„Az adventi ünnepek idején az ország börtöneiben ítéletüket töltő férfiak és nők nagy gonddal készültek a közelgő karácsonyi ünnepekre. Rajzok, festmények, plüss játékok, tobozmanók, vagy éppen karácsonyfadíszek tucatjai kerültek a karácsonyfák alá, amelyeket az általuk elkövetett bűnök egyfajta jóvátételeként adtak át a kórházak és gyermekotthonok kis lakói részére.”
Így kezdődik a BVOP, vagyis a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közleménye, amely így folytatódik: „Az idősek és a fedél nélküliek sem maradtak jószándék nélkül: egyes rabok műsorral, ajándékkal készültek azoknak, akik – hozzájuk hasonlóan – nem családi körben élik mindennapjaikat. A felajánlásokat mindenhol nagy örömmel fogadták.”
Óvodák, kórházak és gyermekotthonok is kaptak a rabok által készített díszekből és játékokból: „a gyermekek megajándékozása mindig nagy lelkesedést vált ki a jóvátételi felajánlásokban résztvevő rabok körében”.
Nyelvileg is csodálatos a közlemény, ahogy a cukiskodás és a rendőrnyelv fordulatai karamboloznak,
innentől idézek:
A BVOP hangsúlyozza, hogy „a karácsonyi felajánlások nemcsak a megajándékozottak szebb karácsonyához járultak hozzá: a börtönök jóvátételi programjaira jelentkezett fogvatartottak az önkéntes segítség átélésével és a helyi közösség számára hasznos és értékes tevékenység végzésén keresztül saját reintegrációjuk sikeréhez is hozzájárultak.”
Hogy a magyar börtönöknek még lenne hova fejlődnie családbarát irányba, arról a Helsinki írt nemrég, nem is egyszer.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete vethet véget a kíméletlen hazai gyakorlatnak, amely a fogvatartottakat plexifallal választja el az őket látogató családtagjaiktól.
2017 óta önkényesen törölhetik a nyilvántartásból az elítéltek kapcsolattartóit. Például a börtön arra hivatkozhat, hogy a kapcsolattartás nem elég rendszeres vagy „nem indokolt”. Van, hogy az adatok elavulását hozzák fel, pedig nem is történt változás.