„A pap ilyet biztos nem csinált, a lány biztos csak kitalálja”
2023 április 14., 06:04
Kocsis Fülöp: „Derüljön ki az igazság!”
Kocsis Fülöp a Hajdúdorogi Főegyházmegye érseke, a római pápa alá tartozó, de sajátos kultúrájú magyarországi görögkatolikus egyház metropolitája. Interjúnk a 444 szerkesztőségében készült február 27-én, előre megszabott időkeretben (30-35 perc). Az interjúalany kérésére előtte kötelezvényt írtam alá arról, hogy a cikk „letisztázott és végleges szövegtervezetét” elolvashatja, és az csak az ő jóváhagyásával tehető közzé, változtatás nélkül. A szokatlan kérést a téma - vagyis Sz. atya ügye - fontosságára tekintettel teljesítettem, alant a jóváhagyott szöveget olvashatják.
Négy éve foglalkozom katolikus papok gyerekmolesztálási ügyeivel, és azóta többször kértem interjút minden magyar püspöktől, egyenként és közösen, de ön az első, aki igent mond. Mi lehet ennek az oka?
Talán két oka van. Mindkét oldalról egyfajta hibás hozzáállás indokolhatja ezt. Kezdem a magunk oldalával. Tény az, hogy ezzel a jelenséggel néhány éve szembesültünk a maga súlyában. Hírek voltak talán, hogy van ilyen, de hittük is meg nem is. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb ember önkéntelenül azt gondolja, hogy hát ilyen nincs is, vagy csak nagyon elvétve. És most nem csak a papokra gondolok, mert például sportolóknál, katonáknál, pedagógusoknál ugyanúgy előfordul, és róluk sem gondolnánk. Amikor szembesültünk vele, hogy ez sokkal masszívabban jelen van az emberi valóságban, akkor az mindenkit sokkolt. Szerintem sok olyan ember van, hívőket, papokat, püspököket beleértve, akik nem merik elhinni, hogy ennyire súlyos a helyzet a társadalomban.
Ugyanaz a régi mechanizmus működik, a kételkedés, ami miatt a múltban nem fedődtek föl ezek az esetek, nagyon súlyos károkat okozva.
Gondolok itt arra, amikor egy-egy áldozat nem tudja vagy nem meri elmondani, mi történt vele, és amikor elmondja, akkor nem hiszik el, és még ő kerül vádlott helyzetbe. Nem merünk erről beszélni, nem merünk ezzel szembesülni. Ez a mi oldalunk hibája, és Ferenc pápa nem véletlenül lép föl határozottan, és utasít bennünket, hogy ezt tessék komolyan venni.
A másik oldalról meg azt látjuk, hogy van az emberekben egyfajta szenzációhajhászás, hogy ha van valami ügy, akkor ezen lehet csámcsogni. Biztos vagyok abban, hogy ez egyáltalán nem segít senkinek, sem az áldozatoknak, sem az ügyek földerítésének. Erre reagálnak úgy a püspökök, egyházi vezetők, hogy mi nem akarjuk táplálni a közvéleménynek ezt az éhségét.
A világ számos országában indultak múltfeltáró vizsgálatok a püspökök kezdeményezésére, legutóbb például Lengyelországban, Portugáliában, tehát nem csak progresszívnek tartott nyugati társadalmakban. Ezeknek húsz éve szinte mindig az lett a tanulsága, hogy sokkal több molesztálással vádolt papot találtak, mint amennyit bárki el tudott volna képzelni. Ön szerint mi az, ami visszatartja a Magyar Katolikus Püspöki Kart attól, hogy ilyesmit kezdeményezzen?
El kell árulnom, hogy nem vagyok nagyon tájékozott abban, hogy hol van ilyen és hol nincs, újságot szinte egyáltalán nem olvasok. Meg van egy másik nehézség, ami miatt nem vagyok éppen jó alany az ön számára, hogy én görögkatolikus püspökként a római katolikus püspök atyáknak a magatartását nem bírálom. Nyilván mi is tagjai vagyunk a püspöki karnak, a nagy katolikus egyházzal együtt lélegzem, szeretem az egyházamat, de én felelősséget a görögkatolikus egyházért érzek.
Akkor beszéljünk arról! Ennek az interjúnak az az előzménye, hogy jeleztem önnek, írok egy cikket az egyik papjának a gyerekmolesztálási ügyéről…
Ugye nem fogja kiírni a nevét?
