„A középső ujjukat mutatják felénk” – a fiatalok dühösek, amiért a politikusok kihátrálnak a klímaváltozás elleni harcból

A tiltakozások és a szélsőjobb nyomására az európai politikusok egyre inkább kihátrálnak az ambiciózus klímacéljaikból. Ugyanakkor a kutatások szerint a legfiatalabb felnőttek legfontosabb válságtémája az éghajlatváltozás és ebben várják képviselőik aktív részvételét. A lengyel ÖKO Press fiatalokat kérdezett meg arról, hogyan értékelik a politikusokat.

„Eltökéltek vagyunk, hogy felvegyük a harcot a klímaváltozás ellen, és azt lehetőségként használjuk fel az Európai Unió számára” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2019 végén, amikor bemutatta az európai zöld megállapodás tervezetét. A megállapodás egyik fontos pontja, hogy az Európai Unió célul tűzi ki 2050-re a klímasemlegesség elérését. Az európai politikusok azt is vállalták, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentik a CO2-kibocsátást.

Von der Leyen a zöld megállapodás jelentőségét ahhoz a pillanathoz hasonlította, amikor az ember a Holdra lépett.

Az Európai Bizottság elnöke ezeket a terveket tüntetések és klímasztrájkok közepette jelentette be, amikor egyre többen követelték a zöldebb gazdaságra való átállást. Ez volt az az időszak, amikor egyre ismertebbé és népszerűbbé vált Greta Thunberg – a fiatal aktivista, aki péntekenként iskola helyett klímasztrájkot tartott, az elsőt 2018-ban a svéd parlament előtt, határozott éghajlatvédelmi intézkedéseket követelve a politikusoktól.

Ugyanebben az évben jelent meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése „1,5°C-os globális felmelegedés” címmel, amely kulcsfontosságú dokumentumnak bizonyult az éghajlatváltozási vitában. A jelentés a globális felmelegedés hatásait elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézkedések hiánya növeli az éghajlatváltozás súlyos hatásainak veszélyét, köztük az olyan szélsőséges időjárási jelenségek kockázatát, mint például a hőhullámok vagy a part menti területek elárasztása.

Von der Leyen a zöld megállapodás koncepcióját még a Covid-19 járvány előtt jelentette be, amely aztán lelassította az éghajlatvédelmi intézkedéseket, és több mint egy évvel azután, hogy Franciaországban kitörtek az üzemanyagárak emelkedése miatti sárgamellényes tüntetések, amelyek később Belgiumra, Hollandiára és Portugáliára is átterjedtek. Az Ukrajna elleni 2022-es orosz támadás viszont az Ukrajnából az uniós országokba irányuló mezőgazdasági export jelentős növekedéséhez vezetett, ami új feszültségeket teremtett az európai politikusok és a gazdák között.

A célok ambiciózusok voltak, de a politikusok félelme nagyobbnak bizonyult

A zöld megállapodás a gazdaság valamennyi ágazatára kiterjed – egy átfogó cselekvési tervről van szó, melynek célja, hogy segítse az uniós országokat abban, hogy gazdaságukat fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá alakítsák át. Ez magában foglalja a környezet állapotának javítását és a fosszilis üzemanyagok importjától való függés csökkentését, a hangsúlyt a tiszta energia fejlesztésére helyezve. Azzal szemben, amit egyesek mondanak, a zöld megállapodás nem a „technokrata” Európai Bizottság által felülről ránkerőltetett ötlete.

A tervről a tagállamok valamennyi kormányfője és az Európai Parlament képviselőinek többsége intenzíven konzultált.

Wojciech Kukuła, a Client Earth munkatársa az OKO.press-nek elmondta: “Az Unió az élelmiszer-pazarlás ellen is küzdeni akar, továbbá népszerűsíteni akarja a biogazdálkodást és biztosítani az állatjólétet”. Ezeket a változtatásokat a Közös Agrárpolitika, az Unió által az egységes agrárpolitika biztosítása érdekében elfogadott szabályrendszer megújításának részeként akarták bevezetni. A gazdák tiltakozása miatt azonban erre “az európai parlamenti választások előtt nem fog sor kerülni”.

A zöld megállapodást ellenzők 2023. december végén kapcsoltak magasabb fokozatra. Tiltakoztak a nitrogénkibocsátás csökkentése, a növényvédőszer-használat mérséklése és az állattenyésztésre vonatkozó korlátozások bevezetése ellen, de a mezőgazdasági termékek harmadik országokból, többek között Ukrajnából történő ellenőrizetlen importját is kifogásolták.

