróan terhelő bizonyítékok beszerzését követően miért van szabadlábon Sz. atya, miközben a saját praxisából is tudja, hogy ilyen büntetési tételű és tárgyi súlyú bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén szinte rutinszerűen rendelnek el kényszerintézkedéseket.

Az ügyvéd folyamatosan kérdezgette az ORFK-t és a Legfőbb Ügyészséget is, hogy mi a magyarázat erre, miért nem terjeszt elő az ügyészség kényszerintézkedés elrendelése iránti indítványt. Végül az előterjesztés megtörtént, de - a jogi képviselő legnagyobb megdöbbenésére - a bíró semmilyen kényszerintézkedést nem rendelt el, Sz. atya így visszatérhetett a nyájához.

Az iskolában viszont nem volt maradása. A Debreceni Tankerületi Központ azt írta a 444-nek: „A hittanoktató nem a tankerület alkalmazásában áll. Az intézményvezető 2022. október 13-án értesült az esetről. Másnap, 2022. október 14-én meghallgatta az ügyben érintett atyát, illetve a kislányt, a törvényes képviselője jelenlétében. A meghallgatás után az intézményvezető megtette a szükséges lépéseket. Felkereste a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálatot, illetve pszichológus segítségét kérte. Ezen felül tájékoztatta a Görögkatolikus Egyház vezetőségét, és más hitoktatót kért a feladatellátásra. Az ügyben rendőri feljelentés történt.”

A kislány jogi képviselője továbbra is próbálta elérni a kényszerintézkedést, amit végül másodfokon a bíróság elrendelt február közepén: Sz. atya a lakhelyétől távol, egy zarándokhelyen áll bűnügyi felügyelet alatt. Végül tehát meg kellett várni a körülményesebb világi igazságszolgáltatást, hogy elkerüljön a gyerekek közeléből. A büntető törvénykönyv szerint a „bűnügyi felügyelet a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása, illetve a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el.”

Az ügyvéd elmondása szerint szexuális erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyik az eljárás, a büntetési tétel pedig 5-20 év.

A kiterjedt nyomozás során beszerzett újabb bizonyítékok miatt ez akár súlyosabban is minősülhet, ha valaki a nevelése alatt álló, 12. életévét be nem töltött kiskorú ellen követi el a bűncselekményt. (A törvény arra is kitér, hogy „Aki [a] szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”)

Megkérdeztem Kocsis érseket, hozott-e bármilyen óvintézkedést az egyházi intézményben élő papjával szemben. Azt válaszolta, hogy „nincs rá szükség, mert nem mozdulhat ki a házból, csak hetente háromszor. Azt ön nem tudja elképzelni, milyen állapotban van. Kiskanállal kell összekaparni. Képzelje el, hogy megvádolnak valakit olyan dologgal, ami abból fakad, hogy tényleg szereti a gyerekeket.”

„A klerikus jó hírét ne sértsék”

Bár a katolikus egyház sokat tett a pontosabb szabályozás és a tisztább kommunikáció érdekében, de továbbra sem látszik letisztult gyakorlata annak, milyen helyzetben mit kell vagy lehet kommunikálniuk a nyilvánosság felé.

Akármilyen különösen hangzik, a katolikus egyház gyerekmolesztálási ügyeinek részletei az elmúlt években leginkább akkor kerültek napvilágra, ha valaki megkeresett engem mint a témával foglalkozó újságírót. Ezeken túl Perintfalvi Rita katolikus teológus Amire nincs bocsánat című könyvében több áldozat történetét is feldolgozta, de ezekben kifejezetten kerülte - nyilván az érintettek kérésére - a beazonosítható részleteket.

A négy éve indult cikksorozat kezdetén még jellemzően nem érkezett érdemi válasz egyházi vezetőktől, de aztán gyorsan kialakult az a rendszer, hogy ha eljutott hozzám az értesülés, hogy egy papot gyerekmolesztálás miatt eljárás alá vontak, akkor a püspökségek és a szerzetesrendek érdemi választ adtak (az Erdő Péter vezette esztergomi érsekség örök kivétel). Ez még nagyon messze van a Ferenc pápa által kitűzött céltól, az átláthatóságtól, de például az, hogy Kocsis érsek - a püspöki kar tagjai közül először - vállalkozott személyes interjúra, fontos lépés ebbe az irányba.