Szerintem Sz. atyaként fogom emlegetni. Első körben nem is akarok belekérdezni semmi konkrétumba, hanem megadnám a lehetőséget: mondja el, hogyan néz ki ez a történet az ön szemszögéből.
Hadd kérdezzek rá arra, hogy önhöz hogyan jutott el ez az információ?
Forrásoktól.
Azért kérdezem ezt, mert amikor vizsgálat folyik valaki ellen, amelyben még nem született eredmény, ebben a vizsgálati szakaszban szerintem nem szabad kiadni semmiféle információt. Ez nyilvánvalóan mind a két oldal, tehát a vélelmezett sértett és a gyanúsított személy védelme miatt fontos. Ezért csodálkoztam azon, hogy ön már most megkeresett ezzel.
Annyit mondhatok, hogy az egyik papunkkal szemben vizsgálat folyik, amely vád nem tűnik megalapozottnak, sokkal inkább koholt vádnak tűnik.
Azt hiszem, én sem beszélhetek az ügy jelen állapotában a fejleményekről, de a papom védelmében elmondom, hogy amikor az ügyész vizsgálati fogságot akart kérni, akkor azt a bíró elvetette, mivel súlytalannak tartotta a vádat, úgyhogy azonnal el is engedték az atyát. Az ügyész fellebbezett, és ezért most megfigyelés alatt van az atya, nem hagyhatja el az országot, de teljesen szabadlábon van.
Ezért mondom, hogy ez a vád nem tűnik megalapozottnak, és ezért korai most erről cikket írni, nyilvánosság előtt beszélni. Megjegyzem, én bízom abban, mégpedig mindkét oldal érdekében, hogy kiderül, alaptalan a vád. És akkor kreáltunk egy szörnyű élethelyzetet annak az atyának, aki erről nem tehet.
Az én információm szerint második körben már elrendelték Sz. atya bűnügyi felügyeletét, tehát nincs szabadlábon.
Bocsánat, igaza van, ez a pontosabb kifejezés.
Rövid időn belül ez a második rendőrségi nyomozás, ami Sz. atya ellen indult. Tavaly év elején, még az előző szolgálati helyén jelentették fel először. Ezt a nyomozást bűncselekmény hiányában lezárták. De ezzel párhuzamosan indult egyházi eljárás is?
Igen, természetesen, amikor megérkezett a bejelentés, akkor azonnal mi is vizsgálatot indítottunk. Hiszen én is azt akarom, hogy derüljön ki az igazság. Ezt a vizsgálatot független szakértők bonyolították le.
A főegyházmegye gyermekvédelmi bizottságának tagjai? (Az ő nevük nyilvános, két pap, egy pszichológus, egy ügyvéd és egy pedagógus szerepel a tagok között, akik a bejelentéseket kezelik - UP.)
Igen, és ők azzal zárták le az ügyet, hogy megvárják a rendőrségi vizsgálat eredményét. Mert ennek az egyházi bizottságnak nincsen meg az a lehetősége, hogy tanúkat hallgasson ki és nyomozzon. Nem is ez a dolga, hanem az, hogy lehetőség szerint föltárja, hogy a pap magatartása milyen. És mivel az ügyet bűncselekmény hiányában zárták le, így aztán természetesen én sem tettem semmiféle lépést.
De áthelyezte a papot.
Már jó ideje ott volt az atya, az áthelyezése nincs összefüggésben ezzel az üggyel. Legfeljebb olyan értelemben, hogy ilyenkor megindul a susmus, hogy hát biztos volt abban valami… Közvetett módon tehát mégiscsak volt ebben némi bölcsesség a részemről, hogy jobb, ha ebből a környezetből kikerül.
Az kétségtelenül jogos kérdés, hogy miképp lehet, hogy most megint feljelentették.
Mondok erre önnek valamit, amibe majd biztos bele lehet kapaszkodni, mégis elmondom. Mi, papok, és főleg mi, görögkatolikusok, általában igen közvetlen emberek vagyunk. Néhány évvel ezelőtt egy amerikai püspök barátom látogatott meg, és elvittem a debreceni görögkatolikus bálba. Amikor beléptem és odaszaladt hozzám egy kislány, akinek jól ismertem a családját is, átölelt és örvendezve kiabálta: Fülöp atya, Fülöp atya. Persze, én is átöleltem. Mire az amerikai püspök dermedten mondta: ilyet te megengedsz magadnak? Miért – kérdeztem – hisz ez a legtermészetesebb. Merthogy Amerikában ez tilos – válaszolta. Látja, mi ilyenek vagyunk! És tudom, hogy ez az atya is hozzám hasonlóan közvetlen ember. Többgyermekes családapáról van szó, akinek fiai, lányai vannak. Jól ismerem őket is, akiket szintén meg szoktam ölelni. Ez annyira természetes kellene, hogy legyen! Ha van a két eset között összefüggés, akkor ez szerintem erre vezethető vissza.
