Négy napja nincs meg a férfi, aki otthonától 30 kilométerre szállt ki a betegszállítóból

A kisbéri, 50 éves Szabó Ferenc hollétéről szombat óta nem tudni semmit, írja a Blikk: a férfit előző nap epilepsziás rohammal vitték mentők a tatabányai kórházba, majd másnap betegszállító fuvarozta volna haza, de végül Oroszlányban tették ki, és azóta semmit sem tudni a hollétéről.

Mint a lap írja, Szabó már tavaly télen is eltűnt, akkor egy egészségügyi intézményből veszett nyoma, végül a rendőrség nyomkereső kutyák segítségével találta meg.

A lapnak a férfi felesége, Gyöngyi nyilatkozott, aki elmondta: „Ferenc beteg ember, egyedül van otthon, édesanyám lakik a közelünkben, ő szokta ellátni. Én házi betegápolóként a fővárosban dolgozom, nekem kell eltartani a családot. A szomszédok hívtak mentőt november 17-én a férjemhez, nem tudtam otthagyni a gondozott betegemet, nem tudtam meglátogatni, de örömmel hallottam, hogy már másnap hazaküldte a kórház. Ám innen nyoma veszett. Először még nem aggódtam, sokat sétál, nem volt feltűnő, hogy nincs otthon, ám amikor megtudtam, hogy nem is aludt Kisbéren, vasárnap sem látták, már idegeskedni kezdtem.”

A Blikknek az Országos Mentőszolgálat sajtóügyelete mondta el, hogy a betegek hazaszállítását nem ők végzik, de kaptak jelentést a betegszállító cégtől, és innen tudni, hogy

„a férfi, akinek gyógyintézetből történő hazaszállítását kérték, útközben a kocsiban akart rágyújtani. A betegszállító személyzet ezt nem engedélyezte, felajánlotta, hogy ha a férfi kiszáll a kocsiból, hogy cigarettára gyújtson, megvárják és visszaszállhat. A férfi a jelentés szerint azonban kiszállt, majd önkényesen távozott”

A lapnak Csák Zoltán, a betegszállítást végző Keleti Sanitas Kft. ügyvezetője elmondta, hogy szabályszerűen jártak el, amikor Kisbér helyett körülbelül harminc kilométerrel előbb, Oroszlány belterületén tették ki az autójukból a beteget. Hozzátette, hogy a betegszállítók csoportosan szállítják az embereket, van, hogy egyszerre akár nyolc utast is visznek.

„Az említett esetben a beteg a hátsó sorban dühöngeni kezdett, majd a jármű belsejében rágyújtott. Az alkalmazásunkban álló sofőr figyelmeztette a rendzavaró tevékenység befejezésére, mire a beteg közölte, akkor ő inkább kiszáll. Ez ellen mi nem tehettünk semmit, nem alkalmazhatunk erőszakot, mindenki ott száll ki, ahol akar. Mivel ilyen esettel a munkatársunk még nem találkozott, értesítette a mentőket. Dühöngő beteg esetében mindig mentőt kérünk, ők veszik át a szállítást, itt azonban azt a jelzést kaptuk, hogy Oroszlány belterületén a fegyelmezetlen férfit kitehetjük, majd a többiekkel menjünk tovább. A férfi térben és időben tájékozott volt, tudta, hogy nem az otthonánál hagyta el a kocsit. Nem érezzük magunkat felelősnek az ügyben, reméljük, nincs baja, s visszatérhet a szeretteihez.” – tette hozzá.

Gyöngyi ezzel kapcsolatban elmondta, elfogadja, a férje „tehetett olyat, ami miatt – a többi beteg érdekében – nem vitték tovább, de akkor orvost, egészségügyi személyzettel bíró mentőt, rendőrt kellett volna hívni hozzá. Most négy napja nincs hír róla, állítólag látták Oroszlányban egy üzlet előtt kéregetni, de mi hiába kerestük, sem ott, sem máshol nem bukkantunk a nyomára. Nagyon remélem, épségben előkerül, én egyszer már özvegy maradtam, nem akarom ezt újra átélni.”

A család a rendőrséghez fordult, a kisbéri rendőrök pedig elkezdték Ferenc felkutatását, de eddig nem jártak sikerrel.