Ezért.
A New York Times nagy cikkben elemezte, hogy miért csuklóztatta olyan sokáig és már-már megalázóan Orbán Viktor a svédeket, mielőtt a magyar parlament, utolsóként, megszavazta volna az ország NATO-tagságát. Az Ego, Putyin vagy repülők?Orbán Svédországgal kapcsolatos álláspontjának okai sokakat zavarba hoznak című cikk Orbán viselkedésének lehetséges motívumait igyekszik feltárni, ehhez többek között a hisztériaellenzékező ellenzéki Ungár Péterrel, a Political Capital-igazgató Krekó Péterrel, valamint a NER holdudvarába tartozó Nézőpont Intézet igazgatójával, Mráz Ágostonnal beszéltek.
A legtanulságosabbak Mráz szavai voltak. Szerinte Kristersson látogatásának legfontosabb eleme nem is annyira a kibővített katonai együttműködés volt, mint inkább az, hogy a svéd miniszterelnöknek a kamerába kellett mosolyognia Orbán Viktorral.
„Nem nagy rajongója Orbánnak, de ahhoz, hogy felvegyék a NATO-ba, mosolyognia kell vele”
– tette egyértelművé, hogy a magyar kormány célja mi is volt. Mráz ezt persze nem a nettó csuklóztatás szándékával magyarázta, hanem azzal, hogy Orbánnak enélkül „nehéz lett volna megmagyaráznia vidéki törzsszavazóinak, hogy sok hónapos késlekedés után Magyarország miért hagyott fel a Svédországgal szembeni ellenvetéseivel, és miért ratifikálta a svédek NATO-csatlakozását.
A lap egyébként megjegyzi: miközben Kovács Zoltán a parlamenti szavazás után arról posztolt, hogy „történelmi pillanat” a döntés, és hogy Svédország „erős és megbízható szövetséges lesz”, aközben „Magyarország megbízhatósága az, ami inkább kérdéses”.