Az alkohol mellett az infláció befolyásolja jelentősen a gyilkosságok számát

Kiemelkedően erős kapcsolatot mutat az infláció a gyilkosságok számával. Erre a következtetésre jutott egy tavaly megírt, a Kriminológiai Tanulmányokban nemrég publikált munkájában az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa, Kó József. Amennyiben a modell pontos, az magasabb emberölési számokat jelez előre a következő évekre.

Az biztos, hogy a szándékos, befejezett emberölések száma növekedett tavaly a megelőző évekhez képest. A KSH kimutatásában szereplő 89 gyilkosság az elmúlt 5 év legmagasabb adata.

A statisztikai sajátosságok miatt még korai lenne ez alapján azt mondani, hogy a rekordmagas infláció miatt nőtt a gyilkosságok száma. (A magyar statisztikákba akkor kerül be egy gyilkosság, ha vádemelésig jut egy ügy. Az output módszer hátránya, hogy ha több évvel ezelőtti emberölésről van szó, de csak most zárta le az ügyet az ügyészség, akkor a 2023-as adatok közé kerül a gyilkosság. Nagyjából az esetek 40 százaléka az, ami valóban az adott évben történt. Van másik módszer is, annak az a hátránya, hogy menet közben kiderülhet, hogy mégsem gyilkosság történt.)

De Kó József modellje eleve nem is számolt a 2022-es adatokkal még. A 60-as évektől vizsgálta a szándékos, befejezett emberöléseket 2021-ig. És így jutott arra a következtetésre, hogy az alkoholfogyasztás mellett - ami a gyilkosságok 20-25 százalékában játszhat közre -, a gazdasági problémákat megjelenítő infláció növelheti az emberölések számát.

Évtizedekre visszatekintve két trend figyelhető meg a gyilkosságoknál: az első 1965-től 1989-ig tartó időszakra lényegében egy stagnáló lineáris trend volt jellemző. 200 körül volt a szándékos emberölések száma. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás, a kialakult új társadalmi rend új pályára állítja a regisztrált emberölések gyakoriságát. A korábbi évi 200-ról 300-ra nőtt az emberölések száma, ezt nevezik, a tanulmány szerint kissé cinikusan, a demokrácia árának. A diktatúrák utáni demokratikusabb rendszerekben jellemzően megnő a bűnözés. A gyilkosságoknál ez az emelkedés 1998-ig tartott, 1999-től erőteljesen csökkenni kezdett az emberölések száma. A csökkenés nem volt teljesen egyenletes, időnként egy-egy kisebb emelkedés tarkította, de összességében egy csökkenő lineáris trenddel rajzolódott ki.

Trükköznek a statisztikákkal?

Több magyarázat is született arra, hogy mi lehet a gyilkosságok számának ilyen gyors és meredek csökkenésének hátterében. Sivadó Máté vette ezeket végig a 2021-ben a Magyar Rendészetben megjelent tanulmányában. A kiindulópontja az, hogy a legjobb szándékú szakemberben is felmerül a logikus kétkedés amiatt, amilyen rövid idő alatt csökkent radikálisan az emberölések száma a 90-es évek közepe óta.

Valóban van például európai és magyar módszertani különbség. Az Eurostat adataiban például benne vannak a kísérleti vagy előkészületi stádiumban megrekedt vagy gondatlanságból elkövetett emberölési adatok is, magyar adatokban kizárólag a szándékos és befejezett emberölések szerepeltek. Ez magyarázza, hogy miért szerepelnek nagyobb számok az Eurostatnál, mint a hazai statisztikákban. De ezek az adatok is csökkenést mutatnak, ahogyan a nyugat-európai trendek is.

A „rendészettudományi és gyakorlati rendőri körökben is széles körben elterjedtek” azok a nézetek, hogy a megoldatlan emberöléseket inkább halált okozó testi sértésnek vagy foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésnek minősítik a hatóságok az emberölési statisztika javítása érdekében. Csakhogy ezekben a kategóriákban is csökkentek az esetszámok. Megnézte még egyebek között az öngyilkosságok számát és azt is, hogy az eltűntek száma emelkedett-e, de a szerző végül arra jutott, hogy „azok az vélemények, amelyek az emberölések hazai csökkenése mögött statisztikai trükközéseket sejtettek, nem igazolhatók”.

Van-e tipikus gyilkosság?