Bayer Zsolt: Az ellenzék nyugatról idehozná a hörcsögtoszókat, akkor inkább irány Mongólia

Nem tudom megvan-e önöknek az, amikor Bayer Zsolt éppen nem idegben van, hanem pont ellenkezőleg, párás tekintettel, önmagától is picit elérzékenyülve a távolba néz, mélyet sóhajt, hosszan ízlelgetve forgatja a szájában a szirupos szavakat, majd búgó hangon, elmerengve megidézi az elmúlt idők szépségeit, hogy utána annál nagyobb indulattal törjön ki belőle a jelen világ mérhetetlen gyűlölete?

A csütörtök este Balatonalmádiban megrendezett fideszes választási fórumon pontosan ebben a jól ismert modorban kezdett bele Európa bukásáról tartott példabeszédébe: „Emlékezzenek vissza! Megvan még, amikor a nyolcvanas évek kedd estéin kiürült az ország, mert kezdődött A fekete-erdei klinika? Ültünk, és nem azért bámultuk csorgó nyállal, mert annyira jó volt, hanem mert a Pillangó utcai lakótelepre így beköszönt az NSZK. Megvan még? Brinkmann professzor úr, Fekete-erdő, az a kisváros? Enni lehetett a földről. Tisztaság. Halkan brummogtak a Merdzsók, meg a Bömbik, a balkonokról omlott le a muskátli. Rettegve mondom ki, de csak a nosztalgia végett: mindenki fehér volt, mindenki németül beszélt. Minden pasi nőt akart, és minden nő pasira hajtott.”

Utoljára talán csak Erdélyi József koszorús költőnk tudta ilyen megejtő, lírai formába önteni a fajelméletet:

„Így is lehet, lám, zsidók nélkül;

így is szép, szebb a Dunapart:

népesebb bár, halkabb…

E tájkép nem feledte el a magyart.

Mintha ezt várta volna vissza,

ezt a jogos gazdát, urat,

ki oly nagyságos, méltóságos,

mint a Duna a Vár alatt.”

Bayer Zsoltot Almádi polgármestere, Fabó Péter hívta meg a helyi Pannonia Kulturális Központba, hogy barátkozzanak és kampányoljanak a Fidesz mellett. A meglepetésvendég Kontrát Károly volt belügyi államtitkár volt, aki rendőrnyelven igyekezte ellenpontozni a fideszes trubadúr merengéseit. Meglepetésemre a közönség sorai foghíjasak voltak, és a jelentős részben idősekből álló közönség ritkán jött tűzbe a rutinból hozott haknitól. Tényleg csak a legkreatívabb buzizásoknál remegett meg a hőségtől megnehezedett levegő. Pedig egyáltalán nem volt rossz a show: Európa és a nyugat hanyatlása volt az est fő témája! Így jött szóba a Fekete-erdő is. Ott hagytuk, abba, hogy Bayer fiatalkorában a vasfüggöny túloldalán még fehér bőrű Brinkmann professzorok, hetero Udók és alázatos Elke nővérek idilli boldogságban tengették életüket. Ellenben mi van most – tört ki a showmanből a keserűség –, kutyajelmezbe öltözött férfiak szivárványos zászlóval tüntetnek a jogaikért a Berlin Hauptbahnhofnál.

„Azon töprengek, hogy mit akarnak. Oltsuk be őket szopornyica ellen? És innen még hova? Jövő héten kik fognak kimenni a főpályaudvarra, a hörcsögtoszók? Hol van ennek a vége? Megsúgom, sehol. Majd jönnek a vérfertőzők, akik szerelmesek az anyjukba. Ez egy ilyen világ. A mi szeretve tisztelt ellenzékünk, kivétel nélkül mindegyik, azzal kezdi, hogy ha majd ők jönnek, ők végre elhozzák ide nekünk a felvilágosult, modern, csodálatos mai Európát. Ez az egy, amiben nem hazudnak. Ti pedig kérdezzétek meg saját magatoktól, ez tényleg az az Európa, ahová negyven éve csorgó nyállal vágyakoztunk? Ha nekem valaki '82-ben azt mondja, hogy 30 év múlva kutyák fognak tüntetni Berlinben a jogaikért, és ez lesz a menü, azt mondom, hogy hát menjünk inkább Mongóliába.”

Kontrát Károlynak egy meglehetősen háborúpárti gondolat jutott eszébe a nyugati világról: „1956-ban az akkori Amerika volt olyan helyzetben, hogy megvédhetett volna bennünket, csak valamiért úgy érezték az akkori amerikai vezetők, hogy nem érdemes az oroszokkal konfliktust vállalni, és ez egy óriási csalódás volt. A magyar szabadságharcot eltiporták.”