A magyar kormány nem akar önkényesen dönteni, társadalmi egyeztetést indít az amerikai katonák rendszámairól

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, tartalékos százados szerdán hőseisen válllata, hogy találkozik David Pressman amerikai nagykövettel, hogy a júliusi NATO-csúcs előtt átbeszéljék a közös biztonsági kérdéseket.

A találkozóról Pressman azt írta, hogy az Egyesült Államok üdvözli, hogy a magyar kormány foglalkozni fog az amerikai katonák gépjármű-regisztrációjának magyarországi kezelésével kapcsolatos, régóta fennálló aggályainkkal. Aztán Szalay-Bobrovniczky Kristóf bejegyzéséből kiderült, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hamarosan társadalmi egyeztetés indulhat arról a jogszabálytervezetről, ami alapján könnyített eljárásban kaphatnának magyar rendszámot a pápai légibázison szolgáló amerikai katonák.

Az amerikai nagykövet idén márciusban panaszkodott arra, hogy a kormány már több mint három éve képtelen megoldani a rendszámtáblák kérdését. Akkor arra célozgatott, hogy a magyar kormány meg sem akarja oldani a problémát megsértve ezzel a védelmi együttműködési megállapodást. Így a fiatal katonák ahelyett, hogy rendszámtáblát kapnának a családi autóikra, arra kényszeríti őket, hogy havonta több tízezer forintot fizessenek saját zsebből az ideiglenes regisztrációért. „Ez a beszéd nem a rendszámtáblákról szól. Hanem egy olyan szövetségesről, amely nem úgy viselkedik, mint a többi. Egy olyan kormányról szól, amely az Egyesült Államokat »ellenfélként« kezeli, miközben olyan politikai döntéseket hoz, amelyek egyre inkább elszigetelik a barátaitól és szövetségeseitől.”

Egyébként a magyar kormány kezdetben azt is társadalmi egyeztetésre fogta, hogy másfél évig nem volt hajlandó megszavazni a svéd NATO-csatlakozást. Szalay-Bobrovniczky megjegyzete azt is, hogy Magyarország a NATO elkötelezett és lojális szövetségese, ugyanakkor sem pénzt, sem fegyvert, sem katonát nem ad a szövetség ukrajnai fegyverszállításokat és kiképzést koordináló szerepvállalásához, de nem is blokkolja azt.

A nem éppen idilli amerikai-magyar kapcsolatokra utalva Pressman felidézte a márciusi beszédét, amiben erről a viszonyról azt mondta: „Ez nem volt mindig így. És nem is kell, hogy így maradjon.”