Háborúhoz is vezethet az év leghülyébb nemzeti konzultációja

„Egyetért Ön Guayana Esequiba állam létrehozásával és a Genfi Megállapodással és a nemzetközi joggal összhangban lévő gyorsított terv kidolgozásával, amely tartalmazza a terület jelenlegi és jövőbeli lakosságának átfogó ellátását, beleértve többek között a venezuelai állampolgárság és személyi igazolványok kiadását, valamint a terület beillesztését Venezuela területének térképébe?”

Ez a kérdés volt az ötödik abban a nemzeti konzultációban, amiről december 3-án szavazhatott Venezuela lakossága. A nyakatekert megfogalmazás mögé rejtett szándék egyértelmű: a dél-amerikai ország eljátszott a gondolattal, hogy magához csatolná a szomszédos Guyana nagyjából kétharmadát.

Az ismeretlen Guyana

Az utóbbi néhány évtizedben nem nagyon volt olyan pontja volt a világnak, amire kevesebb nemzetközi figyelem irányult, mint Guyanára, illetve a Guyanákra. Ez azonban nem újdonság Dél-Amerika északkeleti szegletében, ahol a kontinens európai felfedezésekor annyira nem volt semmi, hogy az Amerikát egymás közt felosztó Spanyolország és Portugália gyakorlatilag parlagon hagyták.

A gyarmatosítósdiba kis késéssel beszálló nemzetek közül először a hollandok érkeztek meg ide, majd őket követték az angolok és a franciák. Ennek köszönhetően a területen ma három ország osztozik. Illetve az egyik nem is ország, hiszen a legkeletebbi közülük Francia Guyana néven Párizs egyik tengeren túli megyéje. Szomszédja, az egykori Holland-Guyana ma már Suriname néven független ország, akárcsak a trió legnyugatibb tagja, az egykori Brit-, ma már csak szimplán Guyana.

A három Guyanát nem csak a közös múlt köti össze. Mindhárom a világ legritkábban lakott területei közé tartozik, ahol a néhány százezer lakos túlnyomó többsége az Atlanti-óceán partján él, míg a hátországban, aminek jelentős részét Amazónia dzsungele borítja, nincs szinte senki. Guyanában például egy Magyarországnál kétszer nagyobb területen mindössze 800 000 ember él.

Az 1970-ben függetlenné vált Guyanában sokáig semmi érdekes nem történt, aminek legékesebb bizonyítéka, hogy az egyetlen dolog, amiről ismerni szokás az országot, már aki egyáltalán ismeri, az a Népek Temploma nevű szekta itt elkövetett kollektív öngyilkossága, amiben több mint 900-an vesztették az életüket 1978-ban. Jim Jones amerikai „tiszteletes” egyébként éppen azért vitte a követőit Guyanába, mert úgy érezte, hogy arra úgysem figyel senki.

Guyana az idők végeztéig maradhatott volna az isten háta mögött, 2015-ben viszont kiderült, hogy 500 évvel korábban a spanyolok és a portugálok jobban jártak volna, ha nem a kontinens aranytartalékára koncentrálnak. Az ExxonMobil amerikai olajvállalat, amely már évek óta végzett próbafúrásokat guyanai vizekben, ekkor hatalmas kőolajmezőre bukkant. A következő években pedig továbbiakra, aminek köszönhetően Guyana az egész világon példátlan növekedési pályára lépett.

Ma a kis Guyana ott van a világ legnagyobb olajtartalékkal rendelkező országai közt, és egy főre jutó kőolajkincs alapján ők a világelsők. Az olajnak köszönhetően az ország gazdasági növekedése most már több éve átlagosan 40 százalékkal növekszik, de volt 60 százalék felett is, ráadásul mindez a pandémia okozta globális válság közepén. A kilátások a közeljövőre hasonlóan rózsásak, és még azok szerint is valamiféle új Kuvait jöhet létre az országban, akik szerint a guyanai elit a kitermelést végző olajcégekkel karöltve a haszon jelentős részét majd a saját zsebébe teszi dél-guyanai indián falvacskák felvirágoztatása helyett.

A jól ismert Venezuela

Guyana tehát megnyerte a globális lottón a főnyereményt, viszont szemben a hagyományos szerencsejátékokon kaszálókkal, esélye sem volt a milliárdokat letagadni a szomszéd előtt. Ráadásul pont egy olyan szomszédjuk akadt, ami elől jobb minden fillért eldugni. Hiszen míg Guyana elmúlt éveit a gazdasági csoda jellemezte, Venezueláét a teljes összeomlás.