Steinbach József az új zsinati lelkészi elnök székfoglaló beszédében üzent azoknak, akik felrótták a református egyháznak a hallgatást a kegyelmi botrány kirobbanása után.

„Vannak tehát olyan idők, amikor többet kell hallgatni, és csak csendben, tenni a magunk dolgát, a magunk helyén, ezzel mégis az Isten országát építve” – mondta. – Vannak olyanok, akik kényelmetlenül érzik magukat a csendben. Mindannyian egyre inkább egy olyan kultúrának vagyunk a gyermekei, amely mindent a nyilvánosság elé visz, amelyben mindenki mindenről megállás nélkül beszélhet. Egy ilyen kultúra gyanúval kezeli a hallgatást, és azt érzi, hogy neki mindenkor és mindenképpen szólnia kell.”

Steinbach az elmúlt hónapok történéseiről szólva elmondta, hogy hiszi, Isten a javukra fordítja a keserűséget. Az egyházukban elfogadhatatlan bármiféle bántalmazás.

A beszédében reagált arra a vádra, hogy a Fidesz kormányzása és Balog Zoltán minisztersége alatt a korábbinál jóval több pénzt kaptak óvodákra, iskolákra, idősotthonokra, de akár fizetésekre is. Azt mondta, a gyülekezetét mindig „hálás adakozásból fakadó önfenntartásra” buzdította, ugyanakkor „az egyházak túlnyomórészt közfeladatok ellátására kaptak támogatást, közoktatási és szociális infrastruktúráik rendbehozatalára, valamint templomaik megújítására, amelyek a településképeink és a keresztyén örökségünk részei.”

Steinbach így folytatta:

„Az egyházaktól egykor elvett ingatlanokat romokban vettük vissza a kilencvenes években. A közfeladatok ellátására azokat a támogatásokat kapjuk, amelyeket minden más intézmény is megkap. Óvodáink, iskoláink áldássá lettek, szociális intézményeinkbe százas nagyságrendű a várólista, gyülekezeteink egy-egy település közösségi életének szerves részei.”

Megköszönte az elmúlt harminc évben a zsinati lelkészi elnöki posztot betöltő elődeinek, így Balog Zoltánnak a munkáját.

Balog időszakáról – „az utóbbi három év lendülete” – elmondta: „Nagy kérdés, hogy miként vehet részt az egyház a közéletben, hogy hiteles és egyetemes prófétai, tanítói, lelkigondozó és evangélizáló szolgálata ne sérüljön.”

Úgy tűnik, ez szerinte nem sérült, hiszen így folytatta: „Hálát adunk tehát az elmúlt három és fél év lelkiségért, Igére figyelő és imádkozó kegyességéért. Hálát adunk azért az egységért, amit ebben az időszakban az Zsinati Elnökségi Tanácsban megéltünk. Mindent és mindenkit megmozgató folyamatok indultak el. Sokan talán meg is ijedtünk ezektől, magától a tempótól is?”

Az eredmények felsorolása után a hitélet stabilizálásról beszélt, azt kérte, ne bántsák tovább őket. „Hagyjanak minket szolgálni; bocsássanak meg azok, akiket megbántottunk, engedjék jóvátenni; más felekezetek adjanak testvérkezet.”

A református egyházon belüli elégedetlenségről, Balog Zoltán hatalomtechnikai játszmáiról, az állam és az egyház megengedhetetlenül közel kerüléséről, a reformátusok anyagi függőségéről itt írtunk.