Gyerekmolesztáló papok Magyarországon: az első lépések

• Ferenc pápa a kiskorúak ellen szexuális visszaélést elkövető papokat a Sátán eszközének nevezte, és figyelmeztetett: ez világméretű jelenség.
• A magyar püspöki konferencia elnöke a helyszínen hallgatta a drámai beszédet, majd kijelentette: Magyarországon nem jellemző az ilyesmi.
• Ilyen mondatok azért hangozhatnak el, mert nem gyűjtötte össze senki a már nyilvánosságra került hazai eseteket, a püspökök pedig hallgattak az egyházmegyéjük adatairól. Eddig.

Egy budapesti templom plébánosa ellen a katolikus egyház fiatalkorú molesztálása miatt indított vizsgálatot 2015-ben, és annak lezárultáig a püspöke felmentette minden tisztsége alól.

A gyülekezet reakciója üzenetértékű volt: ünnepségsorozattal búcsúztatták.

Az atya megtartotta búcsúmiséjét, amelynek végén a hívek a hála virágaival borították be az oltárt. Az esemény a templom udvarán tartott kis fogadással folytatódott, másnapra pedig imaestet hirdettek. Megfogadták, hogy ezzel nincs vége: hetente ismétlődő szertartásokon gyertyákkal szegélyezik az utat, amelyen szeretett papjuk járt. A megvádolt férfihoz egykor közel álló forrás szerint több hónap telt el így, amíg a pap megüzente, hogy a támogató gesztusokra nem tart már igényt, elég, ha imádkoznak érte. Addigra ugyanis előkerült még egy áldozat.

A pap a felfüggesztés ideje alatt is táboroztatott gyerekeket, egy helyi lapnak nyilatkozott élményeiről és egyházi konferencián adott elő az árvák gondozásáról. Egy év elteltével az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közleményben tudatta, hogy nem végezhet többé papi munkát.

„Krisztust hallottuk sírni a sötétben”

A katolikus egyház gyerekmolesztálási botrányát feldolgozó cikksorozatunk első része február 24-én jelent meg, amikor a Vatikánban befejeződött az eddigi legnagyobb „gyermekvédelmi konferencia”, amelyre a püspöki karok és a szerzetesrendek vezetői voltak hivatalosak. Azóta próbálják feldolgozni az egyház tagjai, az áldozatok és a média, hogy mi történt Rómában ez alatt a négy nap alatt.

A leghangosabb a konkrét intézkedések elmaradása miatti felháborodás volt. A szervezők és maga a pápa is hangsúlyozta a várva várt találkozó előtt, hogy a szavak már nem elegendők, végül mégis csak három felemás ígéret hangzott el:

• a pápa „motu proprio”, vagyis saját kezdeményezésre kiad egy Vatikán Állam területére érvényes gyerekvédelmi rendeletet;
• a Hittani Kongregáció összeállít egy kézikönyvet, amely a világ püspökeit látja el - nem kötelező - iránymutatásokkal;
• a Vatikán „hozzáértőkből” álló munkacsoportokat hoz létre, akik az egyes molesztálási eseteknél is közreműködnének a helyszínen.

Az első értékét az csökkenti némiképp, hogy a Vatikánban gyakorlatilag nincsenek gyerekek, a másik kettőnél pedig a feltételeket (milyen hozzáértők? laikusok vagy papok? milyen hatáskörrel?) és főleg a határidőket hiányolták még a jóindulatú kritikusok is. A záró sajtótájékoztatón ugyanis a kézikönyv és a munkacsoportok időzítéséről nem mondtak annál biztosabbat, mint hogy nemsokára.

Utóbbiak ráadásul olyan lépések, amelyeket az előző cikkünkben bemutatott Doyle tiszteletes és társai már 1984-ben javasoltak az amerikai elöljáróknak, és amelyeket azóta számtalan egyházi vezető szorgalmazott. Doyle szerint 35 évvel később az egyetlen nagy eredmény a Vatikánban tüntető áldozatok jelenléte volt.

A befolyásos National Catholic Reporter szerkesztőségi cikke ennél kicsit derűlátóbb. A konkrét intézkedések hiányáért nem kárpótol, de a katolikus lap szerint a találkozó erős figyelmeztetést küldött, hogy a tagadás és mások hibáztatása tűrhetetlen. Még akkor is, ha a pápa záróbeszéde elején hosszan magyarázta azt, amit senki nem von kétségbe, hogy a katolikus egyházon kívül milyen elterjedt a gyerekbántalmazás. Az egyházfő kitért például a gyerekkatonákra és a szexturizmus áldozataira, és kijelentette: „A rendelkezésre álló adatokból látható első igazság az, hogy azok, akik visszaélést, vagyis fizikai, szexuális vagy érzelmi erőszakot követnek el, mindenekelőtt a szülők, a rokonok, a gyermekfeleségek férjei, az edzők és a nevelők-oktatók.”

A Ferenc pápa eddigi legfontosabb beszédének nevezett, statisztikai adatokban és költői képekben bővelkedő szöveg azonban hozzáteszi, hogy „e csapás egyetemessége, miközben megerősíti súlyosságát társadalmainkban, nem csökkenti az Egyházon belüli szörnyűségét.” Sőt, a Kurír jóvoltából magyarul is teljes terjedelmében olvasható beszéd hangsúlyozza, hogy a papok bűneinek kiemelt helye van:

„A világméretű jelenség embertelensége még súlyosabbá és botrányosabbá válik az Egyházban, mert ellentétes annak erkölcsi tekintélyével és etikai hitelességével. A felszentelt személy, akit Isten arra választott ki, hogy a lelkeket az üdvösségre vezesse, engedi, hogy saját emberi törékenysége vagy saját betegsége leigázza, és így a sátán eszközévé válik.”

Mielőtt rátérünk a magyar egyház reakcióira, három visszatérő, hangsúlyos elemet emelünk ki a pápa, illetve Vatikánban szentbeszédet tartó ausztrál és ghánai érsek - magyarul itt és itt elérhető - gondolataiból. A három egyszerű, egymásból következő lépés, hogy sokadszorra is

• elismerték a probléma súlyát,
• belátták az egyház hibáit,
• és ígéretet tettek azok kijavítására.

„A szent istenfélelem arra indít bennünket, hogy vádoljuk magunkat – mint személyeket és mint intézményt –, és helyrehozzuk mulasztásainkat” - mondta Ferenc pápa, és hozzátette: „Meg kell hoznunk azokat a spirituális intézkedéseket, amelyeket maga az Úr tanít nekünk: megalázkodás, önmagunk vádolása, ima, vezeklés. Ez az egyetlen mód a gonosz szellemének legyőzésére. Így győzte le őt Jézus.”

