“Ezt egyszerűen nem lehet kibírni” - mondta egy türelmetlen bácsi 17:01-kor, aztán 17:02-kor kinyitották a kaput és a tömeggel együtt beáramlottunk a budapesti Városháza udvarára, amit korábban csak forradalmak idején tehettük volna meg valami tankban ülve, mivel ez időtlen idők óta kerítéssel elzárt parkolóként szolgált. De Karácsonyék most, Budapest egyesítésének 150. évfordulójára megszüntették az abszurd állapotot és megnyitották a városháza jókora tömbjét a budapestiek előtt.
Ebből az alkalomból bulit is szerveztek.
Azt előzetesen nem értettem, hogy ha egyszer most láthatjuk először ezt a Városháza parknak nevezett részt, akkor miért tök sötétben szervezik az eseményt. Ahogy megláttam, hogy parkról egyelőre szó sincs, a burkolat is a megszokott, csak a kocsik tűntek el és kifestették a homlokzatot, már világosabb lett a dolog.
A szervezők azonnal éreztették velünk, hogy ez nem az óraműként kattogó embertelen kormánygépezet bulija: tök sötétben, teljes káoszban gomolyogva támolyogtunk befelé, az első métereken az egyetlen megvilágított pont Karácsony főpolgármester feje volt, akit egy operatőr lámpája borított barokkos aranyfénybe.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!