Bár Orbán Viktor már a választás előtti napokban közölte, ők(?) „kívül vannak ezen az egész háborús pszichózison”, ez az üzenet, úgy tűnik, nem jutott el a Magyar Nemzethez, ami egy egész cikket szentelt annak, hogy felkészítse az olvasót, mire kell felkészülnünk, ha háború lesz. Már azon túl, hogy közben végig azon fogunk gondolkodni, hogy „június 9-én elmulasztottuk életünk legfontosabb jó döntését meghozni”.
Legalábbis a cikk szerzője szerint „minden választó, aki a háborúpárti EP-erőkre szavazott, az maga is felelős lesz azért, hogy emberek milliói halnak majd meg az ukrán–orosz, csakhamar pedig az ukrán érdekekért vívott európai fronton”. A Magyar Nemzetben ez az első írása Vincze S. Tamásnak, a harmadik világháborút vizionálva leírja, hogy „a gyárak is szépen lassan leállnak majd, se kaja, se gyógyszer nem lesz”, majd azon kezd lamentálni, hogy „ki tesz majd a vezetékes vízbe klórt, honnan jön egyébként is a fertőtlenítő, ha mindenki, aki mindezekben tevőlegesen részt vett, már rég a fronton lesz vagy netán a föld alatt?” Szerinte a franciák és a németek biztos nem küldik majd a frontra állampolgáraikat, vagyis „a kelet-európaiak lesznek bezsuppolva a katonai csapatszállító gépekbe, nem nyugat-európaiak, nem ukránok és nem illegális migránsok, mert utóbbi két csoportnak nincs is uniós állampolgársága, a besorozási törvény így rájuk nem vonatkoztatható majd”. Ebből egyenesen következik a cikk szerint, hogy „eközben az EU-ban henyélő ukrán hadköteles korú férfiak és nők felveszik a segélyeket, élnek, mint Marci Hevesen, és nézik, ahogy a sok hülye kelet-európai meghal a hazájukért a fronton”.
Próbálom a cikk nem minden mondatát kiemelni, de ilyen mondatokat nem szabad veszni hagyni:
„Az, hogy a férfiak nélkül maradt Európában a szociális ellátórendszereken élősködő illegális migránsok, a muszlim népességcsere érdekében ideárasztott radikális, kulturálatlan csürhe melyik oldalra áll majd, az még kérdés.” De hogy valami jót is mondja, Vincze S. Tamás szerint bár „sokan fognak visszagondolni arra, hogy 2024. június 9-én elmulasztották életük legfontosabb jó döntését meghozni”, szerinte „még nem késő felébredni”.