„Részben belső nehézségek, részben külső nyomások miatt ez a dolog szétesett” - válaszolta nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor a V4-ről arra kérdésre, hogy a szlovák és a lengyel választások után milyen jövője lehet a miniszterelnök szerint a V4-nek.

A visegrádi együttműködés bő harminc éve a magyar külpolitika meghatározó kerete, a közép-európai blokknak az Orbán-kormányok az európai uniós centrumországokkal szemben próbáltak mindenekelőtt nagyobb súlyt adni. „A V4 nagyobb jelentőségű annál, mint aminek látszik. A V4 egy kísérlet, a közép-európai együttműködést megvalósítani, hogy ne a francia-német tengely döntsön mindenben Európában” - mondta erről a csütörtöki sajtótájékoztatón is Orbán, azt hangsúlyozva, hogy a közép-európai együttműködéssel kívánták elismertetni a régió súlyát, hogy Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia együtt egy harmadik nagy tömböt alkosson az unión belül.

„Ez volt a terv.”

Orbán szavai szerint azonban „részben belső nehézségek, részben külső nyomások miatt ez a dolog szétesett”, mert az érintett országokon kívül ez másoknak nem állt érdekében.

A V4-es együttműködés valójában előbb a tömbön belüli politikai törésvonalak miatt gyengült meg, majd pedig az ukrajnai háború tett be neki igazán. Míg korábban a Brüsszellel egyre élesebb konfliktusokba kerülő Varsó és Budapest különutas lett Prágával és Pozsonnyal szemben, Ukrajna (és Oroszország) kapcsán a magyar kormány magára maradt.

V4 helyett így szinte már csak V1-ről lehetett beszélni, Magyarországgal már a korábban szövetséges, PiS-vezette lengyel kormány is leépítette stratégiai kérdésekben az együttműködést. Ennek volt egyik szimbolikus értékű pillanata, amikor 2022 novemberében egy pozsonyi V4-es találkozót a magyar kormány oroszpolitikája miatt bojkottált a cseh mellett az akkori lengyel házelnök is.

Orbán Viktor még ekkor is azt hangsúlyozta, hogy a visegrádi együttműködésnek van jövője. Az akkor még lengyel miniszterelnök Morawiecki idén júliusban már nyíltan beszélt arról, hogy a lengyel és a magyar utak elváltak egymástól. A lengyel jobboldalnál sokkal nyíltabban beszélt a visegrádi együttműködés jelenlegi formájának értelmetlenségéről a cseh kormány és különösen Petr Pavel cseh elnök, aki előbb a magyar kormány ellensúlyozására a V4-ek V9-re bővítését javasolta, majd Magyarország V4-ek közül való kizárásának lehetőségét, vagy pedig Csehország kilépését is bedobta.

Ennek ellenére a budapesti retorikában továbbra is a visegrádi együttműködés megkérdőjelezhetetlen jelentőségéről beszéltek. „Kétségtelen, hogy megmarad” – mondta alig fél éve például Szijjártó Péter, azt állítva, hogy „praktikus kérdésekben” továbbra is jó az együttműködés.

A visegrádiak politikai térképét azonban az őszi lengyel és szlovák választások rendezték át: bár Szlovákiában Fico újbóli hatalomra jutásával Orbán új (bár nála a nemzetközi színtéren óvatosabb, pragmatikusabb) potenciális szövetségest kapott, azzal, hogy Lengyelországban Kaczynskiék kénytelenek voltak átadni a kormányzást Tusknak, a jóval fajsúlyosabb Lengyelország végképp másik táborba került a Fidesz és a magyar kormány szempontjából.

„A visegrádi együttműködés él és virul, és még hosszú jövője van”

- mondta ennek ellenére még november végén is az éppen Prágában mosolydiplomáciát folytató Novák Katalin köztársasági elnök. Ehhez képest Orbán most minden korábbinál nyíltabban ismerte be, hogy a V4 jelenleg nem működik, “a visegrádi együttműködés szétesett”. Mint mondta, azt remélik, hogy februárban megtartják azért a V4-es visegrádi találkozót. Ott „megnézzük, hogy van-e még realitása ennek az együttműködésnek.”

Reálisan nézve legfeljebb a Fico vezette Szlovákiával tud azonban a magyar kormány érdemi kétoldalú együttműködést építeni. Más partnerek csak a visegrádiakon, és egyben az Európai Unión kívül jelentkeznek, elsősorban a múlt vasárnapi szerb választásokon a hatalmát megerősítő Aleksandar Vucic, akivel Orbán éppen a visegrádi kooperáció tetszhalottá válása miatt is láthatta fontosnak minden korábbinál szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Míg a magyar külpolitika korábban az Európai Unión belül akart szövetségeseket találni, most kormányzati szinten nagyrészt azon kívül tud csak építeni üzleti-politikai partnerségeket.