„Túl gyakran csendben maradtunk, elfordítottuk tekintetünket, elkerültük a konfliktusokat – túlságosan önelégültek voltunk ahhoz, hogy szembenézzünk Egyházunk sötét oldalával”

- így a ghánai püspök. Az ausztrál katolikusok vezetője pedig így foglalta össze a gyerekvédelmi tanácskozást:

„Ezekben a napokban a Kálvárián voltunk – igen, még a Vatikánban és a Királyi teremben is, most egy sötét hegyen vagyunk. Amikor a túlélőket hallgattuk, Krisztust hallottuk sírni a sötétben.”

Magyarországra nem jellemző

Veres András győri püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként, a magyar katolikusok képviseletében ott ült a teremben, amikor ezek a mondatok elhangoztak, ahogy az egész négynapos konferencián is jelen volt. Amikor vége lett, sorozatban adott négy interjút, az MTI-nek, a Vatikáni Rádiónak, a Magyar Kurírnak és végül az Echo TV-nek. Magyar egyházi vezető nem nagyon nyilatkozott még ennyit ebben a kérdésben.

Ez is a vatikáni konferencia előnyei közé sorolható, hogy olyan országok elöljáróit is szólásra késztette, ahol inkább hallgatnak a gyerekmolesztálásról. De hiába nevezte Veres András „prófétai megnyilatkozásnak” Ferenc pápa beszédét, szavai nagyon másképp visszhangoznak, mint a vatikáni mondatok.

A magyar elnök-püspök nem ismerte el a probléma súlyát, nem látta be az egyház hibáit és így azok kijavítását sem ígérhette meg.

Veres András nem kért bocsánatot, nem beszélt vezeklésről. Helyette azt hangsúlyozta, hogy gyerekmolesztálás a katolikus egyházban alig fordul elő, de az a kevés is máshol történt és régen.

„Nagyon kevés egyházzal, egyházi intézménnyel kapcsolatos esetet lehet világszinten is találni” - mondta az Echo TV-ben, miután az elmúlt évtizedekben csak az USA-ban 7000, Ausztráliában 4000 feltételezett áldozatot, a nem egészen ötmilliós Írországban pedig 800 molesztáló papot találtak egyházi és világi hatóságok, Ferenc pápa pedig nem győzi hangsúlyozni, mennyire egyetemes a probléma.

A Magyar Kurírnak ezzel szemben Veres nem azt állította, hogy világszinten nagyon kevés az ilyen, hanem hogy „Magyarországon kevés ilyen eset történt, ami viszont a világegyházban gyakori jelenség.”

Veres szerint továbbá „az egyházi visszaélések jelentős többsége a múltban történt, az elkövetők nagyon idősek, vagy már meghaltak”, az okokról pedig annyit jegyzett meg, hogy „az 1968-as nagy szexuális forradalomhoz kötődött ez a jelenség, és azóta is érezzük a hatását”.

„Az Egyházban lelki megújulás kezd kialakulni, mivel az Egyház a pápa vezetésével mert ezzel szembe nézni, miközben a társadalom nagy része hallgat, az Egyházon kívüli visszaélésekről nem akar tudomást vetni, becsukja szemét-fülét” - mondta Veres az MTI-nek a nyugati társadalmakat fenekestül felforgató, a címlapokról levakarhatatlan metoo mozgalom csúcspontjai után.

„Magyarországra nem nagyon jellemző az ilyenfajta bűncselekmény, ami szerintem a kultúránkból is következik.

A statisztikai felmérések is azt mutatják, hogy a magyar ember családban gondolkodik, a gyermek az érték, azt védeni kell. Ilyen kulturális háttérben kevésbé fordulnak elő visszaélések, ahol viszont szükség van erre, ott megtesszük a lépéseket” - közölte a püspök egy olyan ország hírügynökségével, ahol évente 15 ezer gyerek lesz áldozata erőszakos bűncselekménynek.

Az Echo TV rövid interjúja elején és végén a műsorvezető ugyanazt a mondatot ismétli el, azt a mondanivalót sulykolja a nézőkbe, hogy „a nemzetközi statisztikák szerint a papok sokkal kevésbé érintettek”, „kisebb arányban érintettek”, mint „mondjuk a szintén gyermekekkel foglalkozó edzők vagy tanárok”.

link Forrás

Veres kiemeli a pápa által idézett egyik statisztikát: „mindössze a bántalmazott gyermekek 50 százaléka tárja fel a titkát”. Nem idézi tovább, de a vatikáni beszéd lábjegyzete így folytatódik: „...és ezek közül ténylegesen csak 15%-ot jelentenek be.”

Ezek nem magyar adatok, de mivel a világ különböző pontjain születnek hasonló eredmények, ezért érdemes őket észben tartani, amikor arról beszélünk, hány bejelentett eset volt eddig Magyarországon. Sokan gondolják úgy - Vereshez hasonlóan - egyházon belül is, hogy ez a csapás minket elkerült, ahogy a közvélemény se tart számon többet 1-2 ilyen történetnél. Jellemző, hogy a témában született nagyon kevés átfogó magyar anyag egyike, a Heti Válasz amúgy igen körültekintő 2016-os cikke magabiztosan kijelenti, hogy eddig három eset látott napvilágot Magyarországon.

Az alábbiakban felidézzük 15 magyar katolikus pap és 2 laikus munkatárs ügyét, amelyek az elmúlt húsz évben nyilvánosságra kerültek. A médiában megjelentek más vádak és értesülések, de a minden konkrétumot nélkülözőket kiszűrtem. Az alábbi egyházi személyek ellen - egy kivétellel - hatósági vagy egyházi vizsgálat folyt, áthelyezték, felfüggesztették vagy kizárták őket. Ahol ennek értelme volt, ott érdeklődtem utánuk az illetékes egyházmegyénél és más kapcsolódó szervezeteknél, sokszor hiába.

Nem állítjuk és sugallni sem akarjuk, hogy a felsorolt személyek bűncselekményt követtek el, ügyeik azonban sokat elárulnak a hatósági és társadalmi reakciókról, illetve az egyházi kultúráról és annak változásairól.

Az atyát nem lehet kitiltani az iskolából

A dégi plébános története arról tanúskodik, hogy volt honnan fejlődnie az egyházi és világi hatóságoknak a gyerekbántalmazások kezelésében.