Az ellenzők szerint a Green Dealnek a kukában a helye. Útlezárásokkal tiltakoztak, traktorokkal hajtottak a városközpontokba, trágyát öntöttek a döntéshozók épületeire.

Számos országban rendőrséggel való összecsapásokig fajultak a tiltakozások, gumiabroncsokat és régi bútorokat gyújtottak fel. A brüsszeli tüntetések során a rendőrség vízágyúkat vetett be. Lengyelországban március elején, a Szejm előtti zavargások után a rendőrség 55 embert tartóztatott le, 14 rendőr megsérült.

Az európai városok többségét megbénító heves tiltakozások nyomására a döntéshozók úgy döntöttek, hogy kihátrálnak egyes intézkedések mögül.

2024 februárjában Ursula von der Leyen bejelentette, hogy elutasítja azt a javaslatot, amely 2030-ig felére csökkentené a mezőgazdaságban a növényvédő szerek használatát. A Közös Agrárpolitika fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatok előmozdítását célzó módosításait szintén elutasították.

Az európai politikusok közelmúltbeli döntéseinek fényében a választók hozzáállása az európai zöld megállapodáshoz az európai parlamenti kampány egyik kulcselemévé vált, különösen a fiatalok esetében, akik számára az klímaváltozás kiemelten fontos kérdés.

Aktivisták: csalódtunk a politikusokban

Az általunk megszólított aktivisták csalódottak, amiért a döntéshozók engedtek a gazdák tiltakozásának és a szélsőjobboldali politikai nyomásnak. A kihátrálás oka természetesen az európai parlamenti választások és az élvonalbeli politikusok attól való félelme, hogy a gazdák és a közvélemény velük szimpatizáló részének zöld megállapodással szembeni ellenszenvét a szélsőséges pártok ugródeszkaként felhasználva jó eredményt fognak elérni. „Szomorú látni, ahogy az európai politikusok kihátrálnak az ambiciózus klímapolitikai célok mögül. Különösen elkeserítő volt szembesülni azzal, hogy valójában nem sikerült mindent elérni, amiről korábban azt hittük, hogy nyert ügy” - mondja Annika Kruse a német Fridays
for Future szervezettől.

„Aggódunk amiatt, hogy a klíma- és környezetbarát intézkedéseket uniós szinten el fogják utasítani ” – teszi hozzá Julka, a lengyel Extinction Rebellion szervezettől. Megdöbbentőnek tartja, hogy azok a gazdák, akik „napi munkájuk során megtapasztalják a klímaválságot”, a klímavédelmi kezdeményezések ellen lépnek fel.

Julia Keane, a Last Generation aktivistája úgy véli, hogy a döntéshozók kihátrálása a klímapolitika bizonyos céljaiból sértő az uniós polgárokkal szemben: „Ez egy feltartott középső ujj polgárok millió számára”.

Az aktivistának a lengyel politikai élet képviselőinek szemlélet- és nézetváltozása sem tetszik. „Nem is olyan régen a lengyel politikai pártok még azzal kampányoltak, hogy az éghajlat stabilizálásáért harcolnak” – mondja Julia. „Amikor ez segített nekik megnyerni a szavazókat, nyíltan bírálták az előző kormányt, amiért akadályozta az alapvető változásokat.

Most pedig ők maguk teszik ugyanezt” - folytatja. „Hogyan folytassunk őszinte vitát az éghajlati összeomlás költségeiről ebben a politikai opportunista hangulatban?” - teszi fel a kérdést Keane, egyúttal hangsúlyozva, hogy az éghajlati katasztrófa elhárítására irányuló intézkedések elmaradásának költségei „hatszor magasabbak lesznek, mint a megvalósítás költségei”.

„Dühös vagyok” – mondja Dominika Lasota, az East Initiative aktivistája. „Azok a sürgető problémák, amelyek valódi stresszt és nyomást jelentenek a fiatalok számára, nem érdeklik a fontos pozíciókat betöltő és ezért fizetést felvevő politikusokat.”

Annika Kruse hasonló véleményen van: „Elkeserítő, hogy az európai választásokon való újraválasztás fontosabb a politikusoknak, mint az éghajlatváltozás ügye”.

Jövőbeli tervek, azaz megúszni a katasztrófát

„Újra kell kezdenünk a harcot, még keményebben, mint ezelőtt” - mondja Kruse. A német aktivista hangsúlyozza, hogy a fiatal generációk jövőjéért folytatott küzdelem nem alapulhat csupán a választásokon való részvételen. „Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy többet kell tennünk, mert még a progresszív politikusok megválasztása sem elég”.

Ugyanakkor rámutat arra, hogy a választások azért fontosak, mert a „demokratikus képviselők” megválasztása „több szabadságot ad az aktivistáknak a hatékony tiltakozáshoz”.

