„A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt” – mondta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján az Országgyűlésben Sulyok Tamás köztársasági elnök.

Az állami megemlékezésen tartott beszédében a köztársasági elnök kitért apja nemzetiszocialista múltjára is.

„Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam” – mondta a köztársasági elnök magyarországi zsidó vezetők és más meghívottak előtt az Országgyűlés Felsőházában.

Április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a zsidóság gettósítása Kárpátalján, Kassán és Szabolcsban. Néhány héten belül szinte a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták, az akkori államterületen élt 850 ezer magyar zsidó közül 550-600 ezren haltak meg a holokausztban.

A magyarországi holokauszt nyolcvanadik évfordulójának országgyűlési megemlékezését kimondatlanul is meghatározta, hogy a köszöntőbeszédet tartó köztársasági elnök családtörténetéről az elmúlt hetekben derült ki, hogy az nem felelt meg teljesen annak, amiről korábban nyilvánosan beszélt. Sulyok Tamás ebből alkotmánybíróként a demokratikus hagyományokat emelte ki, apjáról, Sulyok Lászlóról akkor azt mondta, hogy csak egy személyes bosszú miatt üldözték. Azóta kiderült, hogy a köztársasági elnök apja az egyik nemzetiszocialista párt megyei vezetője volt, toborzó cikkben ünnepelte a német megszállást és zsidóktól elvett ingatlant igényelt ki németbarát, szélsőjobboldali pártjának. Karsai László történész szerint „az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata”.

Az 1944-es dokumentumok nyilvánosságra hozatala után Sulyok Tamás nemtelen támadásról beszélt, és továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy apja hazafias, filoszemita, zsidóbarát ember volt.

A holokauszt emléknapján, szerdán azonban a köztársasági elnök már más hangot ütött meg. „Egy nemzet önbecsülésén múlik, hogy tekint a múltjára”, nem tagadhatja meg, azt, de az öntisztulás lehetőségét sem – mondta beszédében a köztársasági elnök, amit a társadalmi emlékezet mellett akár apja múltjával való számvetésnek, és persze lezárási igénynek is lehetett érteni.

„Hiszem, hogy szitokszavak, egymás Janus-arcú méricskélése helyett jóra, egymás elfogadására születtünk” – fogalmazott Sulyok, majd röviden apja történetére is kitért. „Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai. Ma sem tudom már kérdezni” – mondta a negyven éve halott apjáról, azt hangsúlyozva, hogy apja nemzedékében többnyire hallgatni igyekeztek a múltról.

„Tizenkét évvel a holokauszt után születtem, a családban azt hallottam, hogy mi soha senkinek nem ártottunk, nem voltak ellenségeink” – emlékezett vissza. Sulyok Tamás azt mondta, csak abból tud kiindulni, amilyennek apját megismerte, ez alapján pedig úgy képzeli, hogy „1945-ben szembesülhetett azzal a rémséggel, amit a holokauszt jelentett, és egy világ dőlhetett össze benne”. A köztársasági elnök a beszéde végén „a személyes múltját is vállalva” hajtott fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt.

Sulyok köszöntője után Jichák Herzog izraeli elnök videóüzenete következett, amiben az izraeli államfő a háláját hangsúlyozta, amiért „a magyar kormány teljes felelősséget vállalt a nácikkal való magyar kollaborációért”, valamint az Izrael melletti kiállásáért, és azért, hogy „Magyarország antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia politikája egyértelmű üzenet, biztonságot ad a magyarországi zsidóknak”.

A megemlékezést a magyarországi zsidóság képviselőinek beszédei zárták. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke azt emelte ki, hogy a mai nemzedékek nem felelősök a felmenőik tetteiért, „de minden magyar felelős azért, hogy a múlt rémségei soha, semmilyen körülmények között ne ismétlődhessenek meg, és felelős azért, hogy tanuljon a történelemből”.