A Magyar Narancs 1999-es riportja azon a ponton kapcsolódott be a történetbe, amikor a rendőrségi nyomozás már megállapította, hogy M. István plébános verte a hittanosokat. A gyerekek vallomásai szerint a pap lehúzkodta a nadrágjukat, és volt olyan, akit az ölébe ültetett, majd simogatott percekig. A rendőrség arra jutott, hogy ez önmagában nem jelent szexuális zaklatást, a székesfehérvári ügyészség gyanúja szerint viszont könnyű testi sértésnél súlyosabb bűncselekmények történtek a hittanórákon, ezért júliusban új nyomozást rendelt el. Végül ennek is az lett az eredménye, hogy a plébános nem zaklatott minden kétséget kizáróan, csak veszélyeztette a kiskorúakat. Tetteiért viszont nem kellett bíróság elé állnia, az igazságügyi orvosszakértő ugyanis úgy találta, hogy pszichiátriai betegségben szenved.

Az egyház ezek után sem távolította el a kiskorúak közeléből.

A iskola igazgatónője levélben kérte a megyéspüspököt, küldjön valaki mást, de az még csak nem is válaszolt. Mivel a pap nem az iskola tanára volt, ezért nem tudták kitiltani az épületből, ahová továbbra is bejárt hittanosokat toborozni. A Fejér megyei faluban mindenki hallotta a történeteket, hogy a plébános Bibliával veri véresre a gyerekek fejét, de ettől még M. István nyugodtan élhette az életét és misézhetett Dégen és Mezőszilason.

Az egyik kislány a Narancs újságírójának szépen el is mesélte, hogyan ment ez a plébános úrral: „Úgy viccelődik, hogy lehúzza a gatyánkat, és az egyik lánynak a bugyiját is lehúzta”. Valószínűleg már régóta folytak így a dolgok és folytak volna tovább, ha nincs egy elszánt pedagógus, és ha egy áprilisi napon ki nem törik a hetes terem ablaka. A Narancsnak elmesélt történet szerint ekkor az egyik kislány felment a kántor-énektanárhoz, hogy „ő bizony nem megy többet a hetes terembe, a pap ne verje és taperolja őt többet.” A tanárnő ekkor „magnót vett elő, és felvette a vallomásokat, majd a helyi körzeti orvossal megvizsgáltatta az összes hittanra járó gyereket. Az orvos szerint a látleletek teljes mértékben alátámasztották azt, amiről a gyerekek beszéltek.”

M. István későbbi sorsáról nem találtam híreket és a székesfehérvári püspök sem tudott róla tájékoztatást adni, mondván, hogy az eset még elődje alatt történt. De az eldugott egyházi közlemények és adatbázisok alapján részben kirajzolható az útja. Fél évvel a Narancs-cikk megjelenése után,

• 2000 májusában „betegállományba” helyezték, és ezzel elkerült a botrányt megélő Dégről és Mezőszilasról. 45 kilométerrel odébb, Seregélyesen azonban betegszabadsága idején is végezhetett „lelkipásztori kisegítést”.
• Még ugyanabban az évben új állomáshelyen tűnt fel, újabb 45 kilométerrel arrébb, Szigetcsépen listázza plébánosként a Katolikus Lexikon.
• 2001-ben onnan is elkerült.
• 2002-ben a Székesfehérvári Egyházmegye „irregularitást” állapított meg, papi teendőit további intézkedésig nem gyakorolhatja. A püspöki közlemény nem indokol, csak egy - leginkább elmebetegekre vonatkozó - kánonjogi passzusra hivatkozik.

„Valamelyik ottan simulgatott”

A deszki plébános esete is azt támasztja alá, hogy a külföldi vizsgálatok során általánosnak bizonyult - és előző cikkünkben részletesen leírt - gyakorlat itthon is létezett:

a gyerekmolesztálási ügybe keveredett papot egyszerűen áthelyezték, és az új helyen nem figyelmeztették a híveket.

Sz. Károlyról 2001-ben írták meg, hogy veri a fiúkat és megengedhetetlen módon simogatja a lányokat. A Szeged melletti község iskolájának igazgatónője, napközis nevelője és tíz szülő tett panaszt a megyéspüspöknél. A 73 éves plébános tagadta a vádakat, és állította, hogy eddig nem volt rá panasz.

„A hittanóra végén mondtam a gyerekeknek, holnap nőnap van, aztán hát a bájos kis elsősöknek, másodikosoknak, ezeknek a kis nőknek én adok egy szem Tesco stoll-wercket. Persze a fiúk is kaptak utána. Ez már nyitott ajtónál történt, szállingóztak kifelé a gyerekek. Valamelyik ottan simulgatott, de én nem is emlékszem erre. Ebből csináltak utóbb nagy üzelmeket, hogy itten a kislányokkal valami pederasztikus dolog történik” - idézte fel a történteket a Népszabadságnak a pap.

Az egyik szülő azért fordult a sajtóhoz, mert a püspök nem válaszolt érdemben a levelükre. Miután a média tudósított az ügyről, az egyházmegye megindította a vizsgálatot. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök közölte:

Sz. Károly az iskolában nem tarthat hittanórát, csak a templomban, s természetesen nem alkalmazhat testi fenyítést.

Nem sokkal később a Fejér megyei Káloz polgármestere összehívott egy sajtótájékoztatót, amelyen elmondta, hogy amikor náluk szolgált, Sz. Károly az általános iskola folyosóján úgy megvert egy hittanról hiányzó fiút, hogy annak orrán-száján dőlt a vér. A polgármester telefonált a püspökségre, hogy a plébánost azonnal helyezzék el a községből. A székesfehérvári püspöki hivatal vezetője a helyszínen meggyőződött a történtekről, és még aznap leváltotta.

A kálozi polgármester három olyan konkrét esetről tudott, amikor Sz. Károly kislányokat zaklatott. Miután elhelyezték Kálozról, szinte rögtön kinevezték a messzi Deszkre. A sajtótájékoztatón részt vevő deszki polgármester érthetetlennek nevezte, hogy a pap még mindig misézhet és hittanórákat tarthat.

„A nyakamat tettem volna rá, hogy nem igazak a vádak, mégis felmentettem a beosztásából” - nyilatkozta két évvel később a Magyar Hírlapnak Gyulay Endre megyéspüspök, aki általános elvként ezt hirdette:

„Ha bármilyen gyanú felvetődne, először beszélnék a pappal. Ha a megbotlás csak egyszeri, folytathatná szolgálatát, ám ha többször előfordulnak ilyen esetek, ki kell vonni az illetőt a forgalomból.”

