Bedőltem a hisztero-balos propagandának, és azt hittem, hogy a Békemenet az orbánista tömeg Moszkva-párti békefesztiválja lesz. Ezért úgy is indultam neki szombaton délben, mintha konkrét békefesztiválra mennék. Vagyis az orosz zászló színeibe öltöztem, a fejembe nyomtam a partikalapomat, övbújtatómra ivóvizes kulacsot csatoltam, miközben az ereimben úgy lüktetett a Szeretet és a Béke, hogy ha meglátom Rogán Antalt, úgy simogattam volna, mint egy rosszcsont kiscicát.
A Parlamentnél terveztem becsatlakozni a menetbe, pár száz nénivel és bácsival együtt. A párás hőségben egyszerre voltunk kénytelenek szembesülni azzal, hogy csak a kiindulási ponton, a Lánchíd hídfőjénél tudjuk ezt megtenni, mert a Békemenet útvonala végig le van kordonozva. Aki azt hitte, hogy az orbánista nénik sótlan, ájtatoskodó, mindent szótlanul benyelő szentfazekak, annak jó nagyot tágulhatott a látóköre, mert a legkitartóbb nénik változatlan hangerővel szitkozódták végig a bő kilométeres sétát. A legtöbb kígyóvállú libsi és nem kevés technikailag képzetlen rézfúvós már itt kidőlt volna!
De minden felvezetésnek vége szakad egyszer, és délután egy után pár perccel már ott főttem a tömeg közepén egy irtó menő outfitet villantó bácsi mögött.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!