Bayer Zsolt a normalitás táborának nevében válaszokat vár Novák Katalintól

Kimerítő publicisztikában szállt bele a kormánypártok erkölcsi iránytűje Novák Katalin köztársasági elnökbe.

A hosszas felvezetésben először is leszögezi, hogy „jogi szempontból nincs miről beszélni, ugyanis minden a lehető legjogszerűbben történt”, majd végigveszi, miért nincs szerinte a „hazai (és globális!) baloldalnak” a legcsekélyebb morális alapja sem ahhoz, hogy bármit is követeljen Novák Katalintól. Itt elővesz egy sor „ügyet” Gulyás Márton Kőszeg Ferenccel készített interjújának inkriminált részeitől Daniel Cohn-Bendit visszaemlékezéseiig, és még tovább.

Lényeg a lényeg: Bayer szerint tehát a baloldalnak nincs morális alapja arra, hogy a köztársasági elnököt kérdőre vonja (pláne arra nem, hogy lemondásra szólítsa fel!). Na de akkor kinek van? Bayer szerint az, ami jelenleg történik,

„a mi morális ügyünk, ami a mi táborunk, a normalitás táborának szíve közepébe talált, válaszokat kell kapnunk.”

A publicista szerint Novák nem hallgathat tovább, meg kell szólalnia, és el kell mondania, hogy mit miért tett. Ez ugyanis nem úszható meg, morális kötelesség, ismétli Bayer (a morális szó egyébként tizenötször szerepel a szövegben, de ki számolja ugyebár), hozzátéve még egyszer, hogy „a dolog jogilag rendben van”, ugyanis a kormányzat helyesen kezeli ezt a részét az alkotmánymódosítással, csakhogy - és láthatóan ez az, ami Bayert igazán, mélységekbe nyúlóan bánja - egyes, „semmilyen morális alappal nem rendelkező felháborodók már a kormány és persze a miniszterelnökség felelősségét vetik fel”.

Bayer itt egy kedves viccel igyekszik szemléltetni a dolgot:

„Egy partizán naplójából: az ellenség elfoglalta állásainkat. Visszafoglaltuk állásainkat. Az ellenség ismét elfoglalta állásainkat. Kemény harcok árán ismét elfoglaltuk állásainkat. Harmadik nap jött a csősz, és mindenkit elzavart a francba.”

És hogy mindenki értse is, egyből el is magyarázza a lényeget: a „kormány most a csősz”, bár hogy a mindenkibe, akit elzavar a francba, bele kell-e érteni Novák Katalint is, az azért balladai homályba vész.

Minden esetre a keresztény-konzervatív kormányzati ideológia kíméletlen ökle dörgedelmes felszólítással zárja értekezését:

„Ám mindez nem menti fel Novák Katalint a válaszadás morális kötelezettsége alól. Ugyanis ebben az ügyben is mi állunk a jó oldalon, és nekünk van morális alapunk bármire. Tisztelt köztársasági elnök asszony! Várjuk a válaszokat.”