Kérdeztem Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt, hogy elődjének álláspontja mennyire számított általánosnak, és mit gondol róla most, de nem válaszolt. Sz. Károlyról nem tudunk többet, mint hogy 2008-ban mint nyugalmazott plébános mondott szentbeszédet.

Az egyházi vizsgálat nagyon sokáig tart...

Egyetlen olyan esetet találtam, ahol ügyészségi és egyházi vizsgálat is zajlott, és egyik sem talált semmi terhelőt. Pedig nem indult jól Pekker Mátyás bólyi plébános ügye: az Interpol küldött jelzést, hogy gyerekpornót töltöttek le a gépére. Azonnal felfüggesztették, de a tudósítások szerint a hívek kiálltak mellette, és úgy vélték, hogy a plébános házában gyakran megforduló gyerekek töltötték le azokat az illegális dolgokat. A megyei lap erről szóló cikkében mindeközben névvel állította egy nő, hogy a kisfiát „bántalmazta” a pap, de nem tett feljelentést, mert Pekker bocsánatot kért.

A rendőrség vádemelést javasolt, de az ügyészség nem látta bizonyítottnak, hogy a plébános töltötte le a pedofil filmet. Az egyházmegyei belső vizsgálat is arra jutott a bama.hu szerint, hogy a plébános nem követett el olyat, amiért bűnhődnie kellett volna. A pécsi püspök visszahelyezte szolgálatába.

Ezt követően a pap évente váltogatta állomáshelyeit: visszatérése után pár hónappal, 2012-ben Újpetrére helyezték, 2013-ban Kakasd-Szekszárdra káplánként, 2014-től az addig oldallagosan ellátott bonyhádvarasdi, kisdorogi és teveli plébániákra, 2015-től pedig már Mecseknádasd plébánosa és az egyházkerület esperese. Az ilyen gyakori áthelyezések ritkák, de magukban semmit nem jelentenek. Ezért is kérdeztem meg a Pécsi Egyházmegyét, hogy mi a magyarázat. Válasz helyett kijelentették, hogy a kérdés „megkérdőjelezi mind a világi, mind pedig az egyházi eljárás törvényességét és azok eredményét”, és ez „semmilyen szinten nem elfogadható”. Ezután felszólítottak: ha „bűncselekmény megalapozott gyanújára vonatkozó információval rendelkezik, haladéktalanul tegyen feljelentést a világi és az egyházi hatóságoknál”.

Mindenesetre itt lezárult két vizsgálat, amelyeknek nagy vonalakban ismerjük az eredményét.

A jellemző forgatókönyv inkább az volt, hogy a média érdeklődésére az egyház bejelenti a vizsgálat megindítását, de az eredményét már nem közli, a világi hatóságok pedig nem is nyomoznak. Tulajdonképpen ez történt a fent részletezett módon Dégen és Deszken is, ahol a papokat ugyan felfüggesztették, de azt már nem mondták el, miért.

Egy másik hatósági vizsgálatig jutott eset is baranyai. G. Károly kozármislenyi plébánosnak a Szabad Pécs 2017-es cikke szerint egy pécsi gimnazista fiúval volt viszonya, és saját maga „adta vissza a reverendát”. Udvardy György főpásztor az atyát azonnali hatállyal felfüggesztette, mivel felmerült a fiatalkorúak veszélyeztetésének gyanúja. A rendőrség nem cáfolta az atv.hu értesülését, hogy újabb szülői bejelentést is kaptak.

Bő egy hét után mégis megszüntették a nyomozást, mert a pap „cselekedetével az akkor még kiskorúak testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését nem veszélyeztette”. A hívek aláírást gyűjtöttek, hogy jöjjön vissza:

„Sír az a nyáj, mely pásztor nélkül maradt!”

- írták a püspöknek, de hamarosan új plébánost kaptak. Az elmúlt két évben az egyházmegye azt mondogatja az újságíróknak, hogy az eljárás végéig nem tudnak nyilatkozni, és a pécsi püspökség kérdésünkre most is azt írta, hogy „G. Károly ügyében a vizsgálat még nem zárult le.”

Az egyetlen egyházi személy, akinek jogerős ítéletéről tudunk, a nagykanizsai piarista gimnázium szerzetestanára, N. Gábor Tamás, aki már 2015-ben másfél év felfüggesztettet kapott, mert két diákhoz is megpróbált szexuális céllal közeledni - az egyházi vizsgálat azonban még mindig tart. A piarista tartományfőnök kérdésemre elmondta, hogy az érintett „még elítélése előtt levélben fejezte ki szándékát, hogy elhagyja a rendet és nem kíván tovább szerzetesként és papként élni. Elhagyta a rendi kereteket és azóta sem kérte visszavételét. A vele kapcsolatos egyházi eljárás még folyamatban van, ennek eredményeként valószínűleg végleg elbocsájtják őt a papi szolgálatból és szerzetesi fogadalmaiból.”

...és ha egyszer véget ér, az eredménye akkor sem derül ki

Más esetekben feltételezhetjük, hogy a belső vizsgálat lezárult, csak ezt nem verték nagydobra.

2007-ben egy 20 éves fiatalember arról mesélt a Blikknek, hogy M. Ferenc rádi plébános pénzt ajánlott neki orális szexért cserébe. A nevét vállaló férfi az sms-t is megmutatta a bulvárlapnak, de a pap szerint az egész „ocsmány rágalom”, a telefonját elhagyta vagy ellopták, néhány nap elteltével találta meg az udvarban, az sms-t ebben az időben írhatta valaki. „Atya Feri” előző szolgálati helyén, Jobbágyiban arról beszéltek, hogy piros Opeljével furikázta a főutcán hittanosait, és a Hetek szerint néhány szülő magánnyomozót fogadott, mert az egyik diáknak M. félreérthetetlen szexuális ajánlatot tett.

Beer Miklós váci püspök az Origónak elismerte, hogy M. Ferencről három-négy bejelentés is érkezett hozzá egy év alatt, és hogy korábbi szolgálati helyein is volt rá panasz. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

a plébánost jól ismeri és tehetségesnek, jól képzettnek tartja, a helyiek közül sokan szeretik.

Az egyházmegye vizsgálatot indított a pap „alkalmasságáról”, de annak eredményéről nincs elérhető információ, és egyelőre a püspök sem reagált kérdésünkre. Annyit tudunk, hogy a még mindig csak 60 éves M. „nyugalmazott papként” publikált tavaly a Magyar Kurírban.

