Demiral középhátvédként a második gólját szerzi az 59. percben. Ezúttal egy szögletnél ugrott mindenkinél magasabbra, és fejelt védhetetlent. Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy hiába volt rajta két osztrák védő, egyik sem volt eléggé határozott, és talán Pentz kapusnak sem kellett volna hagynia hogy az ötösén belül fejelhessen az ellenfél.
A második félidőre egyértelműen támadóbb szellemben jött ki Ausztria. A játék a török térfélen folyik, és az osztrákok egy nagy helyzetet is kidolgoztak, ám a középen kiugró Arnautovic a kapusba passzolta a labdát. A feljebb tolt vonalaknak persze megvan a veszélye, egy induló török kontrát Lienhart csak úgy tudott megállítani, hogy sárgát kapott érte.
Az osztrákoknál két csere is volt. Gregoritsch és Prass jöttek be Mwene és Schmid helyére.
A vége pedig gyakorlatilag csak középpályás birkózást hozott. Az osztrák szövetségi kapitány, a német Ralf Rangnick sok dicséretet kapott a csapat csoportköre után, de most ki kell találnia valamit a szünetben, különben 45 perc múlva mehetnek haza.
A török középpálya nem vacakol: ha csak felmerül egy veszélyesebb osztrák támadás lehetősége, azonnal közbelépnek, akár szabálytalanul is. Ennek eredményeként viszont előbb Kökcü, majd Yüksek is sárga lapot kapott, ami mindkét esetben azt jelenti, hogy nem lehetnek ott a hollandok elleni negyeddöntőben. Már ha egyáltalán eljutnak odáig a törökök.
Lelkesek voltak a bekapott gólt követően, de utána szép fokozatosan elfogyott a tudomány. Fél óra után kiegyenlített a játék képe, de valahogy a törökök játékában inkább bujkál a követező gól lehetősége. Helyzetek viszont egyik oldalon sincsenek.
Az osztrákoknak is azt kellene bizonyítaniuk, hogy esélyeshez méltón tudnak hátrányból fordítani, ahogy azt a spanyolok tették a grúzok ellen. Csak hát a törökök nem a grúzok. És az osztrákok sem a spanyolok. Ráadásul a lipcsei stadionban olyan a hangulat, hogy a törökök gyakorlatilag hazai pályán érezhetik magukat.
Viszont a 20. percre nagyjából olyan játék alakult ki a pályán, amilyenre az előzetes esélyek után számítani lehetett. A labda inkább a türelmesen építkező osztrákoknál van, de a nagy kedvvel játszó török jól tartják magukat. És hát ők is vezetnek.
Amióta a törökök az első percben betaláltak, az osztrákok rohamoznak teljes erőből. Volt egy nagyon jó távoli lövésük, majd egy szöglet után lecsorgó labdából majdnem kiegyenlítettek. És még csak a 7. percben vagyunk.
A törökök egyből nekirohantak az osztrákoknak, és gyorsan szöglethez juttak. Ezt az osztrák védők úgy elszerencsétlenkedték, hogy Demiral egy méterről rakhatta a kapuba a labdát.
A lelátón egyértelműen a szultán szpáhijai vannak fölényben a császári csapatok felett. De vajon a pályán el tudja vakítani a félhold fénye a kétfejű sas mind a négy szemét, vagy megfekszi a baklava gyomrát a Sacher-torta? Ennyi képzavar még Mozart-kugelnből is sok, de hátra van még a fekete leves.
Nekem kezdenek kétségeim lenni. De ez olyan, mint amikor az ember sokáig ismételgeti például az ÁRBOC szót, és egy idő után teljesen értelmét veszti nem csak a szó, hanem a beszélt nyelv is.
Mindkét csapatban több újdonság is van az utolsó csoportmeccsekhez képest. Játékvezető a portugál Artur Soares Dias.
A 3-0-s nyolcaddöntő legjobbja teljesen egyértelműen a gólt és gólpasszt is jegyző Gakpo volt, úgy is, hogy Malen végül két találattal zárta a meccset.
