Valter tavasza – 2024

sport
május 28., 17:37

Ha 2022 augusztusában, amikor a világ legjobb kerékpárcsapatához igazolt, valaki megígéri Valter Attilának, hogy a 2024-es Giro d’Italián ő lesz a Jumbo-Visma legjobbja összetettben, talán még fizetést sem kér a következő két évre. A vasárnap véget ért Girót Valter a 22. helyen zárta, egy teljes órával megelőzve a most már Visma-Lease a Bike néven működő csapat következő versenyzőjét. Egy évvel tavalyi cikkünk után ismét itt az ideje végigvenni, hol tart a legjobb magyar bringás karrierje.

Tavaly sem véletlenül csináltuk meg a Valter-összegzést a tavaszi szezon végén: a versenynaptárát elnézve látszott, hogy akkor történnek majd az izgalmas dolgok. Ez így is lett, de azért érdemes néhány sorban végigfutni a 2023-as szezon második felén is.

  • Valter a tavaszi egynaposok végére saját bevallása szerint is teljesen elkészült az erejével, így a Liege–Bastogne–Liege után több mint egy hónap pihenő/edzés következett.
  • Nyáron két többnapos verseny, a norvég kör és a Dauphiné után ahogy illik, megnyerte a magyar bajnokságon az országúti és az időméréses versenyt is. Sajnos még mindig Valter az egyetlen magyar, aki a profi kerékpárosok közt a legmagasabb szinten tekerhet.
  • Újabb másfél hónap pihenés/edzés után bemelegítésnek a Vuelta a Burgos következett, majd az igazán nagy falat: a Jumbótól megkapta a lehetőséget az indulásra egy háromhetesen, a Vuelta a Españán. Itt hasznos segítője volt a példátlan módon a teljes dobogót befoglaló csapatkapitányoknak, Sepp Kussnak, Vingegaardnak és Roglicnak.
  • A szezon utolsó versenyei az olasz egynaposok voltak, ezek közül a messze legfontosabbat, a Lombardiát a tisztességes 22. helyen zárta.

Összességében Valter első éve a Jumbónál jól sikerült. Ahogy azt a tavalyi cikkben elemeztük, voltak hibái is, de semmi olyan, ami egy, a legmélyebb vízbe bedobott, még mindig fiatal bringástól ne lehetne elfogadható. Minden magyar bringadrukker felfokozott érdeklődéssel várhatta, hogy Valter mire lesz képes 2024-ben 25 évesen, mennyivel tud feljebb lépni a Visma és úgy általában a kerékpársport ranglétráján.

Valter Attila a Tirreno-Adriatico egyenkénti időméréses szakaszán március 4-én
photo_camera Valter Attila a Tirreno-Adriatico egyenkénti időméréses szakaszán március 4-én Fotó: DIRK WAEM/Belga via AFP

Valtertől függetlenül is volt miért várni 2024-et, mert reális esély volt egy bringatörténelmi szezonra, amelynek versenyein, akár egy- akár többnaposokról van szó, egy különösen tehetséges kerékpáros-generáció legjobbjai csapnak össze. Voltak is tavasszal jó versenyek, de pont a tűzijáték, a legnagyobbak az utolsó méterekig izgalmas küzdelmei teljesen elmaradtak.

Elsősorban azért, mert az eltérő versenynaptáraknak és a peches baleseteknek köszönhetően a legnagyobbak nagy versenyen össze sem csaptak. Ennek eredményeként két bringás, Mathieu van der Poel és Tadej Pogacar olyan nyomasztó fölénnyel nyertek meg gyakorlatilag mindent, amin elindultak, hogy jóval a cél előtt ki lehetett kapcsolni a tévéközvetítést.