J. Zoltán nagyrédei plébánosról 2011-ben érkezett „haladéktalan intézkedést sürgető” bejelentés az Egri Főegyházmegyéhez. Vizsgálat indult, felfüggesztették, a helyiek pedofil vádakról suttogtak. Két évig csend, az egyházmegye honlapján olvasható életrajzában lyuk tátong. 2013-ban új megbízást kapott Miskolc-Vasgyár templomába, de már lefokozva, káplánként. Egy évvel később Miskolc-Mindszenten lett káplán. 2017-ben eldugott rövidhír jelent meg a templom oldalán:

J. Zoltán „úgy döntött, hogy a továbbiakban a civil életben szeretne boldogulni”.

Az egri érsek nem árulta el, mi lett a vizsgálat eredménye, ahogy a szeged-csanádi püspök sem válaszolt, amikor többek között F. Attila egykori orosházi plébánosról kérdeztem. Ellene szintén vizsgálat indult és felfüggesztették, miután az Egyenlítő blog írt róla. A plébános tagadta, hogy rajtakapták volna egy 12 éves kislánnyal, közlése szerint 16 éves a lány, akivel nem kapták rajta. Kiss-Rigó püspök állította: pedofília vagy törvénysértés lehetősége fel sem merült. Azt ugyanakkor sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy a pap fiatalkorúval létesített szexuális kapcsolatot, ennek eldöntésével meg akarta várni a vizsgálat eredményét. Egyben megígérte, hogy aki „mocskolja” a plébánost, az ellen megteszi a jogi lépéseket.

A vizsgálat eredményéről semmilyen tájékoztatót nem találtam. Mindenesetre még abban az évben, 2011-ben új plébános érkezett Orosházára, F. atya pedig 2013 óta Szegeden szolgál. (Érdekesség, hogy Orosházán a református lelkész is bajba került nem sokkal később. A fideszes képviselőként ismert Kovács Árpádnak azután kellett lemondania tisztségéről, hogy az általa zaklatott nők egyikének férje leütötte egy benzinkúton.)

A legismertebb esetek

Időben és hozzáállásban is egészen mást, a szembenézés módozatait mutatják az elmúlt években részletesen feltárt ügyek, amelyekre itt csak röviden térünk ki:

• M. atya „illetlen érintésekkel” közeledett tanítványaihoz a pannonhalmi bencés gimnáziumban, írta meg az Index 2015 nyarán, majd külön nagy cikkben a 444 is. A szerzetes ellen vatikáni vizsgálat folyt, de még közben elhagyta a rendet, és külföldre költözött. Az apátság ezután széleskörű gyerekvédelmi programba kezdett többek az Unicef segítségével, tavaly képzőművészeti kiállításon is bemutatta látogatóinak a történteket, októberben pedig Gyermekjogi Szimpóziumot rendeznek.
• 2016 márciusában kiderült, hogy egy másik bencés ellen is panaszt tett két diák. Az idős pap elismerte tettét, és bocsánatot kért. A polgári törvények szerint az ő ügyei is elévültek, de a kánonjogi vizsgálatot lefolytatták, és a Vatikán döntése értelmében visszavonultan, külső kapcsolatoktól elzárva vezekel.
• 2016 októberében az Index dolgozta fel alaposan egy férfi történetét, akit állítása szerint hetedikes korától éveken keresztül, legalább öt alkalommal molesztált egy pap. Ezt egy barátja is megerősítette az Indexnek, amely azt is írta, hogy a katolikus egyház végül csak akkor zárta ki a papot, amikor rátaláltak egy másik áldozatra.

Erkölcsi bizonyítvány nélkül

Az egyházhoz kötődő, de nem papi személyek ellen is indultak eljárások.

V. Gábor veszprémi cserkészvezető, az érsekség ifjúsági irodának vezetője a Hír TV 2014-es riportja szerint két kiskorú fiút kényszerített maszturbálásra. Bejelentést csak a cserkészek tettek, a püspökség és a szülők nem.

A Magyar Cserkészszövetség most arról tájékoztatott, hogy V. Gábor már korábban megszüntette tagságát, de az ügy hatására a szervezet zaklatás és cyberbullying témájában szakmai konferenciát szervezett a vezetőknek, illetve azóta gyermekvédelmi kiadványokat, plakátokat terjesztenek, „hogy a veszprémihez hasonló eset ne fordulhasson elő”.

Márfi Gyula veszprémi érsek a 444-nek arról írt, hogy információi szerint V. Gábor felfüggesztett börtönbüntetést kapott, de közelebbi információja nincs, mivel a férfi nem volt az alkalmazottja, külsős munkatársként szervezett egyházmegyei ifjúsági programokat. Márfi próbálta megszerezni a molesztált fiú családjának elérhetőségét, de az a nő, aki az anya barátnőjeként kereste fel az érseket, ezt nem adta meg neki.

Tavaly júniusban forgatott az RTL Híradója a tatabányai hitoktatóról, akiről a bírósági szóvivő elmondta: a gyanú szerint egy 7 és egy 9 éves lányt molesztált. Egyiküket arra kényszerítette, hogy vetkőzzön le, a másikat pedig a nadrágjához húzta. Amikor a gyerekek szerették volna elhagyni a termet, nem engedte, ezért személyi szabadság megsértésével gyanúsították meg, miután az iskola feljelentést tett.

A férfi korábban hat évet töltött börtönben szemérem elleni erőszak miatt, mert éveken keresztül szexuálisan kihasználta 12 éven aluli nevelt fiát. A traumatizált fiú állította, hogy egykori nevelőjét eltiltották a gyerekneveléstől. A Klik elítélte az esetet, de közölték: a férfi alkalmazásáról nem ők, hanem az egyházmegye döntött. Mint kiderült, a hitoktatáshoz nem volt szükséges erkölcsi bizonyítványt bemutatni.

A Székesfehérvári Egyházmegye jogtanácsosa arról tájékoztatta a 444-et, hogy „amint a sérelem tudomásunkra jutott, a hitoktató munkaviszonyát azonnal megszüntettük. Telefonon több alkalommal beszéltünk a sértett édesanyjával, és felajánlottuk Segítő Csoportunk szakembereinek segítségét. Az ügy után tovább szigorítottuk a hitoktatók felvételi rendszerét és munkájának ellenőrzését (kerületi referensek).”

Vádemelés még mindig nem történt, az ügyészség legutóbb május 8-ig kérte a férfi előzetes letartóztatásának meghosszabbítását. A Bors úgy tudja, hogy következetesen tagad és a börtönben fodrászként dolgozik.

Mindenfelől

Hogy mennyire különböző forrásokból érkezhetnek ilyen hírek, azt az utolsó négy eset jelzi.

