Csoda lenne, ha pár év alatt tényleg ellepné az országot a raklapokról árusító orosz diszkontlánc

Április 1-jei hír volt, hogy az orosz érdekeltségű „MERE szupermarket hálózat mostantól Magyarországon is elérhető lesz”, az erről beszámoló Haszon magazin egy, a diszkontlánc potenciális üzleti partnereknek február végén szétküldött email alapján számolt be erről. A levél szerint „az elkövetkező év” során 20 üzletet nyitnának a fővárosban és az agglomerációban, majd három év alatt kétszáz magyarországi üzlet és 700 millió eurós (napi árfolyamon nagyjából 276 milliárd forintos) forgalom elérése a céljuk.

Azt hittem, amikor először felhívott egy kollégám, hogy láttam-e a hírt, hogy ez csak valami áprilisi tréfa. De most már kezdem azt gondolni, hogy nem az – ezt az egyik nagyobb kereskedelmi lánc egy, neve diszkréten kezelését kérő vezetője mondta, amikor megkérdeztem, mit szól a hírhez. Szerinte nagyon furcsa, hogy miközben a kormány kommunikációjában időről időre visszatérő elem, hogy a kiskereskedelmi szektorban is kell egy erős magyar szereplő, a piacon egy orosz befektető jelenik meg. „Több EU-s tagállamban bezártak az oroszok a háború kitörése után, de nem mindegyikben, szóval a szankciós szabályok aligha tiltják, de az üzenete furcsa lenne. Ha jól tudom, a szlovákiai terjeszkedésükből se lett semmi 2022-ben” – mondta a szakember.

Vannak aggályai Kozák Tamásnak, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárának is. „Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk ezt, hogy egyelőre minden Mere-expanzióval kapcsolatos rendelkezésre álló információ sajtóforrásokból származik. Egyfelől azt mondom, hogy minden jó, ami jó a fogyasztónak, ami növeli a választékot. Másfelől közgazdászként viszont úgy gondolom, hogy ebben az üzleti modellben elég nagy piaci, üzleti kockázatok vannak” – reagált az orosz üzletlánc tervezett magyarországi megjelenésének hírére. „Az üzleti modell lényege, hogy a diszkontokhoz képest is adnának egy 20 százalékos árelőnyt. Figyelembe véve, hogy a kiskereskedelemben az árrés átlagos szintje nem éri el a 20 százalékot, nagy kérdés, hogy hosszabb távon is fenntartható jövedelmezőséget hogyan lehet így biztosítani”.

Az biztos, hogy a 2009-es alapítású orosz Szvetofor cégnek – amely székhelye a szibériai Krasznojarszkban van, és amely alapítójának, Szergej Sneijdernek a Forbes szerint 1,4 milliárd dollár a vagyona – igen ambiciózusak a magyarországi tervei. A Lidlnek 197 üzlete és 1193,2 milliárd forintos, azaz 3,14 milliárd eurós forgalma volt 2022-ben, ezzel lett első a Trade Magazin toplistáján (2023-as adatok még nincsenek, de a KSH-tól azt már tudjuk, hogy a kiskereskedelmi forgalom volumene 7,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól). Azaz üzletszámban egyből az éllovassal vennék fel a versenyt az oroszok, mindössze három év alatt.

Kozák Tamás szerint is túlzott ambíció az, hogy három év alatt kihasítsanak maguknak egy csaknem 5 százalékos részesedést a magyarországi kiskereskedelemben. Az élelmiszerek és mindennapi élvezeti cikkek nagyjából 6000-6500 milliárd forintos éves forgalmában ugyanis ekkora részt jelentene az a 700 millió euró körüli forgalom, amiről a Mere a levelében írt. „Ehhez nagyon erős terjeszkedés kell, zöldmezős beruházással ez szinte lehetetlen, bár nincs nálam a bölcsek köve”. Az mindenesetre biztos, hogy komoly pénzügyi piaci kockázatot rejt magában a terjeszkedésük tervezett üteme is.

Kozák Tamás szerint kérdés az is, hogy egy ekkora tervezett boltnyitási hullám hogyan lenne összeegyeztethető azzal, hogy még mindig él a plázastop-törvény – azt felvetésünket, hogy a mai politikai viszonyokat között egy orosz érdekeltségű üzletnek ezzel a problémával aligha kell megbirkóznia, Kozák nem kommentálta –, illetve hogy hol nyitnának ezek a boltok. A magyar kereskedelmi infrastruktúra, tehát az ezer vásárlóra jutó áruházi négyzetméter az európai középmezőnyben van, az ország fizetőképesebb területei az átlagnál jobban ellátottak áruházakkal. A hard diszkont árazás miatt nyilván vonzó lehet a kevésbé fizetőképes régiókban, de kérdéses, hogy ott akár ezt az egy boltra jutó viszonylag alacsony forgalmi értéket is el tudják-e érni.

A táblázatban a Meréhez hasonlóan hard diszkont üzletláncok 2022-es teljesítményét és az oroszok terveit tüntettük fel. Látszik, hogy az egy üzletre jutó bevételük jócskán elmaradna a többi diszkonttól, de ez nem véletlen: a már említett levélben azt írták, hogy áraik az átlagos piaci árnál húsz százalékkal alacsonyabbak lesznek. Az egy üzletre jutó árbevétel tavalyelőtt több mint hatmilliárd forint volt a Lidlnél, a Mere terveiből kalkulált összeg kevesebb, mint negyede lenne. Nem csoda, hogy a tervezett 700 millió eurós forgalom viszont a Trade Magazin toplistáján csak a top10-be jutásra lenne elég – tavalyelőtt a 9. helyezett Auchannak 1,14 milliárd eurós volt a forgalma –, ez szintén azt jelzi, hogy extrém alacsony árakkal kalkulálnak.

Ami az üzletpolitikát és a már működő Mere-boltokról készült fotókat elnézve nem is meglepő. Raktárakra emlékeztető csarnokban működő áruházak, ahol földön vagy ipari polcrendszerek között elhelyezett raklapokról kínálják, gyakran nagy kiszerelésben az árucikkeket. Ez a magyarországi terjeszkedésben azért jelenthet problémát, mert a magyar vásárlói felmérések szerint bár továbbra is az ár a legfontosabb szempont, de a termékminőség és a vásárlási körülmények is egyre fontosabbak a vevőknek – veti fel Kozák Tamás. „Egy-egy nagybevásárlásra elmegy talán még az ember egy raktárboltba, de azért a napi rendszeres bevásárlásait aligha van kedve raklapok között, raktárcsarnok-szerű helyeken intézni”.

Márpedig a Merékben erre lehet felkészülni. Csak néhány a Google Mapsen véletlenszerűen talált fotó az üzletek portáljáról és belsejéről: