• November 2-án folytatódott a kirúgott kölcseys tanárok pere a bíróságon, ezúttal a tankerület vezetőjét, Marosi Beatrixot hallgatták meg.
• Marosi Beatrix nem tudta megmondani a polgári engedetlenségek célját, sem azt, hogy mi alapján döntött úgy, hogy a Kölcseyből csak 5 engedetlenkedő tanárt rúg ki.
• A bíró szerint attól, hogy a polgári engedetlenség még nem létezik mint fogalom, nem biztos, hogy jogellenes.
• A bíró a tárgyalás elején és a végén is felhívta Marosi figyelmét, hogy jobb lenne inkább megegyezni, mert az ügy „nem fekete-fehér”, de a tankerületi vezető nem élt a lehetőséggel.

Továbbra is a perfelvételi szakasszal folytatódott a Törley Kata, Palya Tamás, Molnár Barbara, Ocskó Emese, Sallai Katalin által indított per, amelyen ezúttal Marosi Beatrix, a Belső-Pesti Tankerület vezetője is megjelent. Kép- és hangfelvételt ugyan továbbra sem lehetett készíteni a tankerületi vezetőről, de most nem kérte, hogy a nevét se írjuk le, ezért a továbbiakban nem kell "tudjukiként" hivatkoznunk rá, mint a korábbi tudósításainkban.

Október végén adta be a munkaügyi keresetét az az öt tanár, akiket a tankerületi központ rendkívüli felmentéssel bocsátott el a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin alapjogi és munkaügyi érvekkel támasztották alá, miért volt jogellenes, diszkriminatív, aránytalan és szabálytalan az elbocsátásuk. A kirúgott tanárokat a Magyar Helsinki Bizottság képviseli a perben.

Marosi nem tanulmányozta a Tanítanék Mozgalmat

A felperesek, vagyis a tanárok az áprilisi tárgyaláson egyezséget ajánlottak a tankerületnek, amit akkor a tankerület elutasított. Most ismét azzal indult a tárgyalás, hogy a bíró, Halász Krisztián megkérdezte, mi a véleménye a tankerületnek a tanárok által felajánlott egyezségről. A bíró igyekezett azt sugallni, hogy érdemes lenne megegyezni, mert „nagyon kérdőjeles ennek a tárgyalásnak a vége”, amivel egyértelműen arra utalt, hogy korántsem borítékolt a tankerület győzelme az ügyben. Marosi Beatrix nemmel felelt, a bíró többször is visszakérdezett, hogy biztos-e benne, de ő minden alkalommal egy halk, nem túl határozott igennel felelt.

A bíró aztán megkérdezte, hogy Marosi Beatrix ismeri-e a Tanítanék Mozgalmat. Marosi először azt válaszolta, hogy igen, hiszen a mozgalom régi, de a következő kérdésekre már csak zavarosan válaszolgatott. Ezt szó szerint idézzük:

-Tudja, hogy mi ennek a mozgalomnak a célja?
- Nem követem őket, de tudom kik ők.
- Ismeri a mozgalom céljait, vagy sem?
- Nem tudom miért jött létre. Annyit ismerek, amennyi a sajtóban megjelenik.
- És az micsoda?
- Számos oktatással kapcsolatos rendezvényen, megmozduláson részt vettek.
- Miről szóltak ezek a megmozdulások?
- Éppen aktuálisan tiltakoztak valami ellen: pedagógusterheltség, óraszám. Mindig volt valami.
- Akkor mégis csak tudja, hogy mi a célja a mozgalomnak.
- Konkrétan nem tanulmányoztam a mozgalmat.
- Nem is ez volt a kérdés, hogy tanulmányozta-e.

- 2022. szeptember 5-én kiadott a Tanítanék egy felhívást. Ezt olvasta?
- Nem.
- Tehát a tankerület vezetője nem annyira van tisztában a Tanítanék céljaival és nem figyeli az ilyen felhívásokat?Marosi Beatrix erre azt felelte, hogy nem mindegyik sztrájkfelhívást olvasta, csak néhányat. A bíró ezután azt hozta fel, hogy szeptember 5-én engedetlenkedtek először a tanárok, ezt követően szeptember 9-én a tankerület küldött egy figyelmeztetést, hogy fejezzék be. Marosi itt közbevágott és bizonygatni kezdte, hogy az nem figyelmeztetés volt, csupán egy tájékoztató levél. Ezzel a bíró szemlátomást nem értett egyet, és azt hozta fel érvként, hogy a levél következményeket említ. Később azonban már ő is tájékoztatásként hivatkozott a levélre.

