Hollandia és Törökország jutott utolsóként a negyeddöntőbe

Az osztrákoknál két csere is volt. Gregoritsch és Prass jöttek be Mwene és Schmid helyére.

A vége pedig gyakorlatilag csak középpályás birkózást hozott. Az osztrák szövetségi kapitány, a német Ralf Rangnick sok dicséretet kapott a csapat csoportköre után, de most ki kell találnia valamit a szünetben, különben 45 perc múlva mehetnek haza.

A török középpálya nem vacakol: ha csak felmerül egy veszélyesebb osztrák támadás lehetősége, azonnal közbelépnek, akár szabálytalanul is. Ennek eredményeként viszont előbb Kökcü, majd Yüksek is sárga lapot kapott, ami mindkét esetben azt jelenti, hogy nem lehetnek ott a hollandok elleni negyeddöntőben. Már ha egyáltalán eljutnak odáig a törökök.

Lelkesek voltak a bekapott gólt követően, de utána szép fokozatosan elfogyott a tudomány. Fél óra után kiegyenlített a játék képe, de valahogy a törökök játékában inkább bujkál a követező gól lehetősége. Helyzetek viszont egyik oldalon sincsenek.

Az osztrákoknak is azt kellene bizonyítaniuk, hogy esélyeshez méltón tudnak hátrányból fordítani, ahogy azt a spanyolok tették a grúzok ellen. Csak hát a törökök nem a grúzok. És az osztrákok sem a spanyolok. Ráadásul a lipcsei stadionban olyan a hangulat, hogy a törökök gyakorlatilag hazai pályán érezhetik magukat.

Viszont a 20. percre nagyjából olyan játék alakult ki a pályán, amilyenre az előzetes esélyek után számítani lehetett. A labda inkább a türelmesen építkező osztrákoknál van, de a nagy kedvvel játszó török jól tartják magukat. És hát ők is vezetnek.

Amióta a törökök az első percben betaláltak, az osztrákok rohamoznak teljes erőből. Volt egy nagyon jó távoli lövésük, majd egy szöglet után lecsorgó labdából majdnem kiegyenlítettek. És még csak a 7. percben vagyunk.

A törökök egyből nekirohantak az osztrákoknak, és gyorsan szöglethez juttak. Ezt az osztrák védők úgy elszerencsétlenkedték, hogy Demiral egy méterről rakhatta a kapuba a labdát.

A lelátón egyértelműen a szultán szpáhijai vannak fölényben a császári csapatok felett. De vajon a pályán el tudja vakítani a félhold fénye a kétfejű sas mind a négy szemét, vagy megfekszi a baklava gyomrát a Sacher-torta? Ennyi képzavar még Mozart-kugelnből is sok, de hátra van még a fekete leves.

Nekem kezdenek kétségeim lenni. De ez olyan, mint amikor az ember sokáig ismételgeti például az ÁRBOC szót, és egy idő után teljesen értelmét veszti nem csak a szó, hanem a beszélt nyelv is.

• Ausztria: Pentz – Posch, Danso, Lienhart, Mwene – Seiwald, Sabitzer – Laimer, Baumgartner, Schmid - Arnautovic
• Törökország: Günok – Müldür, Bardakci, Demiral, Kadioglu – Yüksek, Ayhan – B. A. Yilmaz, Kökcü, Yildiz – Güler.

Mindkét csapatban több újdonság is van az utolsó csoportmeccsekhez képest. Játékvezető a portugál Artur Soares Dias.

A 3-0-s nyolcaddöntő legjobbja teljesen egyértelműen a gólt és gólpasszt is jegyző Gakpo volt, úgy is, hogy Malen végül két találattal zárta a meccset.

A cikk folytatódik

A csoportkörben elég gyenge, csak harmadikként továbbjutó Hollandia nagyon simán megverte a csoportelsőként nyolcaddöntős románokat. Csak hát nem mindegy, kinek milyen csoport jut.

A románok ugyanis azt az E csoportot nyerték meg, amiből egyetlen csapat sem lesz ott a legjobb 8 közt. A hollandok meg abban a D-ben lettek harmadikak, amiből a franciák már negyeddöntősők, és lehet, hogy a kedd este játszó osztrákok is azok lesznek.

Románia kiesése egyúttal azt is jelenti, hogy hiába volt 11 csapat a 24-es Eb-mezőnyben a volt szocialista országokból, egyetlen egy sem lesz ott köztük a legjobb nyolc közt.

A hollandok viszont mehetnek tovább, és az osztrák-török meccs győztesével játszanak majd az elődöntőbe jutásért. Akárki lesz az ellenfél, a hollandok lesznek az esélyesek, akik így kezdhetnek valami nagyról álmodni.

Ismét Malen szerzett gólt, de ez tökéletes ellentétje volt az előzőnek. Egy semmire sem jó román szöglet után felszabadítottak a hollandok, Malen még a saját térfelén kapott labdát, végigszáguldott a pályán, majd egy román védő kicselezése után 15 méterről a kapuba lőtt.