Bár a bemutatót eredetileg 2023-ra tervezték, így a Petőfi 200-emlékévből bőven kifutottunk, de idén márciusra csak elkészült minden idők legdrágább magyar filmje, a Most vagy soha, amit Rákay Philipék 6,1 milliárdos állami támogatásból hoztak össze. Rákay Philip (aki nem szereti, ha Kálmánnak hívják) a forgatás után a 444-nek azt mondta, annyira lekötötték a munkálatok, hogy közben még a Megafon videóit sem nézte.

A Petőfiről szóló film elkészítésére egyébként eredetileg Bereményi Gézát kérték fel, aki Nyáry Krisztián irodalomtörténésszel együtt meg is írta a szinopszist, ami tetszett is a döntéshozóknak. Bereményi a Klubrádióban azt mondta, ezután szóltak nekik, hogy a filmkészítés jogát inkább Rákay Philipnek adták.

Rákay kedden a Hírtv-ben azt mondta:

„Nekünk hazafias kötelességünk volt végre filmet készítenünk Petőfi Sándorról és a márciusi ifjakról, és hadd mondjam azt, hogy hazafias kötelesség elmenni a moziba és megnézni.”

A kormánypárti influenszer/producer abban bízik, hogy Petőfi Sándor azon kevés történelmi alakjaink egyike, aki egyáltalán nem megosztó, és „nélküle nem lenne az a Magyarország ma, amit rajongásig imádunk”. „Abban bízom, hogy kellene, hogy legyenek nemzeti minimumok, kellene, hogy legyenek olyan történeteink, amelyeken nem vitatkozunk, hanem azt mondjuk, hogy kalapot kell emelnünk a hőseink előtt” - mondta. Az Origó természetesen már most annyira lelkesedik az alkotásért, hogy leírták az év mondatát: „Berettyán Nándor - a Nemzeti Színház színművésze - döbbenetesen hasonlít a költőre, bár valójában nem tudjuk, pontosan hogyan nézett ki Petőfi.”

Petőfi életműve talán tényleg nem kifejezetten megosztó, de arról már 100 éve is ment a vita, kinek és hogyan érdemes megemlékeznie róla. Ady Endre például ezt írta erről a vitáról 1910-ben a Nyugatban: „Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével Petőfi ellen. Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítnak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatal ember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha velük él, okvetlenül véresre ver. Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apáca-telepítő mágnás-asszonyok, cifra reverendás papok, s nagyurak galád szolgái jönnek elénk - Petőfivel. És azok, akiket Petőfi még jobban utált: a gyávák, az üres, hazug honfiaskodók és mindenek fölött a rossz írók, a tehetségtelenek.”