Tény, hogy most górcső alá kerültünk, nagyítóval nézik a tetteinket, és nagyon figyelnünk kell, hogy ne legyünk vádolhatók. Persze, a legfontosabb, hogy semmilyen visszaélés ne forduljon elő. Ferenc pápa zéró toleranciát hirdetett e téren.
Azért szeretnék belemenni a részletekbe, mert az elmúlt évtizedekben egyházi és állami vizsgálatok rendre azt mutatták ki, hogy korábban rendszerszintű volt a molesztáló papok áthelyezése olyan közösségekbe, ahol semmit sem tudtak az előéletükről, és így tovább zaklathatták a gyerekeket. Most már minden katolikus vezető azt állítja, hogy ilyen nem fordulhat elő, mégis, Sz. atya története első ránézésre pont ilyennek tűnik.
Nézze, ha a vizsgálat azt hozza ki, hogy ez az atya csúfságot művelt egy gyermekkel, akkor azonnal fölfüggesztem, akkor az olyan botrány, amit nem tűrhetünk. Akkor nem helyezem át, mert ilyennek nincs helye az egyházunkban. Érti? De minthogy elvetették a gyanút, ezért ugyanúgy dolgozhatott tovább. Annyit megtettem, hogy ne abban a gyermekközegben folytassa a munkát.
Már az első eset után?
Igen, de mondom, nem bizonyult bűnösnek. Csak ilyenkor, mint az előbb is utaltam rá, az adott közegben rossz gondolatok támadnak, gyanúsítgatások. Ferdén néznek rá, összesúgnak a háta mögött, és ez rossz, akár történt valami, akár nem. Kabátlopási ügybe keveredett, ahogy azt mondani szokták.
Az ön által vezetett főegyházmegye hivatalos honlapja szerint Sz. atya továbbra is egy gyermekvédelmi intézménynél dolgozik.
Ezt nem jól tudja, nem ott dolgozik.
Amikor jött a második eset tavaly ősszel, akkor sem érezte szükségesnek, hogy a vizsgálat idejére felfüggessze, a gyerekektől távol tartsa…
Ugyanazt tettük, mint az első esetnél. Kivizsgáltuk, és arra jutottunk, nem csak az atyának a beszámolójából, hanem más atyáknak a beszámolójából is, hogy nem megalapozott vádról van szó.
Az eljárás során meghallgatták az áldozat családját is?
Nem. Nem tart ott a vizsgálat. Az egyik atya beszélt az áldozat családtagjaival - vagyis bocsánat, nem mondom, hogy áldozat, mert nem tartom annak, szóval az illető család tagjaival. Erről is nehéz beszélni, mert nehéz sorsú családról van szó, ahol feltételezhető – így mondom inkább – a gyermek érzelmi sérülékenysége. Nem akarok ennél erősebben fogalmazni. Feltételezem, hogy nem követett el az atya bűncselekményt, és várok a rendőrségi vizsgálat eredményére.
Tehát a rendőrségi eljárással párhuzamosan folyik az egyházi vizsgálat is.
Igen, nemrég kaptam meg a második jelentést.
Sz. atya február óta a lakhelyétől távol él, egy egyházi intézményben, bűnügyi felügyelet alatt. Hozott bármilyen óvintézkedést vele kapcsolatban?
Nincs rá szükség, mert nem mozdulhat ki a házból, csak hetente háromszor. Azt ön nem tudja elképzelni, milyen állapotban van. Kiskanállal kell összekaparni. Képzelje el, hogy megvádolnak valakit olyan dologgal, ami abból fakad, hogy tényleg szereti a gyerekeket.
Az atya azt mondta nekem, hogy az illető családot is nagyon sokban segítette, majd egy ponton nem segítette tovább, és szerinte ebből fakadt ez a fajta bosszú,
amellyel állítása szerint először csak szóban fenyegette a gyermek hozzátartozója, és utána léptek erre a szintre. A kérdése tehát, ne haragudjon, de nem helyénvaló, mert szó nem lehet arról, hogy gyermekeket akarna molesztálni, mint ahogy – meggyőződésem szerint – ez az egész élete során sem történt meg.
