• Úgy marketingelik mint a magyar Mona Lisát.
• Soha nem árvereztek magyar festményt olyan magas kikiáltási árról, 180 millió forintról indulva, mint a Kalitkás nő I.-et.
• Húsz éve egyszer már megpróbálták eladni Magyarországon, akkor nem akadt eléggé tőkeerős jelentkező.
• Rippl-Rónai madárkalitkás festményét mindenki ismeri, ez annak az első, kisebb és szűkebb képkivágású változata.
• Megnéztük élőben, tényleg mesteri.

Rippl-Rónai József Kalitkás nője annyira híres, sőt ikonikus magyar festmény, hogy az is felismeri, aki nem is tudta, hogy ismeri. Tegyünk egy próbát:

Ugye megvolt? De ez a fent látható, a Nemzeti Galériában kiállított, minden festészet iránt érdeklődő magyar ember által ismert kép nem azonos azzal a másik Kalitkás nővel, amit most fognak elárverezni, az aukció mégis, vagy éppen ezért tényleg szenzációs eseménynek ígérkezik.

És nem csak azért, mert december 17-én a Kieselbach Galéria árverésén hazai aukción sosem látott rekordszintről, 180 millió forintról fog indulni a licit. Hanem azért is, mert egy tényleg alapműnek számító alkotás közel egy évszázadon át ismeretlenül lappangó, kalandos sorsú első változata kerül kalapács alá. Ez itt:

Mint látható, a képkivágás itt merészebben belezoomolós, vagyis sokkal szűkebb, mint a közismert változat esetében, a főszereplő nő arca és a szék itt kidolgozottabbak, a kalickában lakó madár viszont vázlatban maradt, inkább olyan, mint egy igen korai taxis görényfarkas kulcstartója.

Az általa Kalitkás nő I.-nek nevezett Rippl-Rónai festménnyel nem most először találkozik Kieselbach Tamás galériás. 2005-ben, amikor közel egy évszázad után előkerült, és a nagyközönség megtudhatta, hogy egyáltalán létezik, Kieselbach volt az egyik magyar szakértő, aki Leslie Hindman chicagói galériás és árverezőház-tulajdonos felkérésére igazolta az eredetiségét.

De hogyan jutottunk idáig?

Az 1887-től a századfordulóig Párizsban élő és alkotó Rippl-Rónai az 1890-es évek elején a szintén Párizsban élő James McNeill Whistler hatására több hasonló tematikájú képet festett egymagukban látható női alakokról, kevés színt és egyszerű, stilizált formákat használva.