Kohán Mátyást a Mandiner olvasóinak és a Hír Tv nézőinek aligha kell bemutatni.

Mindenki másnak gyorsan elmondom, hogy a keresztény-polgári-konzervatív csodagyerek 18 évesen, a Fiatal magyarok, bennünk a létra! című honpolgári ódájával rúgta be a (kétezres szívóbenzines) motort, és rögtön a jobboldali véleményvezérek élvonalába repült. Nem mintha annyira erős lett volna a mezőny, amit maga mögé kellett utasítania, mégis – az Ady-féle Új verseket idézően – váratlan volt, hogy valaki ilyen méregerős mondatokkal jelenik meg az elkényelmesedett, langyos jobboldali közegben:

„Tizennyolc éves vagyok, lélekben-virtusban magyar, agyban-főben keresztény, kulturálisan német-római. Hiszem a Szentháromság egy Istent, a szólás szabadságát, a sztoikusok logikáját, a munka becsületét, a szomszéd szeretetét, az érték tiszteletét, a házastársi hűséget, az őszinte szó horderejét, a barátság vasláncát, a család oszthatatlanságát, a vízzé nem váló vért, az egység erejét, a hallgatás varázsát, az egyén hatalmát, az illékony bizalmat, a kisbetűs-számos-nagybetűs Facebook-jelszót, a száraz puskaport, a keményen dolgozó kisembert, a háromnegyed-egynegyedben kevert kóla-fantát, a pincehideg rozéfröccsöt, a felsőfokú angolt és a kétezres szívóbenzint.”

Vagy: