A múlt hónapban Nigel Farage azt mondta, nem fog indulni az általános választásokon, inkább „segíteni fog a népi kampányban” a korábbi amerikai elnök, Donald Trump újraválasztásáért. Most viszont azt állítja, amikor a választók megkérdezték, hogy miért nem indul a választáson, azt mondta, hogy „logikus, racionális okokat” mondott, de annyit kérdezték, hogy a hétvégén meggondolta magát.
Farage három évtizeden át a brit politika bomlasztó alakja volt, aki az apró euroszkeptikus mozgalmat olyan sikeressé tette, hogy az ország 2016-ban az Európai Unióból való kilépés mellett szavazott.
Farage 2018-ban csatlakozott az alakulóban lévő Reform UK párthoz, ami azóta a legtöbb országos felmérésben 10 százalék körüli értékre nőtt, amit a bevándorlással és a Konzervatív Párt kormányával szembeni ellenállása erősített meg.
Az ország választási rendszere miatt a kisebb pártok gyakran küzdenek azzal, hogy országos támogatottságukat parlamenti mandátumokra váltsák át. A probléma Farage korábbi pártját, a UKIP-et is sújtotta, ami annak ellenére, hogy a 2015-ös parlamenti választásokon a szavazatok 12,6 százalékát szerezte meg, csak egy mandátumot szerzett. Farage szerint a Reform UK „milliókkal” több szavazatot kíván szerezni, mint amennyit a UKIP szerzett, és a pártot az Egyesült Királyság hivatalos ellenzékévé tenné.
Farage jelölése többet árthat a Konzervatív Pártnak, mint amennyit használ a Reform UK-nek: a konzervatívok a bevándorlás visszaszorításának ígéretével próbálták megszólítani a jobboldali szavazókat, a legszembetűnőbb módon azzal, hogy megpróbálták a menedékkérőket Ruandába küldeni. De a Reform UK két évnyi próbálkozás után azzal vádolja a konzervatívokat, hogy nem sikerült a kemény retorikát eredményekre váltaniuk, mivel a bevándorlás tovább nő.
A konzervatívok – akik a legtöbb felmérésben több mint 20 százalékponttal vannak az ellenzéki Munkáspárt mögött – most azzal a kilátással néznek szembe, hogy a Reform UK miatt még több szavazatot veszítenek. Bár nem biztos, hogy a Reform néhány mandátumnál többet nyer, hozzájárulhat ahhoz, hogy a Konzervatívok több tucatnyi mandátumot veszítsenek a Munkáspárttal szemben.
Rishi Sunak miniszterelnök most egy másik kényes dilemmával néz szembe, amikor megpróbálja összetartani a konzervatívok széles, de törékeny koalícióját: több erőforrást fordít-e a Reform szimpatizánsainak megcélzására, vagy a mérsékeltebb toryk támogatásának megtartására összpontosít.
A 14 éve kormányzó konzervatívok Farage-problémája nem fog egyhamar elmúlni, a vezetői poszt megszerzése mellett Farage bejelentette, hogy „visszatér a következő öt évre”.
Minél gyengébb lesz a Konzervatív Párt a választások után, annál nagyobb nyomás alá tudja helyezni őket Farage. Ellenzékben a konzervatívoknak új vezetőt és új irányt kell találniuk a pártnak, belső viták lesznek arról, hogy a közép felé mozduljanak-e vissza, vagy Farage-t kövessék a jobboldalra.
A Konzervatív Pártban ugyanannyian vannak, akik megdöbbentőnek találják Farage-t, mint ahányan szeretnék, ha belépne a pártba. Bármelyik konzervatív párti szárny nyerné is meg a belső vitát, azt kockáztatná, hogy a másik szárny kilép a pártból – és a párt jobboldalán lévők esetleg csatlakozhatnának a Reformhoz. (CNN)