Az Országgyűlés elnöke Bugacon, a Kurultajon beszélt arról, hogy a hagyományőrző rendezvényen „mindenki bölcsességet és önbizalmat meríthet”.

A hazájukért harcoló oroszok legalább a mennyországba kerülnek – érvelnek a putyinisták.

A február 15-ére meghirdetett orosz invázió elmaradt, de ez még nem garancia semmire. Azért sem, mert a feszültség fenntartásával az új hidegháborús hősködés összes szereplője jól jár. Pontosabban: majdnem az összes. De mit akarnak az amerikaiak, mit az oroszok, és kinek áll érdekében ez az egész?

Ivan Krasztev politológus szerint a kihalástól való rettegés határozza meg az európai politikát napjainkban. A törésvonalak pedig nem Kelet és Nyugat között, hanem a nagyvárosok és a vidékiek között húzódnak. A hidegháború végével nem a demokrácia, hanem a kapitalizmus győzött. Besúgók már nem kellenek, de a totalitarianizmus és az etnikai konfliktusok veszélyei megmaradtak.

A házelnök szerint „a semmi által homogenizált baloldali, libsi, komcsi neomarxista moslékkoalíció” egyfajta „morális terrort” kíván alkalmazni Európában.

„Az Oroszországra való nyomásgyakorlás korszaka, amely akkor kezdődött el, amikor a Szovjetunió széthullásának folyamata, amelynek folyamán a Nyugat úgy gondolta, hogy Oroszország a zsebében van, visszafordíthatatlanul véget ért” – mondta az orosz külügyminiszter.

A „zsidó” a mai magyar antiszemiták ajkán két dolgot jelent: az egyik az, hogy kiváló, a másik az, hogy elmúlt.

Magyarországon pedig nem meg-, hanem el-.

A két vezető véleménye a nyugati liberális rendszerről és a vallási alapú demokráciáról.

Kb. erről szól az Alapjogokért Központ új, Központinfo című videója.

Itt tart 1956 szelleme, és itt tartanak az EU-s kapcsolataink.

Egy V4-es ifjúsági kutatás szerint a magyarok fiataloknak a legkevésbé fontos a demokrácia. Viszont nagy többségük szerint a Nyugathoz tartozunk, és az EU jó dolog.

Mi történik Magyarországgal, hogyan távolodhattunk el ennyire a nyugati demokratikus úttól? Lehetne ezt csak a politikusokra meg az elitre kenni, most mégsem ezt tesszük. Két részben megnézzük, miért futunk bele néhány évtizedenként újabb és újabb rendszerváltásokba.