Hiszen a cél az, hogy meghallják a hangjukat. Tommaso Juhasz, az Ultima Generazione, a Last Generation olasz frakciójának aktivistája:

„Ha hinnénk benne, hogy a szavazás az egyetlen módja a helyzet megváltoztatásának, akkor nem torlaszolnánk el az utcákat.”

Kruse ugyanakkor emlékeztet: „Öt évvel ezelőtt, vagyis a legutóbbi európai parlamenti választások előtt elképzelhetetlen volt egy, a Green Dealhez hasonló megállapodás. És mégis létrejött - a fiatal szavazók 2019-es történelmi részvételének köszönhetően”.

„Egyértelmű, hogy a fiatalok mozgósítása 2019-ben sorsfordító volt a választásokon” –
hangsúlyozza Lasota.

Kruse szerint ezért kell továbbra is cselekedi és tüntetésekre járni. „Van, hogy nincs motivációm és nem látom értelmét a tüntetéseknek, de látható, különösen Európában, hogy van értelme ennek a küzdelemnek”.

„A fiatal választók voltak azok, akik progresszív politikusokat választottak európai parlamenti képviselőknek, és nyomást gyakoroltak rájuk, megfelelő klímapolitikát követelve” - hangsúlyozza Kruse. Mint mondja, az európai zöld megállapodás, amely a világ legnagyobb klímavédelmi jogszabálycsomagja, „hatalmas előrelépés és jelentős lehetőség számos európai ország számára”.

Lasota viszont úgy véli, hogy a zöld megállapodásnak vannak azért hiányosságai is, hiszen „nem adóztatja meg nagyobb mértékben a nagy olajvállalatokat”. Ugyanakkor szerinte maga a tény, hogy a klímapolitika az Európai Unió politikájának sarokkövévé vált, már óriási siker.

„Méltányolni kell, hogy a fiataloknak sikerült felrázniuk az európai politikai elitet és elérniük, hogy megtegyék az első hatalmas lépést a valódi biztonságunk felé a klímaválsággal szembeni harcban” - mondja az East Initiative aktivistája.

Van-e értelme a tiltakozásnak?

„Néha nehéz elhinni, hogy valóban megmenthetjük a bolygónkat. A jövőre gondolni van, hogy annyira ijesztő, hogy inkább a jelenre koncentrálok. Ha nem hinnék abban, hogy van értelme annak, amit teszek, valószínűleg egyáltalán nem tiltakoznék" - mondja Kruse.

Lasota úgy véli, hogy az elmúlt években beletörődött abba, hogy nehéz idők jönnek, és egyre rosszabb lesz a helyzet: további tragédiákra, háborúkra és szélsőséges időjárási jelenségekre számíthatunk, amelyek elpusztítják az emberek otthonait, tönkreteszik az egészségünket és az életünket.”

Juhász ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek általában a mindennapi problémáik miatt aggódnak: „Be kell fizetnünk a lakbért, a számlákat, elő kell teremtenünk a pénzt az élelmiszerre, az állami egészségügyi ellátás pedig szinte nem létezik.”

Az olasz aktivista hangsúlyozza, hogy ez azonban nem fogja megakadályozni az aktivistákat abban, hogy folytassák a harcukat: „Nem tudjuk, hogy lehetséges-e belülről megváltoztatni a rendszert, de folytatjuk az utcák elbarikádozását és addig festjük narancssárga a döntéshozók épületeit, amíg emberek milliói nem vonulnak velünk együtt az utcákra.”

Az aktivista hozzáteszi, hogy tisztában van azzal, hogy a klímaválságot nem lehet teljesen megoldani. „Megpróbálhatjuk viszont megállítani, vagy hagyhatjuk, hogy tovább fokozódjon. A cél a politika és a gazdaság olyan módon történő átalakítása, hogy minél több embernek legyen esélye arra, hogy biztonságban és méltóságban élhessen.”

Értjük, hogy a mezőgazdaság helyzete nehéz

Az aktivisták azt is kifejtik, hogy az ambiciózus klímapolitikai tervek előkészítésébe
mindenkit be kellene vonni.

„Nem csodálkozom, hogy a gazdák is dühösek” – mondja Lasota. „Évtizedek óta nehéz a helyzetük – valószínűleg a lengyelországi politikai átalakulás óta, amikor számos üzemet és szövetkezetet bezártak a szabad piac érdekében” – teszi hozzá. És emlékeztet arra, hogy az East Initiative 2022-ben még a gazdákkal közösen járt a tüntetésekre.