• Négy magyar szociológus 2015-ben adott ki könyvet Gyermekkereskedelem Magyarországon címmel. (Nem kis részben ezért a kutatásért tüntette ki egyiküket Trump külügyminisztere.) Csak röviden tértek ki rá (itt a 193. oldalon), hogy egy pap olyan feljelentést tett, amelyben egy másik papot vádol gyerekprostitúció szervezésével.
• Bukta Imre mezőszemerei képzőművész idén március elején a 24.hu-nak adott interjúban említette, hogy „kiskorában” zaklatta egy pap, de azóta megbocsátott: „kidolgoztam magamból azt a szörnyű élményt”. Buktát telefonon kértem, hogy segítsen elhelyezni az esetet térben és időben, de többet nem kívánt elárulni.
• Két magyar pap molesztálási ügyeiről pedig a külföldi sajtó tudósított, velük egy későbbi cikkben foglalkozunk.

A főpásztorok hallgatnak

A fenti, minden bizonnyal erősen hiányos gyűjtésnek a számvetésen kívül tanulságai is vannak.

Az egyik, hogy a dégi vagy deszki horrortörténetekhez képest nagy utat tett meg a magyar katolikus egyház, és a nyilvánosság előtt sokkal érettebben kezeli a bejelentéseket. Az elmúlt években már jellemzően az történik, hogy

• megjelennek cikkek,
• mire a papot rögtön felfüggesztik és ezzel eltávolítják a gyerekek közeléből,
• közben megindulnak a vizsgálatok,
• majd ettől függően visszahelyezik vagy kizárják a papot.

Bár a magyar püspökök maguktól nem lépnek a nyilvánosság elé, ezek a reakciók akkor is bátorítóan hathatnak az áldozatokra. Márpedig külföldön számtalanszor leírt láncreakció, hogy az egyház támogató hangú nyilatkozatai, a média figyelme vagy más körülmények hatására az áldozatok egymás után állnak elő, és ezzel megakadályozzák, hogy a zaklatók további gyerekeket tegyenek tönkre. Ezért is éri sok kritika nyugaton azokat az egyházi vezetőket, akik bagatellizálják a bajt vagy nem kezelik átláthatóan az ügyeket.

Amikor ezek kiderülnek, az sokszor azonnali fejlődéshez, a gyerekek jobb védelméhez vezet itthon is. Pannonhalmán egész sor program indult, de hallottuk a székesfehérvári püspökséget is, ahol alaposabban ellenőrzik a hitoktatók munkáját; és a cserkészeket, akik továbbképzik a vezetőiket. A későbbiekben még számos ilyen példáról beszámolunk egyházon belül, de a társadalom többi részén is láttunk ilyet. Hogy messzebb ne menjünk, miután a 444 megírta S. Pál magyartanár és televíziós történetét, a Fidesz javaslatára törvény született arról, hogy a fiatalok elleni szexuális bűntettek nem évülhetnek el. Marton László színházi rendező zaklatási ügyeinek feltárása után pedig beindultak a jövőbeli áldozatokat segítő kezdeményezések.

Az is látszik, hogy bár a magyar katolikus elöljárók nagy kedvvel beszélnek hamis vádakról, rosszakarókról és a média túlkapásairól,

• az egyházi vagy hatósági vizsgálat után az érintettek többsége így vagy úgy, de távozott az egyház aktív szolgálatából. Ilyen volt a dégi, deszki és a budapesti plébános, a nagykanizsai és a két pannonhalmi szerzetes, a veszprémi cserkészvezető és a tatabányai hitoktató.
• A rádi, nagyrédei és orosházi plébánosoknál nem tudjuk, mi lett a vizsgálat eredménye, a kozármislenyié még tart.
• Egyedül a bólyi plébános az, akit felmentettek a vizsgálatok végén, de őt sem az egyház ellenségei támadták be, hanem az Interpol észlelte a gyerekpornó letöltését a gépére.
• A maradék négy esetben nem tudunk magyar vizsgálatról.

A gyerekmolesztálás elleni fellépés egyik kulcsa lenne, hogy egyházon belül és kívül tisztán lehessen látni a probléma kiterjedését. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) azonban évek óta konokul elzárkózik attól, hogy bármilyen adatot megosszon erről.

Ahogy más médiumok például 2014-ben vagy 2016-ban, úgy a 444 is hiába próbált bármilyen statisztikát szerezni az MKPK titkárságától, január végén küldött levelünkre nem is reagáltak.

Mit mondanak a bűnügyi statisztikák?

Logikus lépésnek tűnt a világi hatóságok adatbázisaihoz fordulni, de ez a próbálkozás legjobb indulattal is csak részeredményeket hozott.

Az ügyészség 2010-ben még megírta a Népszabadságnak, hogy az előző öt évben „ifjúság és nemi erkölcs elleni” bűncselekmény miatt három esetben emeltek vádat egyházi személlyel szemben: kettőt kiskorú veszélyeztetése, egyet tiltott pornográf felvétellel való visszaélés miatt.

A 444 érdeklődésére az ügyészség már nem adta meg ugyanezeket az adatokat az elmúlt időszakra, helyette az ún. egységes nyomozóhatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikát (ENyÜBS) ajánlotta figyelmünkbe. Ez a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség közös adatgyűjtése 2013-tól kezdve, amelyben egyebek mellett lehet foglalkozásokra szűrni az elkövetőket. A

„pap (lelkész), egyházi foglalkozású”

személyekre - vagyis nem csak katolikus papokra - keresve azt látjuk, hogy például 2018-ban 5 elkövetőt és 6 bűncselekményt regisztráltak: egy-egy garázdaságot, ittas járművezetést, kábítószer-birtoklást, szeméremsértést, szexuális visszaélést és zaklatást. Az adatgyűjtés kezdete, vagyis 2013 óta összesen egy - amúgy időskorú - egyházi személyt regisztráltak kiskorú veszélyeztetése címszóval.

A 2005 és 2010 közötti adatokról tehát a népszabadságos ügyészségi nyilatkozatból, a 2013 és 2018 közöttiekről pedig a netes adatbázisból tudunk adatokat. A hiányzó időszakról az ügyészség szóvivője annyit elárult, hogy „a rendelkezésünkre álló adatok szerint a kérdésében szereplő elkövetői körre nézve 2010-2013 között nem regisztrált az ENyÜBS rendszer a kérdéses bűncselekményi körre vonatkozó adatot.”