Ugyanakkor a görögkatolikus egyház feje többször hangsúlyozta, hogy az ügyről szerinte nem szabadna írnom „az illető gyermek védelme érdekében”. Amihez érdemes hozzátenni, hogy közben gyakorlatilag hazugsággal vádolja meg a kislányt és a családját, amikor koholt vádról beszél; illetve hogy a második esetben saját bevallása szerint sem tette meg, amit a vatikáni törvények előírnak: az áldozat meghallgatását és segítését akkor is, ha (még) nem bizonyított a vád.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ma is ajánlott dokumentuma, a 2014-es Irányelvek a kiskorúak védelmében arra is figyelmeztet: „Hacsak azok a cselekmények, amelyekkel a klerikust vádolják, nem közismertek, minden alkalmas óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az alkalmazott intézkedések a klerikus jó hírét ne sértsék. A hozott megelőző intézkedések indokát ilyenkor nem szükséges nyilvánosságra hozni, hacsak ezt megfelelő körülmények nem indokolják.”

A harmadik lány

Két helyi forrásom egymástól függetlenül, határozottan állította, hogy február végén egy harmadik lány is besétált a rendőrségre. Ez április elején biztossá vált, ugyanis a második lányt képviselő ügyvéd elvállalta ezt az ügyet is, és így megismerhettem a vonatkozó nyomozati iratokat.

Az anya arról mesélt a nyomozóknak, hogy nem kifejezetten vallásos a család, de görögkatolikusnak vannak keresztelve, ezért küldték a lányukat iskolai hittanra Sz. atyához. A kislány már rögtön Sz. munkába állása után, tavaly szeptemberben azt mondta, hogy „a pap bácsi simogatta, de ezt nem részletezte, én meg nem is kérdeztem tőle mást, hiszen nem gondoltam rosszra”. Októberben a lány már nem akart hittanra járni, kérte, hogy vegyék ki, de mivel nem adott komolyabb indoklást, így a szülők továbbra is járatták. „Nekem csak annyit mondott a lányom, hogy már nem szereti az új papot” - áll az anya tanúvallomásában.

Aztán, amikor idén februárban a faluban elterjedt, hogy a papot elvitték valahová, és valamilyen szexuális visszaélés lehet a háttérben, akkor az anya újra kikérdezte a kislányt, és nem sokkal később a hatóságokhoz fordult.

Az igazságügyi pszichológus szakértő így foglalta össze, amit a kiskamasz lány elmondott neki: „Szeptember vége felé történt ez az eset. Normálisan volt a hittanóra, és olvasás után kihívott az asztalhoz. Nem mondta, hogy miért kell kimennem. Azt hiszem, akkor csak öten voltunk a teremben. Odaállt mögém, a két vállam előtt végigsimított (megmutatja a saját testén, hogyan), aztán vissza, a cicimnél megállt, aztán azt mondta, hogy üljek vissza. Megkérdeztem tőle, hogy ez most mi volt, de annyit mondott, hogy üljek vissza. Nagyon fura érzés volt, rosszul fura. Ezt két-három osztálytársam látta. (...) Utána volt olyan november, október környékén, hogy beszélgetett az egyik osztálytársammal (...). Egymásnak háttal álltunk, srégen állt tőlem, és megfordult, és ugyanúgy elindult a keze, de csak eddig tudott nyúlni (mutatja a saját mellkasát), mert már léptem hátra, és a lábára léptem. A mellemet akkor nem fogta meg. Nem mondott utána semmit, én se mondtam. Ezt nem látta senki (...). Itt már kezdtem félni.”

A klinikai szakpszichológus - aki egy másik szakember, mint aki az előző kislányt vizsgálta - értékelése szerint a gyermek nyilatkozata „élményszerű, őszintének, hitelesnek imponál. Előadása és az azt kísérő érzelmi megnyilvánulásai, gesztusai összhangban vannak egymással, ami azt erősíti meg, hogy valóban átélt eseményekről számol be. Konfabulációra utaló jegyek nem kerültek felszínre.” Megjegyzi azt is, hogy „a vizsgálati eredményekben felszínre került, hogy szexuális felszólító jellegre a gyermek szorongással, regresszióval reagál. Amennyiben a feljelentésben szereplő cselekmény megtörtént, az súlyos fokban veszélyeztette nevezett gyermek érzelmi fejlődését.”

A kislányok ügyvédje elmondta, hogy a gyanúsított megtagadta a vallomástételt, és panasszal élt az újabb gyanúsítással szemben. Ezzel immáron három sértett van Sz. atya ügyében, a rendőrségi nyomozás pedig folytatódik, méghozzá az elkövető „hatalma vagy befolyása alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekmény végzésével vagy végeztetésével elkövetett szexuális erőszak bűntettének megalapozott gyanúja miatt.”

Címlapkép: Kiss Bence