„Remélem, elkerülhető az atomháború” – mondja a gigantikus méretű kormányzati propagandabirodalom egyik jelentéktelen lapjának címlapján és az azt reklámozó óriásplakátokon Nógrádi elvtárs, a párt és a kormány biztonságpolitikai etceterája. 2024 májusát írjuk. Moszkva több mint két éve indított háborús agressziót Ukrajna ellen, amely az egész nyugati világ – mínusz Magyarország – támogatásával küzd a szabadságáért.

A magyar kormány közben békepártinak álcázott Moszkva-párti politikát folytat, Szijjártó „Lavrov Barátom” Péter felelős külügyminiszterként a kormánymédia bulvárlapja szerint arról beszél, hogy a NATO átlépte a vörös vonalat – az a NATO, igen, amelynek mi is tagjai vagyunk. Ezzel párhuzamosan a Rogán Antal irányította kormányzati kommunikációban, a párt és kormány propagandakiadványaiban békepártinak álcázott kampányban riogatnak az atomháború és a világháború veszélyével. A Nyugatot vádolják háborús pszichózissal, miközben ők maguk gerjesztik a háborús pszichózist, néha még ennyi évnyi NER után is meghökkentő mélységbe süllyedve. Csak egy véletlenszerű válogatás az elmúlt napokból, találomra kiválogatott kormánylapok címeiből:

• Amerikában is tudják, drámai közelségbe került az atomháború
• Szakértő: Egy NATO–Oroszország háború esetén ezek lesznek a legfőbb célpontok
• Európa egyre közelebb kerül egy nukleáris háborúhoz
• Zelenszkij hisztérikusan követeli, hogy robbantsák ki a világháborút
• Drámai közelségbe került a III. világháború, és onnan egy lépés az atomháború
• Menczer Tamás: A választáson az atomháborús pszichózis közepette a tét nem más mint az életünk

A Magyar Péter-jelenségre reagálni képtelen kormányzati propaganda láthatóan tehát a szürreális végletekig tekerte a háborús hisztimétert. Pont úgy, ahogyan 1950-ben a Rákosi Mátyásék kézi vezérelte pártlap, a Szabad Nép tette. Jöjjön néhány idézet hátborzongató hasonlóságokkal: a háborús uszító Nyugat hibáztatása, washingtoni parancsok, strasbourgi bábok, a magyar emberek millióinak tevékeny akarata, közös ereje.

„Országunkat affelé a rettenetes katasztrófa felé sodorják, amelyet a harmadik világháború, az atomháború jelentene.” (1950. július 28.)

„Csuhas elvtárs beszél, a párttitkár. Arról, milyen lenne az atomháború, s aztán arról, milyen erőnk van ahhoz, hogy megakadályozzuk az imperialisták esztelen pusztítását.” (1950. május 3.)

„Milliók állandó és tevékeny részvétele ebben a békeharcban legyen az ítélet az atomháború papjai és hirdetői felett” (1950. május 14.)

„Valóságos népmozgalom lett a béke védelme, amelybe bekapcsolódtak a nyugati övezetben élő nők is. Adenauer úrék washingtoni parancsra nem engedték meg az aláírásgyűjtést, ám a békeharc előtt nincs határ (...) abban a harcban, amelyet a világ népei az atomháború gyilkos előkészítői, a háborús uszító imperialisták ellen vívnak.” (1950. május 18.)

„A Strasbourgban ülésező úgynevezett »európai parlament« bábfigurái az USA urainak sugalmazására uszítanak Nyugat-Európa felfegyverzése mellett.” (1950. augusztus 15.)

„Az USA-hoz intézett szovjet tiltakozó jegyzék erélyes és nyugodt hangja, a sztálini diplomácia hangja nélkül a világ már belesodródott volna az atomháborúba.” (1950. október 13.)

A lista természetesen nem teljes, ahogy a mostani kormánypropaganda címeiből összeállított sem. Nekünk talán annyiban szerencsénk van, hogy június 9-én, kevesebb mint egy hónap múlva választás, azután kicsit talán kevesebb lesz a kormánymédiában a háborús hiszti, és talán kicsit több az Origo gyönyörű főszerkesztőjének tökéletes alakjáról szóló esztétikai esszé.

Illusztráció: Kiss Bence