Karsai László: Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata
március 01., 15:26
Ungváry: „Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is”
„Nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját” – írja Ungváry Krisztián a Telexen. A történész Karsai László HVG-n megjelent írására reflektált, hogy tágabb történelmi kontextusba helyezze Sulyok Tamás köztársasági elnök állításait.
Az új államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként mondta azt a kolozsvári Krónikának, hogy az apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, főleg azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan nő ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Sulyok azt mondta, az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált. „Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata” – írta Karsai Sulyok apjáról.
Ungváry szerint a fő kérdés, hogy a legfelső közjogi méltóság birtokosa csak tévedett, vagy tudatosan állított valótlant. Szerinte a kijelentések életszerűsége leginkább azon az állításon bírálható el, hogy Sulyok szerint apja tíz éven keresztül illegalitásban élt Magyarországon. „Érdemes ebbe a teljesítménybe belegondolni: az országban tombol a sztálinista terror, de dr. Sulyok László egyfajta Ludas Matyiként tíz éven át túljárt az ostoba ávéhások eszén. Mindezt úgy, hogy nem úgy ment illegalitásba, hogy egy bakonyi vadászkunyhót választott volna magának búvóhelyül, hanem úgy, hogy Kiskunfélegyházára költözött feleségével együtt, és egymás után négy gyermeke is született, akiket ott minden bizonnyal óvodába járattak, majd rendesen beiskoláztak. Beszélgetni kellett a védőnővel, majd el kellett járni szülői értekezletre. Ráadásul feleségét eleve ismerték Kiskunfélegyházán, mivel onnan származott, így tudták róla, hogy férjezett”.
Ez az az elbeszélés, amit a köztársasági elnök el kíván hitetni, írja Ungváry, de szerinte ez életszerűtlen. „Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is. Persze csak abban az esetben, ha abból indulunk ki, hogy az ország első közjogi méltósága rendelkezik azokkal a kognitív képességekkel, amelyek egy átlagembertől is elvárhatóak”.Ungváry ír továbbá arról is, hogy nem maradtak fenn adatok arról, hogy az állambiztonság megfigyelés alatt tartotta volna dr. Sulyok Lászlót, ahogy az sem valószínű, hogy a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel megjelent cikkért halálra ítélték volna, a korban még több éves börtönbüntetést sem lehetett volna kapni érte.