A bíró és Marosi hosszan beszélgettek arról, hogy a tankerület honnan tudta, hogy kik voltak azok, akik a polgári engedetlenségben részt vettek. Marosi azt mondta, hogy az intézményvezető küldte el a listát és a tanárok nyilatkozatát a tankerületnek. Az intézményvezetők egy olyan listát is leadtak, amin a sztrájkoló tanárok létszáma volt látható.

A bíró ezután tért rá a per egy sarkalatos pontjára: hogy mi a különbség a sztrájk és a polgári engedetlenség között?

Marosi azt válaszolta: „A sztrájk egy jogos munkabeszüntetés, jogszabályok szabályozzák, megvan a megfelelő előkészítése, vannak tárgyalások.”

Marosi több bírói kérdésre hosszan fejtegette, hogy mi a sztrájk meghirdetésének és lezajlásának menete. Eszerint az igazgatóknak 3 nappal a sztrájk előtt jelezni kell a tankerület felé, hogy sztrájkot hirdettek, és neki kell gondoskodnia a tanórák helyettesítéséről is. Az ő feladata, hogy a még elégséges szolgáltatást biztosítsa, ami a nem végzősök esetében a tanóráik 50 százaléka, a végzősök esetében pedig az érettségi tantárgyak 100 százaléka. Marosi azt mondta, ők nem ellenőrizték, hogy ezeket valóban betartották-e, de arra hivatkozott, hogy az iskolaigazgatóknak jelenteniük kellett volna, ha nincs meg az elégséges szolgáltatás.

A bíró ismét visszatért arra, hogy ő továbbra sem érti, mi a különbség a sztrájk és a polgári engedetlenség között:

- Ha 10 ember sztrájkol, 10 ember nem veszi fel a munkát. Ez a 10 ember ugyanúgy nem dolgozik, mint a polgári engedetlenkedők. Ugyanúgy meg kell szervezni a helyettesítést.
- De a sztrájkolók törvényesen előre bejelentették, és aki sztrájkol, azt bizonyos esetekben munkára lehet fogni.

Törley Kata ekkor felperesi részről hozzáfűzte, hogy a polgári engedetlenséget is előre bejelentették, mivel annak napjait előre tervezték meg.

Eltelt három hét a kirúgásokig

Az első engedetlenség szeptember 5-én volt, amit még három követett, mielőtt a tanárokat szeptember végén elbocsátották. A bíró rákérdezett, hogy a szeptember 9-én küldött tankerületi „tájékoztató” levelet követően miért nem volt rögtön jogkövetkezmény, miért csak a hónap végén bocsátották el a tanárokat? A bíró felolvasta a tájékoztató levelet, amelyben az szerepel, hogy a következő polgári engedetlenség már jogi következményekkel jár. Marosi Beatrix nem tudott válaszolni a kérdésre, hogy miért nem a második után azonnal, miért csak a hónap végén rúgták ki az öt tanárt. A bíró felhívta rá a figyelmet, hogy a tankerület következetlenül járt el, de Marosi nem értett egyet. A bíró háromszor tette fel a kérdést, Marosi azt válaszolta, „ennyi”, majd azt mondta, így döntött a tankerület.

A bíró ezután visszatért arra, hogy ha már nem olvassa az összes sztrájkfelhívást, azt tudja-e, hogy aki engedetlenkedett, az miért tette, mi volt a célja. Marosi erre is azt válaszolta, hogy nem tudta, nem ismerte őket személyesen, a tanárok nyilatkozatában pedig nem volt benne, hogy mi az engedetlenség célja.

- Ha nincs tisztában azzal, hogy miért engedetlenkedett, akkor honnan tudja, hogy jogellenes volt?
- Nem kell tudnom, hogy mi a célja.

A bíró viszont tovább kötötte az ebet a karóhoz, hogy megtudja, Marosi miből következtetett arra, hogy jogellenes volt a polgári engedetlenkedés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felmentésben arra hivatkoznak, jogellenes munkabeszüntetés miatt bocsátották el a tanárokat azonnali hatállyal, de a bíró szerint a tankerület vezetője nem jogász, viszont ő minősítette ezzel a munkabeszüntetést.

- Azt gondolja, hogy azért, mert nem létezik a polgári engedetlenség mint fogalom, akkor jogellenes?
- Én azt gondolom, hogy a munkabeszüntetés jogellenes.

A bíró szerint azt kellett volna írniuk inkább a felmentésben, hogy azért bocsátják el őket, mert nem tartottak meg X számú órát.

Miért pont öt?

