„Nem volt még példa arra, hogy Franciaországban nem európai, hanem hazai, nemzeti, francia választáson a jobboldal, akit az elmúlt évtizedekben egy ilyen egészségügyi kordonnal – cordon sanitaire-nek mondják ezt a franciák –, egy ilyen kordonnal elkülönítettek az összes többi francia párttól, szalonképtelenné tették, kitagadták az együttműködésre érdemes pártok világából, tehát hogy ez az erő át tudja törni ezt a kordont, ésmegnyerjen egy francia parlamenti választást.”

Orbán Viktor ezt a pénteki Kossuth rádiós interjúban mondta. Két forgatókönyvvel számolt.

1. „a választásokat minden valószínűség szerint megnyerő jobboldali erő nemcsak nyer, hanem oly’ mértékben nyer, hogy kormányt is tud alakítani.”
   
2. „ez a jobboldali párt nyer, de nem nyer eléggé, és ő nem ad kormányt, akkor valami zavaros helyzet következik.”
   

Végül egy harmadik forgatókönyv valósult meg: a visszalépések miatt a Nemzeti Front a harmadik helyre szorult.

A párt először az 1973-as nemzetgyűlési választáson indult, akkor még Jean-Marie Le Pen volt az elnök. 108 616 francia szavazott rájuk, ez mindössze 0,5 százalék volt. A párt folyamatosan nőtt, 1986-ban lépték át a kétmillió szavazós álomhatárt, 1993-ban a hárommillióst, 2022-ben a négymillióst, most pedig a tízmillióst, ami tényleg brutális növekedés, és jól jelzi, hogy Franciaországban egyre nagyobb az elégedetlenség.

Az más kérdés, hogy a Nemzeti Front a történelmi 10,6 millió szavazójával (első forduló) most sem lett sokkal beljebb, mivel a második forduló előtti visszalépések miatt ugyanúgy a harmadik helyen végeztek, mint 2022-ben, amikor feleennyi szavazójuk sem volt.

Magyarországon 2010-ig volt kétfordulós a parlamenti választás, erről Orbán Viktornak is lehetnek emlékei, hiszen éppen ő volt az, aki ezt eltörölte. Pont azért, hogy ne járjon úgy a visszalépésekkel, ahogy most jártak Le Penék.