Meghalt Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának utolsó elnöke

halál
február 28., 09:48

Életének 94. évében elhunyt Nyikolaj Ivanovics Rizskov szovjet-orosz politikus.

Halálának hírét a TASSZ orosz állami hírügynökség közölte, Valentyina Matvijenkóra, a Szövetségi Tanács elnökére hivatkozva.

„Egy lenyűgöző és ragyogó ember halt meg - Nyikolaj Ivanovics Rizskov. Egy korszak embere. Egyedülálló sorsú ember, egyedülálló léptékű államférfi. És nagy lélek” - írta Matvijenko Telegram-csatornáján.

Nyilkolaj Rizskov 2014 júliusában Moszkvában.
photo_camera Nyilkolaj Rizskov 2014 júliusában Moszkvában. Fotó: SEFA KARACAN/Anadolu via AFP

Rizskov 1929-ben született az Ukrán SZSZK-ban, Dilijivka faluban. Politikai karrierjét a helyi iparban kezdte, 1979-ben nevezték ki az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesévé. 1981-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába, nem sokkal később Andropov már a KP Gazdasági Osztályának vezetőjévé tette meg, ahol a főbb tervezési és pénzügyi szervek felelőseként közvetlenül Mihail Gorbacsovnak jelentett, és rendszeresen találkozott Andropovval is. Rizskov és Gorbacsov a következő években számos reformintézkedést dolgozott ki, sokszor az Andropov halála után a Szovjetunió első emberévé avanzsált Csernyenko ellenállásával szemben is.

Gorbacsov hatalomra kerülése után először Nyikolaj Tyihonovot választották a Minisztertanács elnökévé, a poszton azonban 1985. szeptember 25-én Rizskov követte, aki ekkoriban még erősen támogatta Gorbacsov reformpolitikáját.

1986. május 2-3. között, a csernobili atomkatasztrófát követően Rizskov Jegor Ligacsovval közösen látogatta meg az erőművet, majd Rizskov utasítására evakuáltak mindenkit annak 30 kilométeres körzetéből (bár utóbb kiderült, hogy ennél jóval nagyobb terület szennyeződött).

Rizskov volt az, aki 1988-ban meggyőzte Gorbacsovot, hogy mondjon le a limuzinjáról, és használja inkább a tömegközlekedést az Örmény SZSZK-ban, amikor az ottani, pusztító erejű földrengés okozta károk felmérésére odaérkeztek. Gorbacsov távozása után Rizskov még maradt, és arra is ígéretet tett, hogy két éven belül újjáépítik Szpitak városát - a katasztrófa kezelése során szerzett népszerűségét pedig utóbb arra használta fel, hogy 1988. július 19-én a Központi Bizottság plénumán élesen bírálja Gorbacsovot. Szpitak azonban nem épült újjá, részben a szovjet gazdaság mélyrepülése miatt.

1990 augusztusában már magas szinten próbálták meggyőzni Gorbacsovot arról, hogy mondassa le Rizskovot, ő azonban tartott tőle, hogy egy ilyen lépéssel magára vonná a Politbüro haragját. Végül 1990. október 19-én az orosz Legfelsőbb Tanács 164:1 arányban, 16 tartózkodás mellett kényszerítette ki Rizskov és kabinetje lemondását - úgy, hogy mindeközben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elsöprő többséggel fogadta el (1532 képviselő támogatásával, 419 ellenző és 44 tartózkodó mellett) Rizskov gazdasági reformtervét, és a parlament interregionális frakciójának bizalmatlansági szavazása is elbukott, 199 képviselő támogatta Rizskov és kabinetje lemondását, 1685 ellene szavazott és 99 tartózkodott.

Rizskovon mindezek ellenére is egyre nagyobb volt a nyomás, egyre többen követelték a lemondását, miközben az Ivan Szilajev által vezetett orosz kormány sem követte már az utasításait.

1990 decemberében Rizskov szívrohamot kapott, felépülése ideje alatt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa feloszlatta a Minisztertanácsot, amelynek helyébe a Miniszteri Kabinet lépett, ennek vezetőjévé Valentyin Pavlovot, Rizskov egykori pénzügyminiszterét ültették.

A hatalomból kiszorított Rizskov szívrohamából felépülve a kommunisták jelöltjeként indult az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság első elnökválasztásán, de csak a második helyen végzett. A választást elsöprő többséggel Borisz Jelcin nyerte.

Rizskov 1995 decemberében függetlenként jutott be az Oroszországi Föderáció Állami Dumájába, vezette a Hatalmat a népnek blokkot, majd az Oroszországi Népi Hazafias Unió hivatalos vezetője lett. Mandátumáról végül 2003. szeptemberében mondott le.

2014. május 17-én Nyikolaj Rizskov felkerült az Európai Unió szankciós listájára, mivel szerepet játszott a Krím Oroszország általi annektálásában: megtiltották számára az uniós országokba való belépést, az EU-ban lévő vagyonát befagyasztották.