Gyurcsány minden eddiginél keményebben szállt bele Magyar Péterbe
Néhány napja téma a Fidesz-médiában, hogy Magyar Péter „egyik legközelebbi munkatársa” gazdasági bűncselekmények, konkrétan piramisjáték szervezése miatt éveket ült fegyházban; ráadásul ez a „legközelebbi munkatárs” egyben a barátnője anyja. Ezek után feltűnő lehet, hogy Gyurcsány Ferenc a Magyar Péternek szentelt legújabb posztjában történetesen egy piramisjátékos hasonlat bukkant fel többször is, bár elemelkedve konkrét gazdasági bűncselekményektől. Persze lehet, hogy mindez csak véletlen.
És persze ettől függetlenül Gyurcsány szavainak egy része minimum találó. Másik része viszont inkább érthetetlen. De a szavak már csak ilyenek.
Mindenesetre a posztban Gyurcsány, az ellenzék (eddigi?) vezető erejének vezetője nem először foglalkozik az ellenzék vezető erejének vezetője státuszra törő Magyar Péterrel, de minden eddiginél sarkosabban fogalmaz. Ahogy egy jó versből sem lehet az Egészet csorbítva – sőt, nem szabad – egyes részleteket, mondatokat kirángatni, úgy Gyurcsányéból is nagyon nehéz (Ferencről, a költőről itt írtunk mélyebben), de megkísérlem némileg lerövidítve végigvinni a gondolatmenetet, illetve azok leágazásait:
- Nem tudni, Magyar jött-e, vagy küldték, és a választásig már nem is fog kiderülni, bezzeg aztán. (És ha majd megismerjük, milyen ember Magyar Péter, „az eddigiek alapján biztos vagyok benne, hogy nem lesz benne köszönet”).
- Amerikai kutatók (ld: brit tudósok) vizsgálták, hogy az ima segíti-e a gyógyulást. Hárommillió dollárral később megállapították, hogy nem.
- Megint lebukott egy piramisjáték-szervező, olyan csaló, aki „minden elképzelhetőnél magasabb hozamot ígért”, aztán „se pénz, se remény”.
- Csodák állítólag vannak, de olyan ritkán, hogy nincsenek. A politikában pláne.
- Magyar Péter a csodaváróknak szervez politikai piramisjátékot, imával akar gyógyítani.
- Közben nemrég még hitt ennek a hatalomnak, szolgálta ezt a hatalmat. Azt, amely „másfél évtizede próbálja az országot éber kómában tartani”. Magyar Pétert „hite, lelke, magánélete, pénztárcája, kinevezéseinek és megbízásainak sora mind Orbánhoz és rendszeréhez kötötte. Két hónapja még onnan kapott fizetést”.
Ezek után Gyurcsány maga próbálja megfejteni, kicsoda Magyar. „Naiv hitember? Titkokat rejtő csodaférfi? Tehetséges csaló? Ki tudja?” Amit tudunk, mondja, az az, hogy „soha nem vezetett politikai közösséget, se nagyot, se kicsit”, hogy közössége most sincs, a politikustársait rejtegeti, a tanácsadóiról és a szakértőiről semmi nem tudunk, és közösség helyett csak „őszintén lelkes, zászlót lobogtató, hittel és várakozással teli tömeg” áll mögötte. (Mondjuk ez az ellenzék mai állapotát nézve nem is olyan kevés.)
Gyurcsány szerint Magyar hozomra dolgozik (naná, de melyik politikus nem?), Gyurcsány finom utalása szerint Magyar nárcisztikus (naná, de melyik politikus nem?), és egy ironikus monológot is Magyar szájába ad arról, hogyan lett Orbánt szolgáló NER-katonából Orbán kritikusa, és felbukkan az írásban egy Trump-hasonlat is.