„A nagy szereplők jelenléte nem kedvez a kistermelőknek vagy a szövetkezeteknek. A mezőgazdasági nagyipar hatalmas összegű támogatást kap, ráadásul az uniós hatóságokkal is jó a kapcsolata, miközben tönkreteszi a lengyelországi epret termesztő kistermelők piacát” - magyarázza az aktivista. Rámutat, hogy olyan megoldásokat kell keresni, amelyek „a nagyvállalatokat sújtják”, és olyanokat kell kidolgozni, amelyek egyrészt "reagálnak az olyan kockázatokra, mint az aszály, de egyben a leginkább rászorulókat, a kisebb gazdákat támogatják".
Lasota: „Nem dühítenek a gazdák sztrájkjai - mindenkinek joga van tiltakozni, különösen akkor, amikor a mezőgazdasági helyzet ennyire bonyolult. Engem leginkább azok a vezető politikusok bosszantanak, akik inkább a nagyvállalatokkal kötnek alkukat ahelyett, hogy a lengyel gazdákat támogatnák és a klímakatasztrófa valós veszélyére reagálnának."

Annika Kruse is hasonlóan vélekedik, de hangsúlyozza, hogy a gazdák igényeinek kielégítése mellett nem szabad megfeledkezni a klímapolitikáról sem: „A klímapolitikában nincsenek kifogások - a megoldás a gazdák tiltakozására nem lehet a klímapolitikai tervekből való kihátrálás. E helyett egyszerűen egy jobb klímapolitikát kell kidolgozni, amely a gazdák szempontjait is figyelembe veszi."

Julka, az Extinction Rebelliontől is hasonlóan gondolkodik: mindenki véleményét figyelembe lehetne venni, ha olyan civil paneleket hoznának létre, amelyek reagálnának a klímavédelem szükségességére. Az ilyen testületi üléseken „a polgárok egy véletlenszerűen kiválasztott csoportját kellene összehívni - mezőgazdasági, éghajlati és környezetvédelmi szervezetek képviselőit, olyan területek szakértőit, mint a jog, a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és az éghajlat”. E munka eredményeit aztán "kötelező érvényűnek kell tekinteni a politikusokra és az általuk hozott törvényekre nézve".

Milyen legyen az új Európai Parlament?

“Az az érzésem, hogy az EP-képviselőjelöltek többségének fogalma sincs arról, hogy milyen Európáért szeretne küzdeni” – mondja Dominika Lasota. Hozzáteszi, hogy a klímaválság mellett a legfontosabb kihívások, amelyekre bátor megoldásokra van szükség a politikusok részéről, „a lengyel határ melletti háború, a migráció, az igazságtalanság vagy az infláció”.

Keane viszont azt hangsúlyozza, hogy a politikusoknak most kell cselekedniük, mert az igazi veszély még csak most jön: „Választás előtt állunk: igyekszünk a lehető legigazságosabb átalakulást végrehajtani, vagy inkább magukra hagyjuk az embereket a fokozódó aszályokkal, éhínséggel, menekültekkel és erőszakkal szemben” - mondja.

A Last Generation aktivistája emlékeztet minket arra, hogy a harc nem csak a bolygóért folyik: „Ez nem csak remény kérdése - ez a társadalmi összeomlás megakadályozásáról szól, élet és biztonság a tét.” Hozzáteszi, hogy új, nagy szén-dioxid-kibocsátáson alapuló infrastruktúra építése és a klímapolitikából való kihátrálás az emberek szenvedését fogja maga után vonni.

Lasota: „Folyamatosan cselekednünk kell, és figyelemmel kell követnünk a politikusok tetteit, legyen az egy mosolygós Donald Tusk vagy egy fanyargó Jaroslaw Kaczynski.

Ébernek kell lennünk, mert bármely politikus figyelmen kívül hagyhatja a problémáinkat, és bármelyikük meginoghat, amikor válságokkal találja szemben magát. Kitartóknak kell lennünk ezekben a nehéz időkben, és folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy számít az elkötelezettségünk.”

„Függetlenül attól, hogy mely politikusok ülnek be az Európai Parlamentbe, ugyanúgy elvárjuk tőlük, hogy felnőjenek a feladathoz, és védjék meg a polgárokat a történelem legnagyobb fenyegetésétől!” – összegzi Keane.

A European Council on Foreign Relations 2024-es jelentése szerint a legfiatalabb európai választópolgárok számára a klímaváltozás a legfontosabb válságtéma, amelyet képviselőiknek meg kell oldaniuk.

A cikk egy határokon átívelő együttműködés, az Internews részeként jelent meg

Fordító: Marianna Boros | Voxeurop