88 évesen Miamiban meghalt Ferdinandy György magyar író, az emigráns magyar irodalom egyik legfontosabb alakja.
Ferdinandy elsőéves francia szakos egyetemistaként ment ki 1956-ban egy néhány hetes bécsi menekülttáboros intermezzo után Franciaországba. Strasbourgban iratkozott be az egyetemre, és hamarosan elkezdett franciául publikálni. A magyar menekültek történeteit feldolgozva írt a francia közönségnek, eleinte leginkább a forradalomról.
Bár rangos irodalmi díjat, a Saint-Exupéry díjat is elnyerte fiatalon, mégsem lett belőle tartósan francia író. Úgy érezte, hiába tanult meg kiválóan franciául, csak az anyanyelvén tud az írásaiban igazán mélyre menni: "aki tudna nagyon fontosat mondani az anyanyelvén, de elfojtja, és megpróbál sikerkönyveket írni egy másik nyelven, annak öngyilkosság" a nyelvváltás - mondta erről egy kései interjúban.
A hatvanas években Puerto Ricóban kezdett új életet, egyetemi tanár lett, de miközben kint spanyolul oktatott és írt tanulmányokat, szépíróként visszatért a magyar nyelvhez - bár az írásait később is nagyrészt maga fordította franciára, magyarul publikált, intenzív, folyamatos kapcsolatot ápolt a kortárs magyar irodalommal a karibi szigetvilágból is.
Évtizedeken át volt heti szinten műsora a Szabad Európa rádióban, majd a nyolcvanas évektől rendszeresen járt haza, tanított az Eötvös Kollégiumban, majd a kétezres években félig hazatért: többnyire a nyarakat itt, a teleket pedig Miamiban töltötte.
Az Európa Kiadó 2021-ben kezdett bele Ferdinandy életmű-sorozat kiadásába. Az ebből az alkalomból készült beszélgetéssel búcsúzunk tőle.