A szlovén Pogacar a Strade Bianchén 81 kilométerrel a befutó előtt hagyott ott mindenkit, a holland Van der Poel a flandriai körön 45, a Paris-Roubaix-n 60 kilométerrel a cél előtt támadott. És még ezek sem voltak olyan nyomasztó versenyek, mint az idei Giro, ami előtt pontosan lehetett tudni, hogy csak egyetlen ember nyerheti, aztán Pogacar már az első héten el is döntötte az egészet, majd a római befutóig mosolyogva tekerve akkora előnnyel nyerte az összetettet, amilyenre 1965 óta nem volt példa.

Lehet, hogy a nyári Tour de France-on végül mégis megkapjuk, amit szeretnénk, de legalább ennyire reális forgatókönyv, hogy azt is percekkel nyeri Pogacar, miután kiderül, hogy Evenpoelnak igenis sok a három hét, Roglic túl öreg, a kétszeres címvédő Jonas Vingegaard pedig nem épült fel teljesen a borzalmas áprilisi esés után, amiben a világ legjobb bringásai közül többen is összetörték magukat.

2024 tavasza nemcsak az elmaradt nagy ütközetekről, hanem a hatalmas bukásokról is emlékezetes marad. Az esés, sőt a nagyon csúnya esés mindig része volt ennek a sportnak, de olyanra rég nem volt példa, hogy néhány hét alatt a legjobb bringások java törje össze magát csúnyán. A sok esésre egyébként több magyarázat van. A mezőny egyre fiatalabb és tapasztalatlanabb. A tempó egyre gyorsabb. A folyamatos rádió-összeköttetés a csapatkocsik és a versenyzők közt azt eredményezi, hogy mindenki ugyanabban a másodpercben akarja ugyanazt csinálni. És van, aki szerint nem is aránytalanul sok az esés, csak az ezekben sérült nagy nevek miatt többen rágódnak ezen. Az viszont tény, hogy a Vismának a tavaszi szezonját teljesen tönkrevágta, amikor egy héten belül legjobb egynapos versenyzőjük, a belga Wout van Aert, majd a legjobb többnapos-specialistájuk, a dán Vingegaard is csúnyán összetörte magát.

Az esések következtében a néhány hónappal korábban még verhetetlennek tűnő Visma hirtelen középcsapattá vált, és ez alapvetően befolyásolta Valter tavaszi céljait, teljesítményét is. A sárga mezes holland csapat 2023-ban még arra a csodára volt képes, hogy a három háromhetest három különböző versenyzővel (Giro: Roglic, Tour: Vingegaard, Vuelta: Kuss) nyerje meg, 2024 elején viszont már nagyon messze jártak ettől. A korábban egyeduralkodó Visma ma már csak ötödik a csapatok világranglistáján, kilométerekre Pogacar UAE-Team Emiratesétől.

A visszacsúszásról nemcsak az esések tehetnek, hanem az is, hogy a Visma kevésbé peches versenyzői sem igazán hozták idén az eredményeket. Roglic tavaly szezon végén távozott, a helyére érkező Cian Uijtdebroeks pedig még nem tudott bizonyítani. A fiatal sprinter, Olav Kooij nyerte a csapat egyetlen szakaszát a Girón, de ő is messze van még a műfaj legjobbjaitól. Az eredményeket a csapat második vonalának kellett volna hoznia – ideértve Valter Attilát is.

Valter Attila mögött csapatfőnöke, Jonas Vingegaard előtt a Tirreno-Adriaticón, március 5-én
photo_camera Valter Attila csapatkapitánya, Jonas Vingegaard előtt a Tirreno-Adriaticón, március 5-én Fotó: DIRK WAEM/BELGA via Reuters Connect

A magyar bringás idén teljesen más versenynaptárnak vágott neki, mint első vismás évében. Míg tavaly május végéig mindössze 22 versenynapja volt, idén kétszer annyiszor, egészen pontosan 44-szor állt rajthoz. Ez szokatlanul nagy ugrás, és mindenképpen jelzi, hogy a Vismánál, ahol a modern bringasport követelményeinek megfelelően a versenyzők minden életfunkciójának minden másodpercét elemzik, érettnek látták a magyart a fejlődésre.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!