2020. december 13-án hajnalban a kispesti Gy. B., aki napközben még a családjával az adventi Szentendrén sétált, alvó feleségét és fiát hátrahagyva kiment a postával szemközti lakása ajtaján, levonult a pincébe, ott fogott egy sparos, narancsos műanyag vödröt, vizet töltött bele, majd kilépett a szabadba, és leöntötte a vízzel az odakint fekvő nőt, akit Zsuzsának hívtak. Az asszony reggelre halott volt. Hogy mindez hogyan és miért tudott megtörténni - erre kereste a választ pénteken a kispesti piaccal szemközt álló, a tragédia helyszínétől csak pár száz méterre lévő Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság. A férfit védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolja az ügyészség. Ő nem ismeri el a bűnösségét, legalábbis úgy nem ismeri el magát bűnösnek, ahogy az a vádiratban áll.
A vád szerint a nő kihűléssel bekövetkezett halálát külső és belső okok együttesen idézték elő. „A külső hőmérséklet alacsony volt, a sértett enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt és a testének vízzel való leöntése pedig felgyorsította a kihűlését. Nem kizárhatóan a vízzel való leöntés hiányában is bekövetkezett volna a sértett kihűlés miatti halála, azonban azt a vádlott cselekménye felgyorsította” - áll a vádirat összefoglalójában.
A bíróságon a vádlott - egy sovány, középkorú férfi -szabadlábon jelent meg, sötét öltönyben. Gy. műszaki területen szerzett felsőfokú végzettséget, bíróság előtt soha korábban nem állt. Börtönt ebben az ügyben sem járt meg, meggyanúsításakor nem tartóztatták le.
Halkan, szorongva, összefüggően beszélt, igaz, nem sokat, mert vallomást nem tett, mondván a nyomozás alatt úgyis mindent elmondott már. Pénteken csak a legfontosabb állításait ismételte el: „semmilyen módon nem akarta bántani” a nőt, csak azt szerette volna, hogy menjen el, és álmában nem gondolta volna, hogy meg fog halni. Bocsánatot kért az áldozat hozzátartozóitól.
Hogy mi játszódott le a fejében, arról a bíró által felolvasott régebbi, rendőröknek tett vallomásából derült ki néhány dolog. A hajléktalan asszony legalább tíz év élt már a kispesti Templom téren. Ivott, sokat ordibált, hol káromkodott, hol csak kivehetetlenül üvöltött. Szemetet hagyott maga után. A környékbeli házakban lakók közül sokakat zavart.
Gy. vallomása szerint számtalanszor kihívták rá a rendőröket, de azok nem tudtak vele mit kezdeni, legfeljebb egy időre eltűnt, aztán visszatért. A mentőket is szinte napi szinten hívták hozzá. Többnyire visszautasította az ellátást, ha pedig azt nem is, visszajönni újra visszajött. Az önkormányzat addig jutott, hogy leszerelt padokat. Gy. azt vallotta a rendőröknek, hogy évekkel korábban ő maga is próbált beszélni az asszonnyal, hiába. A helyzet állandósult, a férfi arra panaszkodott, hogy késő estig dolgozott, fáradtan ért haza, de nem tudott pihenni a nő beszűrődő hangjától.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!