1994 őszén lettem újságíró, amikor Kereszty András főszerkesztő felvett a Népszava akkor induló gazdasági rovatába. A napilap a friss magyar kapitalizmus egyik legismertebb, legregényesebb és legagresszívebb üzletembere, a nyolcvanas évek elején Amerikába disszidáló Fenyő János sajtóbirodalmához tartozott.
Fenyő – akinek az akkori legendájához hozzátartozott, hogy amerikai állampolgár volt és a pénzét odakint többek közt a pornóiparban kereste meg – először azzal lett ismert, hogy az USA-ból hazaköltözve, már egy évvel a rendszerváltás előtt megalapította a kor egyik legsikeresebb vállalkozását, a VICO nevű videokazetta-kölcsönző láncot.
Akkor csak gyanítani lehetett, később be is bizonyosodott, hogy a VICO ma már szinte felfoghatatlan anyagi sikerének az az egyszerűségében zseniális húzás volt a titka, hogy Fenyő egy fillért sem fizetett a filmekért az amerikai stúdióknak. Ekkoriban mindenki amerikai filmeket akart nézni videón, úgyhogy dőlt a pénz, amiből Fenyő igen sikeres médiabirodalmat vásárolt össze.
Először a kor több százezer példányban folyó hetilapjainak legnépszerűbbikét, a Nők Lapját szerezte meg, majd gyorsan belapátolta a Rádió és Televízióújságot, a Buci Macit, a Bravót, a Tinát, a Családi Lapot, a Vasárnapi Híreket, aztán abban az évben, amikor Horn Gyula kétharmaddal alakíthatott koalíciós kormányt, megvette melléjük a Népszavát is.
Nem dörzsölt riporter, hanem naiv, nyelvszakos egyetemista voltam ekkoriban, Fenyőről pedig annyit tudtam, amit bármelyik, pletykákra kíváncsi budapesti: régebben fotós volt, aki kiment Amerikába, ahonnan már olyan gazdagon jött vissza, hogy egyből képes volt videóboltokat nyitni. Azt is tudta, vagyis tudni vélte róla mindenki, hogy a jóképű, szakállas, fegyvermániás sajtómágnás „mindenkivel jóban van”, ideértve az ország akkori vezető politikusait.
Az első 1000 új előfizető most szinte ingyen kipróbálhatja, milyen a Kör tagjának lenni.
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!