• A parlamenti és a vajdasági választást simán megnyerte Aleksandar Vučić köztársasági elnök pártja, a Szerb Haladó Párt.
• A belgrádi eredményeket az ellenzék vitatja, a várost egyik oldal sem tudná egyedül kormányozni, ott akár új választás jöhet.
• Parlamentbe került a covidot relativizáló tüdőgyógyász-gyermekorvos, aki a járvány hajnalán Vučićcsal nevetgélve ajánlotta a szerb nőknek, hogy menjenek Olaszországba vásárolni, mert ott most nagy leértékelések lesznek.
• A Vajdasági Magyar Szövetség kétezerrel növelni tudta szavazói számát 2022-höz képest, miközben a magyarság soha nem látott ütemben fogy Szerbiában.

Szerbiában nem történt semmi különös, a parlamenti, a vajdasági tartományi és a belgrádi választáson is nyert az autoriter hajlamú Aleksandar Vučić köztársasági elnök pártja. Vučićnak papíron már semmi köze a Szerb Haladó Párthoz, valójában viszont olyannyira van, hogy neve a párt választási listájának a nevében is szerepelt: Aleksandar Vučić – Szerbia nem állhat meg. Ennek az a magyarázata, hogy személye jóval népszerűbb pártjánál. A választás éjszakáján a párt nevében is ő állt ki nyilatkozni.

Az igazi hatalom Szerbiában tíz éve ott van, ahol éppen Vučić van. Ha a miniszterelnöki székben ül (2014-17), akkor ott, ha a köztársasági elnökiben (2017-től), akkor ott. A párt várhatóan 128 helyet szerez a 250 fős képviselőházban, vagyis megvan az abszolút többsége, akár koalíciós társak nélkül is nekifuthatna az újabb ciklusnak. Mellesleg az alig 15 éves pártnak holtversenyben ez a második legjobb választási szereplése. A 157 mandátumos csúcs 2020-ból megközelíthetetlen, akkor ugyanis az ellenzék bojkottálta a választásokat.

Az államgépezet és a média a hatalom szolgálatában

A baloldali és liberális ellenzék - magyarországi társaikhoz hasonlóan - mindennel próbálkozott már. Most éppen összefogva indult tizenöt párt koalíciója. A májusi, 19 halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözések nyomán tüntetések kezdődtek az országban, ebből nőtt ki az ellenzék közös listája, a Szerbia az Erőszak Ellen.

Az államgépezetet és a közszolgálati médiát már évek óta a Szerb Haladó Párt szolgálatába állítják, a választási szabályokon folyamatosan farigcsálnak. A kormányváltásra így - az ellenzék teljesítményétől függetlenül - éppen annyi esély volt, amennyi Orbán Viktor Magyarországán vagy Recep Tayyip Erdoğan Törökországában szokott lenni.További hasonlóság, hogy a szerb választáson is a vidék a hatalom legfőbb támasza. Az ellenzéki összefogás miatt a belgrádi városi közgyűlés helyeiért 2012 óta most volt a legszorosabb a verseny, de így is nagy valószínűséggel a Szerb Haladó Párt nyert. Az más kérdés, hogy akár új választást is kiírhatnak, mert egyik párt sem tud partnerekkel sem abszolút többséget szerezni. (A választás előtt az ellenzékiek a háttérben arról beszéltek, hogy országosan, illetve a Vajdaságban nincs sok esélyük a győzelemre, de Belgrád igenis nyerhető.)

Egy kis rásegítés Boszniából buszokkal

Az ellenzék szerint Belgrádban választási csalás történt, ezért hétfő estére tüntetést hívtak össze a városházához. A Szerb Haladó Párt a szavazatok többségének megszámlálása után csupán 20 ezer szavazattal vezet, az ellenzék szerint azonban 40 ezer boszniai szerbet buszoztattak Belgrádba, hogy leadják jogtalan szavazatukat. A gyanú szerint ők a belgrádi Arénában, egy sportcsarnokban működtetett illegális szavazóhelyiségben szavaztak. Megpróbáltak ide bemenni a Köztársasági Választási Bizottság munkatársai is, őket azonban nem engedték be.

Egy jogászprofesszor szerint a boszniaiak nem kaphattak volna belgrádi lakcímet, mivel életvitelszerűen nem élnek a szerb fővárosban. „Figyelembe véve, hogy mindezeket a személyeket buszokkal hozták valahonnan és gond nélkül elmondták a kamerába, hogy honnan érkeztek, egyértelmű, hogy nem volt semmilyen jogalapja annak, hogy ők felkerüljenek az itteni névjegyzékre, illetve, hogy lakcímet kapjanak Belgrádban - mondta. - Tehát ez azt jelenti, hogy valaki törvényt sértett, amikor ide beírta őket.”A kormány tagadta, hogy az Arénában illegális szavazóhelyiség működött volna, bár az is különös, ha ott csak eligazítást kaptak volna arról, hogy kinek hová kell mennie szavazni. A hatalom szerint nem tilos szervezetten érkezni a választásra és leadni a szavazatot, ha egyébként szerepelnek a szavazói névjegyzékben.

A múlt sötét árnyai

A harmadik helyen jutott a parlamentbe Slobodan Milošević egykori szocialista pártja. Fennállásuk során csak egyszer, 2007-ben értek el a mostani 6,7 százaléknál rosszabb eredményt, így a pártelnök, Ivica Dačić lényegében felajánlotta lemondását. Régi motoros ő, a párt szóvivőjeként Milošević-csel együtt csinálta végig a háborús, nélkülözős, embargós kilencvenes éveket, majd lett mára Vučić örökös koalíciós partnere.