Vagyis 2005 és 2018 között ennyit mutat a statisztikánk:

• összesen 4 egyházi személyt vádoltak kiskorú veszélyeztetésével és pornográfiával visszaéléssel,
• illetve további 2 egyházi személyt - nem feltétlenül gyerekek elleni - szexuális visszaéléssel.

Itt nem csak az merül fel, hogy a megtörtént esetek hány százalékát jelentették és ennek hány százalékából lett eljárás, vagy hogy milyen eredményt kapnánk, ha legalább a rendszerváltás óta lennének adataink. Hanem az is, hogy még az igazságszolgáltatás látókörébe került ügyekről sem adnak pontos képet ezek a számok. Erős jelzés, hogy a fenti gyűjtésben szereplő egyetlen jogerős bírósági ítélet, a nagykanizsai szerzetes nem szerepel a statisztikában.

Az ügyészség sajtósa külön felhívta a figyelmünket, hogy itt „az adatok akkor kerülnek rögzítésre, ha a büntetőeljárásban a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség statisztikai adatszolgáltatást megalapozó eljárási döntést hozott”, vagyis nem a bűncselekmények, hanem az adatszolgáltatások számát regisztrálja.

Ez így nem sokat segít.

Válasz helyett közlemény

Nagyjából itt tartottam a gondolkodásban, amikor a fent már idézett Echo TV-s interjúban hallottam, hogy Veres András ezt felelte a Magyarország érintettségére vonatkozó kérdésre:

„Nincsen átfogó ismeretem róla, csak statisztikai adatot ismerek, hiszen ezek az esetek vagy egyházmegyékben vagy szerzetesrendekben történtek, de az elmúlt 30 évben tízegynéhány esetről tudok, hogy történt ez ügyben eljárás, illetve már legtöbb esetben az eljárás befejezése is megtörtént.”

Ez adta az ötletet, hogy ha vannak statisztikák, de a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, vagyis az erre leginkább hivatott testület elnökének sincsenek átfogó ismeretei, akkor új módszert választok, és írok külön az összes egyházmegyének és nagyobb szerzetesrendnek. 15 püspököt és 11 tartományfőnököt kérdeztem:

• Hány panasz vagy bejelentés érkezett hozzájuk az elmúlt évtizedekben?
• Hány ügyben folyt és folyik eljárás, és azoknak mi lett az eredménye?
• Hány ügyet jelentettek a világi hatóságoknak?
• Milyen megelőző intézkedéseket tettek? Rendelkeznek-e gyerekvédelmi szabályzattal, illetve kidolgoztak-e irányelveket - a Hittani Kongregáció 2011. május 3-án kelt levelének szellemében - a szexuális visszaélések kezelésére?

A nagyrészt múlt csütörtökön elküldött levelekre a szerzetesrendek vezetőitől érkeztek reakciók, de a püspököktől napokig semmi. Tizenöt egyházmegyéből egy sem volt, amely legalább annyit visszaírt volna, hogy megkaptuk az üzenetet vagy hogy nem tudunk mit mondani. Kedden aztán a katolikus.hu-n megjelent az MKPK közleménye, amelyet több püspökség is úgy küldött el nekem, mint a kérdéseimre adott választ.

Maga a szöveg nem utal rá, hogy a 444 érdeklődésére született, de nincs más apropója. A szöveg első felében említik az egy hónappal korábbi vatikáni konferenciát, illetve újra bejelentik, ami már hetek óta nyilvános, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a Katolikus Pedagógiai Intézettel együttműködésben „egy négy féléves, pedagógus szakvizsgára felkészítő akkreditált továbbképzést indít gyermek- és ifjúságvédelmi szakirányban”.

Ezután a püspöki konferencia megosztja az információt, hogy a Hittani Kongregáció 2011-es körlevele alapján már akkor elkészítette gyermek- és ifjúságvédelemi szabályzatát, majd leszögezi, hogy „az Egyházban és a társadalomban nem fogadja el és nem tolerálja a kiskorúak bántalmazását, és csatlakozva Ferenc pápa szavaihoz kijelenti: egységeseknek kell lennünk a szabályzatok és jogszabályok alkalmazásában, amelyek előírás értékűek, így »különösen fontos feladat a megelőzés új, hatékony módjának kifejlesztése minden egyházi intézményben és minden egyházi tevékenység területén.«”

A bejelentések vagy az eljárások statisztikáiról most sem tudtunk meg semmit, de ez még így is több, mint amennyit az MKPK eddig közölt a témában. Ráadásul miután ezt publikálták, elkezdtek szállingózni a püspökök válaszai.

Új adatok

Kaposvárról egyenesen megírták, hogy „Püspök úr köszönetét fejezi ki a megkereséssel kapcsolatban, de annak sajnos nem tud eleget tenni.” A pécsi püspökség elküldte az MKPK közleményének linkjét. A többség nem írt semmit.

De a szombathelyi püspök és a hajdúdorogi metropolita megírta, hogy az elmúlt évtizedekben nem érkezett ilyen bejelentés hozzájuk, és ugyanerről számolt be a pálos, a szalézi és a jezsuita rend magyar tartományának vezetése. Néhány válasz pedig megtörte a csendet, és egy sor eddig nem ismert ügyről adott értékes információt.

A Székesfehérvári Egyházmegye

közölte, hogy Spányi Antal püspöki szolgálatának 2003-as kezdete óta három bejelentés érkezett az egyházmegye papjai/alkalmazottai ellen gyerekmolesztálás miatt. „Az ügyeket a világi hatóságok jelentették felénk, mert a panasztevők első lépésben őket keresték meg.” A római előírások szerint zajló vizsgálatok közül kettő még tart - írta a püspökség jogtanácsosa, és hozzátette, hogy 2017-ben megalkották a gyermekvédelmi szabályzatukat és felállítottak egy Segítő Csoportot az áldozatok és családtagjaik részére.

A Veszprémi Érsekség

vezetője, Márfi Gyula azt írta: „Én 1997 óta vagyok veszprémi érsek. Azóta három ízben fordult elő, hogy gyermekbántalmazási ügyben megkerestek. Két ízben szülő tett panaszt pedofil természetű bűncselekmény gyanújával, egy ízben pedig egy polgármester vádolt be egy papot tettleges bántalmazással. A tettleges bántalmazás ügyében világi hatóságok jártak el, de végül nem hoztak elmarasztaló ítéletet. A pedofíliagyanús ügyeket kivizsgáltuk - egyik esetben római utasításra az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye részéről is történt vizsgálat -, de egyik esetben sem bizonyosodott be, hogy szexuális molesztálásnak nevezhető bűncselekmény történt volna.”