A bíró felidézte, hogy az alperes korábban azt állította, hogy egy óra elmulasztását is súlyos kötelezettségszegésnek tartja a tankerület. Ebből adódik a kérdés, hogy akkor miért nem rúgtak ki minden engedetlenkedő tanárt, mi alapján pont ezt az ötöt.

Marosi Beatrix azt válaszolta, hogy megnézték, kik voltak a legtöbb alkalommal és legmagasabb óraszámban engedetlenek. A bíró ezen a ponton olvasta fel, hogy az öt kirúgott tanárok közül kinek-hány órája maradt el.

• Molnár Barbara: 19
• Ocskó Emese: 14
• Palya Tamás: 17
• Sallai Katalin: 11
• Törley Katalin: 9

Marosi Beatrix azt állította, hogy azok, akik ezen számot alatt voltak, nem kaptak felmentést, bár hozzátette, hogy Törley Katánál arányosítottak, mert ő részmunkaidős.

A következő dialógust szintén szó szerint idézzük:

- Ha azt állítja, hogy már egy óra elmulasztása is súlyos kötelezettségszegés, miért teszünk akkor különbséget az 1 és a 9 között?
- Az ő esetükben volt a legtöbb.
- Ha egy is súlyos, akkor miért húzott határt valamilyen óraszámnál?
- A legtöbbet néztük.
- De akkor miért nem csak az elsőrendű felperest mentették fel?
- Ennyi.
- Az ennyi nem válasz. Ez nem egy tévéműsor, normálisan tessék válaszolni. Ne mondja többet!
- Nem volt jelentős különbség a felperesek között. A 19 és 17 nincs messze egymástól. Nem rúgunk ki mindenkit a tankerületnél egy engedetlenség után.
-De azt mondják, hogy egy is súlyos kötelezettségszegés.

- Miért ez volt a szempont? Miért pont öt ember lehet? Miért nem csúszott bele egy hatodik is?
- Úgy ítéltem meg abban a pillanatban, hogy az így helyes.Az nem derült ki, hogy milyen szempontból helyes. Marosi elmondása szerint a kirúgásokról nem egyeztetett az intézményvezetővel. A bíró megkérdezte, hogy a többi iskola esetében is hasonló számok alapján bocsátottak-e el embereket, mire Marosi azt válaszolta, hogy ott is hasonló számok voltak. A bíró kérte, hogy ezeket az adatokat szerezze meg a KRÉTÁ-ból, amire Marosi azt válaszolta, hogy nem biztos, hogy lehet. A bíró azonban felhívta a figyelmét, hogy annak súlyos következménye lehet, hogy kiválasztott öt embert és nem tudja megmondani, milyen szempont alapján, ezért jobban jár, ha megszerzi az adatokat. (Később a tanárok ügyvédje megjegyezte, hogy ők közérdekű adatigényléssel már januárban kérték ezeket az adatokat, amire akkor azt a választ kapták, hogy a tankerület nincs az adatok birtokában, holott az intézményvezetők minden esetben elküldték nekik a számokat.)

A tárgyalás végéhez közeledve újabb kemény kérdés érkezett a bírótól. A tankerület ugyanis azt állította, hogy a polgári engedetlenség miatt sérültek a gyerekek jogai. A bíró azt kérdezte Marositól, hogy az nem sértette-e a gyerekek jogait, hogy hirtelen eltűnt öt tanáruk. Marosi szerint nem, csak akkor, ha tartós lett volna a hiány, de a bíró kérdésére azt nem tudta megmondani, hogy mikorra sikerült feltölteni a megüresedett helyeket a tantestületben. Marosi kijelentette, hogy szerinte a tanárok kirúgása a gyerekek számára kevésbé sérelmes, mint néhány elmaradt óra.

Törley Kata ekkor jelezte, hogy az intézményvezetők mindent megtettek annak érdekében, hogy a helyettesítést megoldják és ne maradjanak el órák. Ezzel Marosi Beatrix is egyetértett, aki a következő kérdést kapta ezután a bírótól:

- Akkor miért kell kirúgni őket?
- Mert a helyettesítés megnehezítette a tanítást.
- Ahogy a sztrájk is.
- De a polgári engedetlenség jogellenes. A sztrájkot bejelentik, szabályozott keretek között zajlik.
- Az engedetlenséget is bejelentették. Nem véletlen kérdeztem az egyezséget az elején. Ne gondolja, hogy ez ennyire fekete-fehér. Nem gondolta meg magát közben?
- Nem.
- Csak mert, ah, hagyjuk.

A bíró jelezte, hogy decemberig befejezi a perfelvételt, tanúmeghallgatásra pedig a Kölcsey igazgatóját szeretné idézni. Azt ígérte, utána gyorsan fog ítélet születni.