Korrekt vagy inkább könnyű volt a középszintű matekérettségi, de aki csak bemagolta az anyagot, vagy nem tanították meg neki az összefüggéseket, megszenvedhetett vele – mondta a 444-nek Sipos Anna magán matektanár, a Matekflow alapítója. Sok változást harangoztak be az érettségivel kapcsolatban, Sipos szerint ennek lett a vége a korábbiaknál egyszerűbb feladatsor.

Úgy látja, semmivel nem lőttek a középiskolai tananyag fölé, sőt kevesebbet is kértek számon, mint szokás.

„Nem kérdezték a szögfüggvényeket – ami a mindennapokban is praktikus tudás, például egy lakásfelújításnál –, illetve a sinus-cosinus tételt sem, holott ezek benne szoktak lenni az érettségiben.”

Az egyenletből is könnyű fajtát kaptak a diákok, olyat, amit már az általános iskolában is tanulnak, ezt Sipos Anna szintén furcsállta, ennél nehezebb feladatokat is el tudott volna képzelni.

A kettest kis tanulással szerinte könnyű volt elérni (akár egy ügyes általános iskolás is átmehetett volna a vizsgán), a 90 százalék feletti eredményért viszont ugyanúgy meg kellett dolgozni, mint máskor. Az első és a második feladatsorban is voltak példák, amelyeken kicsit gondolkodni kellett, és ha valaki reflexből válaszolt, hibázhatott.

„Ezeket lehet trükkös feladatoknak is nevezni, de szerintem arra is szükség van egy érettségin, hogy a diákok gondolkodjanak, ne csak a bebiflázott képleteket adják vissza.”

Az első feladatsorban 12 kérdésre kell válaszolni, 45 perc alatt. Ezek lényegében villámkérdések, amelyek egy-egy képlettel megoldhatók, viszont sok gondolkodásra nincs idő. Ez szinte a teljes középiskolai tananyagot lefedte, minden témakörből kaptak kérdéseket az érettségizők, de Sipos szerint reálisan teljesíthető volt a feladatsor.

„Tempózni kellett, ez benne a kihívás. A felkészülés során külön be kell gyakorolni, hogy a diák gyorsan tudjon váltani a különböző feladattípusok között. Ugyan lehet használni számológépet és függvénytáblát, de tudnia kell, mit hol keressen, az érettségin már nincs idő arra, hogy azon gondolkodjon, miről is szól a feladat, vagy mi lehet a képlet. Egy-egy összefüggésre van idő csak rákeresni.”

A geometriai, kombinatorikai feladatok hozták a középiskolai szintet, a szövegértésre szokás szerint figyelni kellett, a mértékegységváltással is tisztában kellett lenniük a diákoknak, de Sipos Anna azt vette észre, most nem kértek két tizedesjegyes megoldásokat, amit sok diák – akár csak figyelmetlenségből – elronthat. A beharangozott újdonság – az úgynevezett sodrófadiagram – megjelent az érettségiben, de nem nekik kellett felrajzolniuk, csak értelmezni az adatokat.

Az utolsó három feladatból egy szabadon választottat kihagyhattak a diákok, ezek érték a legtöbb pontot, következésképpen ezek is voltak a legnehezebbek. Nem is a feladatok önmagukban, hanem az, hogy kicsit mélyebben kellett tudni minden témát – a függvényeken át a valószínűségszámításig.

„Ezeknél a feladatoknál az a kulcs, hogy a diákok ne külön képletben, hanem összefüggésekben gondolkodjanak.”

Persze kérdés, hogy erre mennyire készít fel az iskola. Sipos Anna szerint sokszor jogos a kritika, hogy nem erre készítik fel a diákokat, sok helyen magolás lett a matekból, és keveset beszélnek az összefüggésekről. „Keveset használja a diák a saját eszét a feladatmegoldáshoz, és mivel nincs hozzászokva, nehéznek találhatja az érettségit, nyakatekertnek érezheti az egyes feladatokat.”

Sipos Anna úgy látja, a matekérettségi célja alapvetően mégis a gondolkodási és problémamegoldási készségek mérése. Összeszámolta, hogy a keddi vizsgán a gondolkodást igénylő és a magolós/mechanikus feladatok aránya nagyjából fele-fele volt.

A diákok hétfőn írták a magyarérettségit, amitől a legjobban tartottak, szerdán a történelemmel folytatják. Utóbbit is szaktanár fogja értékelni a 444-en.

Címlapi fotó: Ruprech Judit/MTI/MTVA