Most kapott két vádat, és kétségtelen, hogy izgalmas a dolog, hogyan lehet, hogy két éven belül most két ilyen eset van. Én azt tudom gondolni, hogy mind a két élethelyzetben érzelmileg nagyon sérülékeny gyermekekről van szó. És igen, talán túl természetes vagy túl közvetlen a gyerekkel ez az atya. Nagyon rossz, ha nekem a papjaimat arra kell intenem, hogy ne simogasd meg a kisgyereket. Ez borzasztó! Pedig már lassan itt tartunk. De engem nem visz rá a lélek, hogy ilyen fajta védelmi intézkedéseket vezessünk be.
Ez az első gyermekmolesztálási ügy, amiben el kell járnia?
Igen, 15 éve vagyok püspök, és nem volt ilyen az egész görögkatolikus egyházunkban azóta.
Ilyenkor a püspök informálja a gyülekezet?
Természetesen, ez nagyon fontos. Egy atyát kértem meg, hogy ezt a tájékoztatást tegye meg, hiszen a megvádolt atya nincsen ott, el kell mondani, hogy miért nem szolgál. De megismétlem, hogy az illető gyermek védelme érdekében erről írni nem volna szabad.
Ferenc pápa Vos estis… kezdetű, törvényi erővel bíró apostoli levele elsősorban a püspökök felelősségével foglalkozik. Az 5. cikkely előírása szerint a püspöknek biztosítania kell, hogy „tisztelettel és méltósággal bánjanak azokkal és családjukkal, akik azt állítják, hogy sérelmet szenvedtek el”; hallgassák meg őket és többek között pszichológiai segítséget is ajánlanak fel nekik. Ezek megtörténtek?
Igen. Az első esetben magam is találkoztam a gyermekkel. Nagyon fontosnak tartottam, hogy beszéljek vele, és személyesen lássam, milyen nyomokat hagyott benne ez az egész ügy, maga a procedúra. A vizsgálat, amikor a rendőrségre be kell menni, a pszichológusnak harmadszor is el kell mondani, ami történt -
igazából ez a nagy fene vizsgálat sokkal több sebet ejt sok esetben, főleg, amikor nem történt bűncselekmény.
A második esetben várom, hogy mi történik, mert nem látjuk át, hogy mi volt a valós helyzet. Egyelőre nem kerestem meg a családot, de mindenképpen fontos ez, mert ez a család továbbra is az egyházközségünk tagja. Még ha az derül is ki, hogy nemtelen volt ez a nagyon súlyos vád, akkor is segíteni fogjuk továbbra is a családot. Mert az egyház azért van, hogy segítsen.
Milyen gyermekvédelmi munkát végeznek a görögkatolikus egyházban?
Arról szívesen beszélek, hogy mindhárom egyházmegyénknek saját gyermekvédelmi rendszere van. Több ezer gyermekünk van a nevelőszülői hálózatban vagy lakásotthonokban. Nyilvánvalóan ezek nehéz sorsú gyermekek, és nagyon örülök, hogy intézményes formában is foglalkozhatunk velük. Állami intézmények voltak ezek, amelyeket átvettünk, és ahol arra törekszünk, hogy az Istennek a szeretetét tapasztalják meg a gyerekek. Ez nem olyan egyszerű, mármint hogy ne égjenek ki ebben az emberek, ne fáradjanak bele, hogy valóban minél inkább önzetlenül végezzék ezt a csodálatos, nagyon összetett munkát. Aminek óhatatlanul vannak hibái. Előfordul gyermekbántalmazás, többnyire kortárs gyermekbántalmazás, és ezeket nagyon nehéz, de nagyon fontos kezelni. Az egyházi szemlélet azt a többletet adja bele, hogy a szeretet kimeríthetetlen. Mert lehet ezt végezni jól, elszántan, meg odaadó módon, de az ember elfárad, belefárad. Csodálatos emberi életsorsok vannak, ismerek olyan amazon típusú édesanyákat, akik 10-15 gyermeket nevelnek föl, köztük fogyatékosokat is, s tele vannak szeretettel, adni akarják a szeretetet. Amit a hitünk hozzá tud ehhez tenni, az az, hogy az Istennel való kapcsolattartásban ez a szeretet kimeríthetetlenné válik. Ez a mi erőforrásunk.