„Megelőző intézkedést nem tettem, hiszen azt minden lelkész, illetve egyházi alkalmazott tudja, hogy a gyermekek molesztálása bűn” - tette hozzá az érsek, aki kérdéseket is intézett hozzám a homoszexualitás és a pedofil bűncselekmények kapcsolatáról, illetve „Daniel Cohn-Benditről és elvbarátairól”.

Részletes és gondolatgazdag válaszokat kaptam három szerzetesrendtől, ezekből most csak a legszűkebben idevágó részeket ismertetem.

A ferences

tartományfőnök, Dobszay Benedek írta: „Rendünk nyolcszáz éve működik Magyarországon. Ebből természetesen csak az utóbbi másfél-két évtizedre van rálátásunk. Konkrétan azt tudom elmondani, hogy nálunk gyermeket érintő eset nem történt, fiatalkorút érintően két folyamatban lévő ügyünk van. Az egyik egy világi, a másik egy egyházi kollégával kapcsolatos.”

A provinciális két érdekes pluszinformációt is közölt. Az egyik, hogy „minden olyan esetben, ahol a büntethetőség kérdése fölmerült, megtettük a szükséges lépéseket, de ezek egyetlen esetben sem érték el se a rendőrség, se az ügyészség érdeklődési szintjét.” A másik, hogy „ha valaki vétkes is, a személyiségi jogainak a védelme miatt bármilyen kiadott információ esetén a szervezet, jelen esetben a rendünk adattal való visszaélés címén visszaperelhető. Ilyen történt nálunk a közelmúltban: kártérítésre köteleztek minket.”

A bencés

főapát, Hortobágyi Cirill felidézte, hogy 2016-ban sajtótájékoztatón számoltak be két gyermekbántalmazási ügy kezeléséről. Azóta lett még kettő.

„Az egyik bejelentés egy – nem a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó – idős bencés szerzetes érintettségét jelezte. Az ügy a polgári jog szerint elévült, a bejelentő rendőrségi feljelentést nem kívánt eszközölni. A pannonhalmi főapát az illetékes elöljáróval egyetértve a korábbi ügykezelési gyakorlathoz hasonlóan megtette az ilyenkor szükséges lépéseket. Az ügyet a Vatikán illetékes hatóságainak megküldték kivizsgálásra. Jelenleg a vizsgálat eredményére várunk. Amint ez megérkezik Rómából, hasonlóan a három évvel ezelőtti kommunikációs gyakorlathoz a vizsgálatot végző bizottság tájékoztatja a nyilvánosságot” - írja a főapát. „A másik bejelentés a fenntartásunkban működő Szent Benedek Iskola tagintézményében történt, ahol a diákok panasza nyomán a Főapátság azonnali hatállyal megszüntette egy civil pedagógus munkaviszonyát, és megtette a rendőrségi feljelentést.”

A piarista

rend frissen megválasztott tartományfőnöke, Szilvásy László elmondása szerint az elmúlt 35 évben 7-8 esetben történt bejelentés valamilyen szerzetesi vagy alkalmazotti visszaéléssel kapcsolatban, amelyet kiskorú sérelmére követett el az illető. „Ezek között kifejezetten szexuális abúzusra vonatkozó bejelentésből 6-ot találtunk. Minden esetben kivizsgálta az illetékes rendi vezetés az eseteket, általában konzultáltak jogi, illetve pszichológus szakértővel is. A vizsgálatok eredményeként volt, akit felfüggesztettek, volt, akit elbocsájtottak, volt, aki önként távozott az iskolából vagy – ha rendtag volt – a rendből.” A világi hatóságoknak három esetben tettek bejelentést.

Első lépések

Ilyen gyorsan bővíthető a tudásunk: szinte mindenki elfogadta volna eddig, hogy egy-két ilyen eljárás volt csak egyházi személyek ellen Magyarországon. De némi kutatással össze lehetett szedni az elmúlt húsz év cikkeiből 15-17 komolynak tűnő esetet. Aztán elég volt a 15 egyházmegyéből 4-nek és a 33 itthoni férfi szerzetesrendből 5-nek válaszolnia, máris kibővült a lista többek között 5 folyamatban lévő eljárással és 4 rendőrségnek jelentett üggyel.

A szembenézés egyik első lépése lehetne, ha az összes egyházmegye válaszolna vagy ha a magyar püspökök is bocsánatot kérnének az áldozatoktól. De a külföldi tapasztalatok szerint az elkövetők megtalálásához társadalmi mozgalmakra vagy átfogó jelentésekre van szükség. Ezt kezdeményezheti a Vatikán (mint Chilében), az adott ország püspöki konferenciája (mint az Egyesült Államokban), vagy a kormány (mint Ausztráliában vagy Írországban).

A miniszterelnök szóvivője és az egyházügyért felelős államtitkár nem reagált egy hónapja elküldött kérdéseinkre, hogy foglalkoztak-e valaha a klerikusok által elkövetett szexuális visszaélésekkel, és hogy felmerült-e már egy jelentés készítése.

Ha ez nagyon elrugaszkodott ötletnek tűnik, akkor elég Lengyelországig menni. A híresen katolikus és a magyarhoz hasonlóan családbarát illibeárlis testvérország püspökei közül többen ragadtatták magukat a Veres Andráséhoz hasonló nyilatkozatra az elmúlt évtizedekben, de a helyzet pár hónap alatt megváltozott.

Először néhány áldozat kezdett kampányba, és a média nekiállt feldolgozni ügyeket.

Az egyik fordulópont tavaly novemberben volt, amikor a fellebbviteli bíróság jóváhagyta a döntést: a katolikus egyház is felelős azért, hogy az egyik papja molesztált egy gyereket, és az áldozatnak 1 millió złotyt tartozik fizetni. Ez hatalmas anyagi kockázatot jelent, hiszen perek sora indulhat ilyen mintára. A püspöki konferencia azonnal nyilatkozatban kérte minden áldozat és minden katolikus bocsánatát.

Februárra áldozatok egy csoportja összeállította a saját adatbázisát, amelyet átnyújtottak Ferenc pápának. Ebben 24 püspököt neveztek meg, akik eltussoltak ügyeket.

Lengyelországot korábban úgy tartották számon, mint amelyet elkerülnek a katolikus gyerekmolesztálási botrányok. A nyomásnak engedve márciusban a püspöki konferencia mégis közzétette statisztikáit. Ezek szerint 1990 óta 382 egyházi személy követett el kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélést, áldozataik 198 esetben 15 évnél fiatalabbak voltak.

Címlapi kép: Tamás Bence Gáspár az MTI fotója alapján.