„A szabadkai polgároknak a XVIII. és a XIX. században nem volt pénzük ahhoz, hogy szép házat építsenek - írta Csáth Géza a Szabadkai szépségeiről című írásában. - Vagy volt pénzük, de nem akartak szépet, azaz drágát építeni. Vagy végre volt pénzük, de nem tudták, mi az a szép. És ez az utóbbi a legvalószínűbb. Inkább elkártyázták a pénzüket, vagy elásták a szobájukban az aranyakat, mint a kutya a csontot.”
Ez jár a fejemben a szabadkai Korzó, az egykori Kossuth utca házait nézve. Van, amelyik szépen rendbe lett hozva, de a többség kopottas. Mintha az üzletek se váltakoznának olyan sűrűn, mint idehaza - ez mondjuk nem feltétlenül baj -, sok a kávézó, kiskocsma, ahol a mai napig mindenki vidáman (vagy szomorúan) dohányzik. Így egészen régimódi hangulatba ringathatjuk magunkat, ha betérünk egy ilyen helyre. Elég letérni csak kicsit a Korzóról, máris elhagyott udvarba botlik az ember, otthagyott narancssárga ezerhatos Ladával.
A városban a közlekedés is visszaröpít az időben, autók mindenütt, a dugó a budapestit idézi, pedig itt nem Karácsony alkalmatlankodik, hanem egy Vučić-párti kolléga.A szabadkai vasútállomás és környékének felújítása miatt - a kínai pénzből épülő Budapest-Belgrád vonal része ez) - a régi ötös utat minden további nélkül ráterelték a családi- és társasházas, szűk utcás lakónegyedekre, ajánlott útvonal nincs, menj, ahogy tudsz.
Szerbia december 17-én választ új parlamentet, a tét Aleksandar Vučić széke, még akkor is, ha ő maga köztársasági elnökként nem indul a választáson. Ellenben azt ígérte, hogy lemond, ha az ellenzék nyeri a választást. A párt listái teljesen abszurd és alkotmányellenes módon a köztársasági, tartományi és helyhatósági választáson is az elnök nevét viselik: Vučić - Szerbia nem állhat meg.
Az egyesült sokpárti baloldali-liberális ellenzék szerdán Szabadkán kampányolt, itt voltak a nagy nevek, például Marinica Tepić a Szabadság és Igazságosságból vagy Pavle Grbović, a Szabad Polgárok Mozgalmából. A Sokol Otthon felől sétáltak a Korzón, az aktivisták mellettük nagy hetes számot tartottak a magasba, ez az ellenzék listája. Nem túlzás, a szerbiai ellenzék is mindent próbált már, még egy olyan eszközhöz is nyúltak, amihez itthon nem: a bojkotthoz. Totális csőd lett, semmit sem értek el vele, csak azt, hogy Vučićnak megint ölébe hullott a hatalom.
A helyszín szimbolikus, a teret a 2003-ban meggyilkolt, ízig-vérig demokrata mártír miniszterelnökről, Zoran Đinđićről nevezték el. Talán jellemző, hogy Szabadkán hiába kérdeztünk meg egy sor embert, senki sem tudta, hol van a tér. Magyarul már amúgy is egyre kevesebb siker kecsegtet, egy olyan városban, ahol harminc-negyven éve még a szerb szó volt ritkább. Nem csak a magyarok vándorolnak el nagy számban. Sokan költöztek be délről az elmúlt évtizedek koszovói, boszniai traumái után, magyar polgármester-jelöltnek - szemben a kétezres évekkel - már esélye sincs nyerni, a Vučić-féle Szerb Haladó Párt egyik fellegvára lett a város.
Az ellenzék nem akar úgy járni, mint a korábbi választási kampányok idején, amikor hiába béreltek jó előre termeket, a gyűlés előtt egy nappal vagy aznap sorra mondták fel a szerződéseket. Inkább, dacára a kifejezetten téli hidegnek, az utcára szervezik az eseményeket, ami a gyűlésnek, a sajtótájékoztatónak és az utcafórumnak egy sajátos keveréke.
A téren végig sorakozó pultokon a szövetség neve - Szerbia az erőszak ellen. Tollat, szórólapot, öngyújtókat osztogatnak. Az összefogást a tavaly tavaszi, az egész országot megrázó iskolai lövöldözések hívták életre, az ellenzék a hatalmat tette felelőssé, mert felfoghatatlan mennyiségű fegyver volt illegálisan magánkézben, a médiából pedig ömlik az erőszak. A szerb zenék mellett világslágerek is szólnak - Be my Lover, That is Love - a pult mögött álló aktivisták táncolnak is rá, meg ne fagyjanak.
Az összefogásnak magyar párt nem része. Az Orbán Viktorral és Vučićcsal szövetséges VMSZ-en kívül szinte nincs is számottevő magyar erő, egy magyar politikust mégis találni az ellenzékben. Öreg Annának hívják, a Szabad Polgárok Mozgalmának parlamenti képviselője. Egy sikeres újvidéki állatorvos-vállalkozó, aki a semmiből lépett be a szerb politikába, és mára országos ismertségre tett szert. Most a lista 15., biztos bejutó helyén van. A hideg elől a sarki kávézóba menekülünk, amíg Tepićre, Grbovićra és a többiekre várunk.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!