Kristóffal együtt nőttünk fel, együtt jártunk vívásra heti ötször, együtt töltöttük a nyarakat Nagyberényben. Közösen karácsonyoztunk, később közös volt a baráti társaságunk, egyetemre is együtt jártunk. Majd úgy alakult, hogy ő 22 évesen kiutazott Párizsba egy színházi társulattal, és soha többé nem találkoztunk. Azzal a Kristóffal, akit ismertem, biztosan nem. Párizsból Budapestre már egy egészen más ember érkezett haza.
Kristófból a stressz, a kialvatlanság, maga az előadás, amin dolgozott, némi fű, esetleg mindezek együttes hatására előtört a fiatalkori skizofrénia, ami kódolva lehetett a DNS-ében, mert már az apja is ettől a kórtól szenvedett.
Anka Kristóf húsz évvel a tragikus fordulópontot jelentő párizsi út után, 2022-ben megírta a saját maga és apja párhuzamos őrületét. Így évtizedekkel azután, hogy elveszítettük a közös valóságot, a sorkizártak (így, kisbetűvel) című könyvből megérthettem, hogy mi zajlott le az elméjében.
Megrázó élmény volt.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!