Mellesleg Vučićnak is megvan a maga múltja. Mai tetteiből sok mindent megmagyaráz, hogy politikai szocializációja a Milošević-rezsim idejére esett. Kritikusai szerint az általa fenntartott rendszer sem sokban különbözik attól, pártjuk már-már állampárt, és mindketten olyan politikusok, akiket az ideológia csak addig érdekel, amíg hasznuk van belőle. A Vojislav Šešelj-féle radikálisoktól indult, Šešelj volt az a pártvezető, aki a vajdasági magyarokat egy szendviccsel indította volna útnak a határ felé. Ma már senkit nem érdekel, hogy például 1995-ben a radikális párt főtitkáraként Vučić azt javasolta, hogy a boszniai NATO-bombázásra válaszul a boszniai szerbek muzulmán állásokat lőjenek Szarajevóban és Kelet-Boszniában. Ahogy az is nagyon messze van már, amit Milošević tájékoztatási minisztereként az 1999-es jugoszláviai NATO-bombázás idején mondott „a terrorista, alattomos és gyáva támadásról”, ami „az USA és csatlósai neonáci politikájának bizonyítéka”.

Vučićnak különösebb elvei nincsenek, célja a hatalom megragadása és megtartása. Ennek érdekében fordított hátat pártelnökének, a hágai börtönben raboskodó Vojislav Šešeljnek és követte a 2008-as pártszakadás után a haladó párt alapítóját, Tomislav Nikolićot, és igyekezett azokban az években Szerbiát a Nyugathoz közelíteni.

Viccpárt helyett

Hogy a centrális erőtér Szerbiában is meglegyen, a parlamentbe jutott a nemzeti konzervatív, monarchista Nemzeti Demokratikus Alternatíva, ami Vučićtól jobbra helyezkedik el. A 4,8 százalékkal kicsit alulmúlták tavalyi szereplésüket. Az igazán szélsőjobbos Dveri kiszorult a parlamentből. És nem sikerült visszajutnia Šešelj radikálisainak sem, sőt, őket még kilencezer szavazattal a Vajdasági Magyar Szövetség is megelőzte. (Mellesleg pikáns helyzet, hogy Belgrádban a két párt a haladókkal együtt közös listán szerepel, Pásztor Bálint VMSZ-elnök emiatt sértődött magyarázkodásra is kényszerült.)

Egy üde színfoltja is lesz a parlamentnek, igaz, itt ezt nem kalózpártnak vagy viccpártnak hívják, hanem úgy, hogy Mi – A Nép Hangja. A párt egy igazi one-man-show, Branimir Nestorović gyermek- és tüdőgyógyász vezeti, aki a koronavírusjárvány kitörésének napjaiban a háttérben nevetgélő Vučićcsal állt ki egy sajtótájékoztatón, és azt mondta: „A nőknél a vírus enyhébb lefolyású, mint a férfiaknál, nem halnak meg a vírustól. Tehát a nők szabadon vásárolhatnak Olaszországban, mert hallom, hogy ott most nagy kedvezmények lesznek, mert senki nem akar odamenni.”
(Éppen azokban a napokban tarolta le Észak-Olaszországot a vírus.) Azt is mondta, hogy ez a világ legnevetségesebb vírusa, az embargót, bombázást átélt szerb népnek nincs mitől tartania. Meg hogy a szerbek génállománya ellenállóbb, mint az olaszoké. Maga Vučić az említett sajtótájékoztató előtt pár nappal javasolta a belarusz Alekszandr Lukasenkóhoz hasonlóan: „Ahol alkohol van, ott a koronavírus nem terem meg, azaz megvan az ürügy, hogy naponta több pohárral is fogyaszthassanak pálinkát.”

Alig telt el két-három hét, és Vučić már szó szerint könyörgött, hogy jelentkezzenek azok, akik Olaszországban, a vírus gócpontjában jártak, majd kihirdette a szükségállapotot.

Magyarok a hatalom szolgálatában

A Vajdasági Magyarok Szövetsége igazi összekötő kapocs az egymással soha ilyen jó viszonyt nem ápoló szerb és magyar vezetés, Vučić és Orbán Viktor között. Egyszerre két autokráciára törő rendszernek a kiszolgálói, de meg kell hagyni, hogy kisebbségi pártként ennél jobban nem tudnák képviselni az érdekeiket. Egyrészt a plurális kisebbségi színtereken (lásd Szlovákia) sokaknak fáj, hogy a magyar pártok megosztják erőiket, így kevesebb esélyük van bekerülni a parlamentbe. Itt ilyen veszély nincs, az ősszel elhunyt Pásztor István-féle vezetés mindenkit elsöpört, aki veszélyes lehetett volna hatalmára. Másrészt - ez a világon mindenhol így van - igazán hatékony kisebbségi politikát ellenzékből szinte lehetetlen folytatni, hiszen pénzt szerezni bármire csak a kormány támogatásával lehet. Nos, a VMSZ 2014 óta támogatja a kormányt.

A mostani választási eredmény visszaigazolja eddigi politikájuk helyességét, mert bár félelmetes ütemben csökken a vajdasági magyarok száma, ez a szavazatokban nem látszik meg, sőt. A tavalyi 60 ezer után most 62 ezren szavaztak a pártra (hol van már a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség 140 ezer szavazata 1992-ből?), öt helyett pedig hat képviselője lesz a parlamentben. Ők biztos jól jártak, de az kérdés, hogy ugyanez elmondható-e a vajdasági magyarokról, akik tíz év alatt a szerbiai átlagnál jóval nagyobb arányban, 27 százalékkal lettek kevesebben, és akik közül sokan inkább szerb pártra adták szavazatukat. Talán emiatt is van, hogy Szabadkán, ahol a kétezres évekig magyar volt a polgármester, immár a harmadik helyre szorult a VMSZ.