Boldog kisgyerekek és egy ájult kínai
A térképet tanulmányozom a telefonomon, a gördeszkás arénát keresve, így majdnem nekimegyek a hóna alatt gördeszkát cipelő apukának, aki éppen megkér egy híres deszkásnak kinéző fickót, hogy hadd fotózhassa le a kisfiával együtt. A fotó elkészül, aztán az apa lelkesen magyarázni kezdi a nagymenőnek, hogy Szerbiából érkeztek, és hogy mit szeret annyira a Sztár stílusában. Jobban rákoncentrálok az apukára. Annyira pöpec deszkás felszerelésbe van öltözve a Vansétől a sildes sapkájáig, hogy erősen hasonlít kedvenceimre, a tapadós bringásmezbe burkolt sörhasú biciklistákra.
A felnőttek egyre lelkesebben szakmáznak, fél perc múlva már láthatólag egy másik, boldogabb világba kerülnek át, ahol sokkal több a fémkorlát, mint ebben. A bonding annyira szenvedélyes, hogy már meg is feledkeztek a kisfiúról, aki kicsit lemaradva, magányosan követi a két boldog felnőttet. Le is fotóztam őket, annyira viccesen nézett ki a szitu:
Az Orczy-kertben járunk egyébként, az olimpián szereplő városi sportok, vagyis a gördeszka, a freestyle BMX, a falmászás és a breaktánc olimpiai selejtezőjén, ami egyben a legnagyobb Magyarországon rendezett sportesemény idén. Ez a selejtező igazi újítást jelent, a NOB ugyanis azt találta ki, hogy ha ezek nagyvárosi, közterekről indult, mondhatni lakossági sportok, akkor az olimpiai selejtezőket is városi parkokban tartsák, fesztiválkörülmények között, és belépőt se szedjenek. A magyaros íz a dologban annyi, hogy nálunk a lakosság bevonását úgy valósították meg, hogy a helyi lakosokat 1-2 hónapra kizárták az Orczy-kertből a verseny miatt.
Az előzményekről már írtam, most az eseményre magára voltam kíváncsi.
A verseny, amire ingyenes a belépés, betölti az egész parkot. Az egész olyan, mint egy kisebb fesztivál, csak színpadok helyett sporthelyszínekkel. Az ősfás-gyepes parkban szétszórva ételes és italos standok állnak, és van egy rakás olyan hely, ahol a látogatók különböző extrémsportokat próbálhatnak ki, hozzáértők útmutatása alapján. Több BMX-pályát is láttam, van félcsőszerűség a gördeszkásoknak, mászófal, graffitis sarok, fákra szerelt kalandpálya is. A graffitis rész a nagybetűs életre tanítja a gyermekeket: miután felfújták életük ábráját az egyik mobil fújófalra, jön egy önkéntes lány és meszelőszerű eszközzel azonnal eltünteti azt.
Az egészben az egyik legjobb, hogy ha az ember elfárad egy pillanatra, remekül el lehet nyúlni a fák alatti árnyékban, és bárhol járunk, 2 percen belül folyadékhoz lehet jutni.
Az összes helyszínen, ahova benéztem, kifejezetten profi és szórakoztató volt a műsorvezetés, maguk a sportágak viszont egészen eltérő módon okoztak élvezetet. Tökéletes voltam egyébként az átlagolvasó képviselőjének, mert soha egyik sportágat sem láttam versenyen, és feltételezem, hogy a legtöbben így vagyunk ezzel.
A mászófalakat a nagyréten állították fel, itt kezdtem a szórakozást, teljesen véletlenül, mert az ehhez legközelebbi kapun jöttem be. A nehézségi mászásról gyorsan kiderült, hogy kifejezetten élvezhető látványsport, de ez másmilyen élvezet, mint mondjuk az elképesztően pörgős és baromi izgalmas BMX esetében. Itt a kicsit lelassult nézők találják meg a számításukat, akik szívesen elheverésznek a fűben, fél szemmel figyelve a próbálkozókat az agyi vérszegénység kellemes állapotában, az izgalmasabb akcióknál magukhoz térve.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!